Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:4.rész

Az autóban nagyon jó volt a hangulat. Az út szinte elszállt. Kedvelem a fiúkat, nagyon jófejek. Jó, nyílván Markkal nem túl fényes a kapcsolatom eddig..de majd próbálok változtatni rajta.

-Na és merre induljunk?-kérdezte Yugyeom már a parti helyszínén.

-Szerintem az lenne a legjobb, ha mindenki arra menne amerre szeretne-mondta JB-, de mondom mindenkinek, hogy az ott a mi asztalunk, ott lehet enni, inni.

-Kaja? Merre?-kérdezte csillogó szemekkel Jackson. Szegény csak egy kinevetést kapott.

-Noss akkor, majd találkozunk-szólalt meg újból JB-megmutatom ennek a kajavadásznak az ételeket-azzal elment Jackson-nal.

-Én azt hiszem elmegyek megnézni az italokat-mondta JinYoung.

-Megyek én is-mondta szinte egyszerre Yugyeom és YoungJae is.
Mark is lelépett, nem szólt egy szót sem, csak eltűnt.

-Akkor én meg bemutatlak pár barátomnak-kezdett el húzni maga után BamBam.

-Sziasztok-értünk oda egy 7 fős társasághoz.

-Szia..sztok-mondták.

-Barátnőd van Bam?-lépett oda egy fekete hajú.

-Dehogy, ő Viki, tegnap költözött a szembeszomszédunkba és jóban lettünk.

-Oh, hát ez tök jó, hogy hogy ide költöztél?-nézett rám egy másik.

-Anyám miatt-válaszoltam.

-Értem, európai vagy, igaz?-kérdezte mosolyogva.

-Igen, magyar-mondtam.

-Hé, JaeHwa-ölelte át az egyik fiú nyakát hátulról egy lány.

Fekete hosszú haja ki volt engedve. Bár messziről meglehetett mondani, hogy fele csak mű. Szeme feketén, akár egy panda, erősen kisminkelve, vörös rúzzsal. Gonosz, és beképzelt aurája volt. Azt hiszem nem kedvelem. Nem szeretem az ilyen embereket. Tipikusan látszik rajtuk, hogy ahol tudnak, ott keresztbe is tesznek.

-Igen, MiCha?-nézett rá a fiú.

-Ez ki?-méregetett engem.

-Ő Viki-válaszolt ezúttal BamBam.

-És mióta vagy idol?-húzta gonosz vigyorra a száját. Tudta, hogy beletrafált a dologba.

-Én..én nem vagyok idol-hajtottam le a fejem.

-Akkor mit keresel itt? Ez egy idol parti-kihangsúlyozva az idol szót.

És akkor rájöttem, hogy hiba volt eljönnöm. Ez egy idol parti, idoloknak. Mit keresek egyátalán én itt? Igaza van. Elkell innen mennem.

Egy darabig hallgattam, ahogy elkezd kiosztani, hogy hogy merek ide belépni, úgy ,hogy közöm sincs az idolkodáshoz. Lehajtottam a fejem, mert a sírás határán voltam és úgy hallgattam.

-BamBam-suttogtam a mellettem álló, kikerekedett szemekkel figyelő fiúnak-én azt hiszem kimegyek a levegőre.

-Rendben, vigyázz magadra-bólintott.

Átverekedtem magam a tömegen és találtam egy ajtót is. Reménykedve kinyitottam.

A hátsó kertbe vezetett, ami tele volt fákkal, bokrokkal és virágokkal.

Megpillantottam egy padot, amire leültem. Jól esett a friss levegő.

Ott ültem a sötétben, mikor egy alak lépett ki az ajtón, de nem vett észre mert elsétált mellettem.

Nem tudtam ki az, de mikor megállt a lámpa alatt megláttam az arcát. Mark? Mit keres ő itt kint? Mintha várna valakit.

Nem kellett sokat várni, megjelent az is akire várt. MiCha. Ez a lány szörnyű, már most idegesít.

Nem hallottam miket beszélnek, de azt tisztán láttam, hogy a lány vadul elkezd mutogatni, majd visszasiet az épületbe.

Azt hiszem, most megkérdezem mi baja van velem. Most talán nem lesz olyan mint eddig.
Felálltam és odasétáltam mellé.

-Szia-köszöntem neki halkan.

Rám nézett és visszafordította a fejét, a szökőkúthoz. Eddig észre sem vettem, hogy azt nézi.

-Láttam, hogy itt volt ez a lány, MiCha azt hiszem. Összevesztetek?-kérdeztem tőle, őszintén, csak azért, hogy esetleg tudjak neki segíteni.

Most még csak rám sem nézett, de az állkapcsa megfeszült.

-Mondd..,-néztem rá idegesen-miért nem válaszolsz? Szeretnék segíteni.

-Mit akarsz te segíteni? Két napja nem vagy még itt ebben az országban. Két napja azt sem tudtad kik vagyunk, minek akarsz te segíteni? Egyátalán miért ütöd bele az orrod?-nézett rám idegesen ő is.

-Hát ha ezt akarod. Akkor birkózz meg a feladattal egyedül, én csak segíteni szerettem volna-folyt le egy könnycsepp az arcomon, amit a többi is követett.

És hátat fordítottam, hogy majd visszamegyek.

-Csak tudod..-fordultam vissza, kissé felemelve a hangomat-ez óriási hiba, hogy nem engeded az embereket, hogy segítsenek. Miért vagy ilyen makacs? Minden sokkal könnyebb, ha van segítséged. A többiekkel is ilyen vagy? Mert akkor csoda, hogy eddig bírták melletted. Hogy lehetsz ilyen? Miért vagy bunkó? Mindenkivel ilyen vagy? Igen? Akkor ne lepődj meg ha sokáig nem tűrnek el sehol sem. Mert tudod-itt tartottam pár másodperc szünetet, mert a szívem gyorsan vert és a könnyeimtől sem láttam semmit, úgyhogy kénytelen voltam letörölni őket, aztán lassabban és halkabban folytattam- az emberek nem szeretik az ilyen embereket. Neked fel sem tűnik, hogy mekkora egy bunkó vagy mindenkivel, de ha veled lennének, azt hiszem neked sem esne jól. És én még azon töröm magam, hogy esetleg velem van a baj amiért bunkóskodsz. Elismerem, leöntöttelek kávéval. De az véletlen volt. Szerettem volna segíteni, de makacs vagy és..-nem tudtam befejezni, mert nagy léptekkel elindult felém.

Mire észbe kaptam, hogy mi történik, akkor már 2 ajkat éreztem az enyémeken.

2016.Dec.23.