Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:11.rész

-Kérsz valamit inni, vagy enni?-kiabáltam a konyhából a kanapén ülő húgomnak.

-Nem köszi, inkább gyere ide és mesélj.

-Miről meséljek?-kérdeztem miközben megérkeztem mellé két pohár narancslével, mert bár igaz, hogy nem kért semmit, ismerem annyira, hogy úgyis inni fog belőle.

-Hát nem tudom, milyen volt az a fél év nélkülünk?

-Hát igazából, a legjobb szó amivel tudom jellemezni, az a hiányos. Nem voltak teljesek a napjaim nélkületek-pillantottam a húgomra-, visszont most sem túl közeli veletek a kapcsolat-nevettem fel kínomban.

-Én annyira elszerettem volna előbb is jönni hozzád-sütötte le a szemét-, csak anya megtiltotta.

-Hogy mi?-néztem rá lesokkolva és a szavait hallottam újra és újra a fejemben- Meg tiltotta?

-Most is azért vagyok itt, mert összevesztünk mielőtt eljöttem, pont azon, hogy nem enged el ide, úgyhogy fogtam a táskám és eljöttem otthonról.

-Hát ezt nem hiszem el-masszíroztam a halántékom-, nem enged el a nővéredhez. De miért?

-Nem tudom, viszont a nevelőapám-itt elfintorodott-nem nagyon bír engem, de én sem őt.

-Miért?-néztem rá érdeklődve, hátha van valami amiről nem tudom és tudok neki segíteni.

-Már akkor sem bírt mikor megérkeztünk, én próbáltam vele kedves lenni, de nem használt. Folyton csak gúnyolódott, először kollégiumba akart pakolni, pedig a sulim csak 10 percre van a háztól. És anyát is kezdi erre az útra terelni, már ő sem úgy viselkedik velem mint előtte. Sőt mint látod, hozzád sem akart elengedni.-öntötte ki a szívét nekem és potyogni kezdtek a könnyei.

-Azt hiszem, most jobb lesz, ha lefekszel aludni-simítottam végig a fején.

-Oké-szipogott tovább.

-Ott az az ajtó a szobáé-mutattam a szemben lévő ajtóra.

-És te hol alszol?-nézett rám nagyokat pislogva.

-Nekem jó lesz itt-paskoltam meg a kanapét amin ültünk.

-Köszönöm-ölelt meg és viharzott be a szobába.

-Nincs mit-mosolyogtam utánna.

Nem sokkal később én is lefürdtem és bebújtam a takaró alá, majd elnyomott az álom.

Reggel, elég korán kelhettem, ugyanis a szobám ajtaja még mindig csukva volt.

Mivel nem tudtam visszaaludni, felöltöztem és elkezdtem megreggelizni miközben a twitterem nézegettem. Ahogy görgettem le az oldalt megakadt a szemem egy bejegyzésen, és annak hála a reggeli is a torkomon. Vagy 3 percig köhögtem mire sikerült elkerülnöm a fulladást.

Gondolkodás nélkül felpattantam a székről, ami ennek hála fel is borult.

Nem törődve vele vadul dörömbölni kezdtem a szembe szomszéd ajtaján.

Annyira elvoltam a gondolataimmal foglalva, hogy észre sem vettem, hogy valamelyik fiú mellkasát ütögettem.

-Khm..-köszörülte meg a torkát a mellkas gazdája, aki nem más volt, mint Mark. Ami most kapóra is jött.

-Uh, bocsi-húztam el a szám miután befejeztem a csapkodást és bementem a fiú mellett a lakásba.

-Minek köszönhető a hajnali ajtó püfölést?-kérdezte.

-Ennek a cikknek-mutattam felé a telefonom.

-Igen, látom. Mi a probléma vele?-húzta mosolyra a száját.

-Hát izé..nem úgy van, hogy nem jó ha barátnőtök van?-húztam fel a szemöldököm.

-Ő egy másik idol, azzal semmi gond nincs, azzal inkább lenne, ha egy nem idollal lennénk-mondta rám nézve.

-Áh, szóval rám célzol-mondtam mikor leesett a dolog.

-Más ilyen lány nincs a közelünkben. Szóval, jó, hogy leesett.

-De..de hát mit fognak szólni a rajongók?-kérdeztem.

-Mit szólnának? Rengeteg rajongója van neki is, így akár a másiknak is nagyobb tábora lesz.-magyarázta.

-Dehát MiCha csak azért van veled, hogy kihasználjon-akadtam ki, mert emlékeztem a hanglejtésére a mosdóban, mikor a partin elmentem lehűtteni magam.

-És ezt te jobban tudod, mint bárki más igaz?-röhögte el magát.

-Hallottam, amit hallottam.-fontam keresztbe a kezem a mellkasom előtt.

-Nagyon vicces, meg cuki, hogy így aggódsz a dolgok miatt, de nincs rá szükségem. Kösz-hangsúlyozta ki a 'cuki' szót, amit nem jó értelemben használt. Sokkal inkább a 'fogd be a szád' féle jelentése volt.

-Én elmondtam, amit akartam. Az más kérdés, hogy te meg akkora egy fafejként viselkedsz, hogy nem veszed észre, hogy átver-ingattam a fejem.

-Ha már a viselkedéseknél tartunk, nem én vagyok az, aki minden fiúra rákar mászni-húzta ismét gúnyos mosolyra a száját.

-Hogy mit mondtál?-ezzel az egy mondattal annyira felhúzott, hogy megtudtam volna fogni és a hajánál fogva kilógatni az emeletről. Mit gondol? Mi vagyok egy szajha?

-Annyira átlátszó, hogy azért jöttél ide, mert megakarod magad fektetni mindenkivel, hogy utánna majd elmesélhesd mindenkinek. És miután meglesznek, majd eltűnsz. Annyira szánalmas, hogy ezt BamBam nem veszi észre-mondta egymás után a szavakat, úgy éreztem magam minden egyes szó után, mintha szavanként egy-egy kést döftek volna belém. Fájtak a szavai, főleg úgy, hogy nem is ismer és egyáltalán nem is voltak ilyen terveim.

-Na mi van, ráhibáztam?-még mindig a gúnyos mosollyal az arcán, amit most úgy meg fejeltem volna legszívesebben. De aztán rájöttem, hogy azzal magamnak is ártanék.

-Na ide figyelj-böktem meg a mellkasát, aminek következtében hátrébb lépett egy lépést-, miket beszélsz te? Mi az, hogy azért jövök ide, hogy mindenkivel lefeküdjek? Kezdjük azzal, hogy még az országba sem akartam idejönni, nem hogy 7 idollal szembe lakni. Anyám miatt kerültem ide, aki a végén úgy döntött magamra hagy és még csak nem is érdeklődik felőlem. Egyedül kell megoldanom mindent, és nekem most csak BamBam és a többiek vannak a húgomon kívül. Ők is szigorúan barátok. Úgyhogy megköszönném, ha legalább annyival megkönnyítenéd a dolgom, hogy nem tiporsz össze, mert hogy tudd, nagyon is haladsz felé. A sok bunkóságod miatt egyre feleslegesebbnek érzem magam itt, és ha a többiek nem lennének kedvesek velem és nem kérnének bocsánatot minden baromságod miatt, már rég kilógattalak volna az ablakon. Elegem van belőled és a bunkóságaidból is.-kiáltottam és megfordultam, hogy elindulok haza, mert a könnyeimtől már nem láttam semmit.

-Várj-, fogta meg a csuklóm.

-Mit akarsz?-fordultam vissza, annyira dühös voltam rá, hogy képes lettem volna tényleg kilógatni egy ablakon.

❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌
Na, hát sziasztok!❤
Remélem jól vagytok.
Mondjátok, ugye nem csak én vagyok megőrülve a comeback-el kapcsolatban?😂😂
Alig várom már😄
És tudjátok: Nyugodtan hagyatok magatok után nyomot.❤

2017. február 26.
Puszi, Virág❤