Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:9.rész

-BamB..-hallottam meg valaki hangját-ti meg mi a francot műveltek?

-Mark?-nézett rá BamBam.

2 hét telt el a táncterem beli esetek óta. Azóta, azt kell hogy mondjam, életem eddigi legszebb 2 hete volt. Mindennap BamBammel voltam, négyszer voltunk vacsorázni is.

Persze, így, hogy bármikor felismerhetik, nem túl könnyű egy randit véghez vinni. Furcsa volt, hogy sapkában és maszkban ült előttem az étteremben, de hát ha ehhez ez kell, ahhoz hogy egy híres emberrel vacsorázz, legyen. Persze itt nem a híres szón van a hangsúly, mert nekem teljesen mindegy, hogy híres-e az illető vagy sem, nekem az a fontos, hogy jól érezzem magam vele.

Most éppen az ágyban fekszem, és az unalom nevű aljas dologgal küzdök.

Már átnéztem minden egyes közösségi oldalamat. Háromszor. De az unalom csak nem képes békén hagyni. Úgy döntöttem átmegyek a szomszédba a fiúkhoz. Ilyenkor jól esik látni őket, meg ilyenkor plusszban, lehetek BamBammel is, bár a fiúk nem tudnak semmiről egyenlőre. Úgy akartuk, hogy ma mondjuk el nekik.

-Szia-nyitott ajtót egy óriási vigyorral egy lány akit már láttam valahol-ehj-vágott egy lenéző pillantást mikor rájött ki vagyok.

-MiCha?-kérdeztem-Mit keresel itt?

-Ezt én is kérdezhetném tőled, egyszerű emberek ide nem jöhetnek be-mondta még mindig lenézően.

-Ki vagy te itt, hogy megmondd, hogy bemehetek-e a barátaimhoz?-kérdeztem, és éreztem, hogy emelkedik felfelé a pulzusom.

-Ki az drágám?-érkezett meg az egyik fiú és átölelte a lány derekát hátulról.

Nem, nem akartam elhinni, hogy a hang tulajdonosa erre lenne képes.

-Mark, kérlek tedd arrébb a nődet-itt vágtam egy grimaszt, mert nem hittem el egyszerűen, hogy ez a nő, Markhoz tartozik-, bemennék.

-Gyere-húzta befelé MiCha-t a nappali felé.

-Viki-pattant fel BamBam, mikor meglátott-szia.

-Szia-öleltem meg- azt hiszem beszélnünk kellene.

-Mi? Baj van?-nézett rám aggódóan.

-Hát elég nagy-mondtam.

-Menjünk a szobámba, ott eltudod mondani-húzott a szobája felé.

-Na, mi a baj?-ült le az ágyára.

-Ez a csaj-mondtam.

-Tudom, hogy nem bírod, és hogy az első találkozás eléggé durva volt, de sajnos nem tudunk semmit tenni ellene. Mi sem rajongunk azért, hogy itt van, hidd el.- mondta.

-Mióta van itt?-kérdeztem.

-Negyed órával előtted érkezett, de már mindenkit kiborított.

-Mit csinált?

-Mindenkinek kiadta a dolgát, hogy mit csináljon, mert nem tetszik neki a ház, és valami komornyiknak néz minket,  a saját házunkban-kicsit idegesnek tűnt.

-Azt hiszem, akkor nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy megosszuk a többiekkel a dolgot-húztam el a szám-, kereszbe fog tenni.

-Nem érdekel, hogy ez a boszorkány itt van-e vagy sem, a többiek megfogják tudni. Nem bírom már a titkolózást! Megakarom velük osztani.-pattant fel az ágyról, és a kezét azt enyémre kulcsolva kezdett el visszafelé húzni.

-Biztos jó ötlet?- kérdeztem, mikor megtudtam állítani.

-Nem tudom, de az biztos, hogy tudniuk kell-mondta és folytatta a nappali felé való vonszolásom.

-Azt a vázát tedd oda-hallottam MiCha hangját, gondolom rendezi a fiúkat. Ismét.

-Na jó, MiCha, fejezd be,hogy itt pakoltatod a dolgokat. Ez a mi házunk-mondta BamBam, mikor megérkeztünk a nappaliba.

-Ne szólj már bele mindenbe!-fordult vele szembe az említett személy-Á, szóval erről van szó-nézett lesajnálóan ránk, miután meglátta a kezeinket.

-Miről?-fordult felénk kérdőpillantásokkal YoungJae, aztán mikor a tekintete lekúszott a kezünkre csak egy 'O' betűt formált a szájából.

-Mi az YoungJae?-nézett rá Yugyeom a hirtelen elnémult YoungJae-re majd az ő szeme is a kezünkre tévedt.

-Szóval, most hogy MiCha befejezte a rendezkedést-kezdte BamBam-, szerettük volna ezt megosztani veletek.

Én csak bólintottam egyet, ugyanis kicsit feszengve éreztem magam Mark tekintete lyukat égetett belém.

Ez után pedig kicsit begyorsultak a dolgok.

Arra lettem figyelmes, hogy Mark kiviharoz az ajtón, MiCha dühtől vörös arccal kiszalad utánna, és hogy valaki megszólított, akinek nem kellett volna ott lennie abban a pillanatban.

-Viki..?-hallottam meg a húgom hangját az ajtó felöl.

Mikor odanéztem, a lesápadt húgomra, rájöttem, hogy nem a balhé miatt, vagy miattam van ennyire lesápadva, hanem bizony attól, hogy a kedvenc bandájának az ajtajában áll.

Egy hangos sikolyt hallottam felőle és elkezdett rohanni a fiú felé.

-Futás-kiáltottam el magam a fiúknak, mert tudtam, hogy most addig fogja kergetni őket, amíg önszántukból nem teszik meg a lehetetlent, hagyni, hogy rajtuk csüngjön.

A fiúk elkezdtek rohangálni a lakásban, BamBam meg ugyanúgy állt mellettem, mint azelőtt.

-Nem akarsz valami biztonságos helyet keresni?-kérdeztem tőle, miközben a körbe-körbe rohangáló 5 fiút és a húgomat néztem.

-Nem.-mondta, aztán folytatta mert egy értelmetlen arccal ajándékoztam meg- Egyenlőre őket kergeti, rám nem figyel.

-Mi lesz a észre vesz?-vicces, hogy a saját húgomról úgy beszélek, mint egy életveszélyes dologról, de hát na, néha veszélyes.

-Megölel, maximum.-mondta miközben megrántotta a vállát-Vagyis remélem.

-Te tudod-néztem rá-, nem vállalok felelősséget.

-Nem is kell-nevetett-, ha olyan mint te, akkor felvagyok készülve.

-Hé-bokszoltam a vállába.

-Tudod, hogy szeretlek-húzott oda a vállamnál fogva magához.

❌❌❌❌❌❌❌
Te jó ég, majdnem egy hónapja volt utoljára rész.😧
De most már van, remélem tetszeni fog.❤
Illetve, érdekelne a véleményetek, arról, hogy szerintetek milyen ez a történet eddig, mi tetszik, vagy esetleg mi nem.

Puszi, Virág❤
2017. Február 7.