Life in Korea(Hungarian)

[Az életem Koreában]:12.rész

-Én csak.. sajnálom-hajtotta le a fejét, majd elengedte a csuklómat-, és.. áh, mindegy arról nem szabad tudnod-fordult meg és elindult a szobájuk felé, otthagyva engem az ajtó előtt.

Egy ideig néztem rá, majd megfordultam és a könnyeimet letörölve az arcomról sétáltam vissza a lakásomba.

Nem tudom menni ideje ülhettem a nappaliban, de ahhoz elég ideje, hogy minimum 100-szor újra felidézzem Mark szavait. Fájt, hogy ilyennek gondol, viszont a végén azt a gyors hangulatválozást még most sem sikerült megfejtenem. Egyik pillanatban még düh szikrázik a csokoládé barna szemeiben, aztán egy pillanat alatt megbánást láttam bennük. Nem tudok rajta kiigazodni.

-Hé-bökött meg a húgom-mi a baj?

-Mióta vagy itt?-néztem rá csodálkozva, észre sem vettem, hogy itt van.

-Pont elég ideje ahhoz, hogy elkezdjek érted aggódni.

-Aggódni? Háh, felesleges, jól vagyok-próbáltam egy mosolyt varázsolni az arcomra.

-Tudom, hogy nem vagy jól. Ez itt-mutatott a mosolyomra-nem igazi. 10 percig sírtál és közben pedig az arcodon hol düh, hol pedig felismerhetetlen érzelmek voltak. Úgyhogy, te nekem ne akard azt hazudni, hogy jól vagy.-itt tartott egy kis szünetet-Viki, ismerlek már 14 éve, jobban mint bárki mást. Hadd segítsek, kérlek.

-De nem tudsz segíteni. Nem szeretnék másoknak ezzel gondot. Te pedig még esetleg csalódhatnál is valakiben, amit nem szeretnék.

-Hát ha ennyire nem szeretnéd, legyen. Viszont azt tudd, hogy én itt vagyok neked, szóval ha segítségre van szükséged, nyugodtan szólj-ölelt meg.

-Annyira szeretlek-öleltem én is vissza a húgom. Jól esett, hogy legalább Ő törődik velem és szeret, nem úgy mint a családom többi része.

Miután összeszedtem magam és a húgom is felöltözött, úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy drámát. Panni választotta, mert én nem vagyok otthon az ilyenekben.

-Nagyon remélem, hogy nem fogok csalódni az ízlésedben-néztem Pannira.

-Nem fogsz, ebben biztos vagyok-kacsintott. Ha tudnám miért kacsintgat.

-Miről szól?-néztem rá megint.

-Majd megtudod, de most maradj csendben és nézdd-ingatta a fejét.

Ekkor elkezdődött a film, a képernyőn megjelent a dráma címe "Dream Knight".

-Álom Lovag?- néztem rá.

-Igen, igen, viszont most maradj csendben tényleg-húzta vigyorra a száját. Jól tudja, hogy én sosem tudok megjegyzések nélkül megnézni a filmet. Rossz tulajdonság, tudom.

-Az.. az ott JinYoung?-mutattam a képernyőre.

-Igen-bólintott.

-Az ott meg BamBam-hűltem el-az meg Y...

-Igen ők azok-mondta és befogta a kezével a szám.

-Hé-szedtem le a kezét-nem kaptam levegőt.

-Bocsi-nevetett-de nézdd kérlek.

Egy bólintással jeleztem, hogy megértettem.

Mikor a képernyőn megjelent JB is, elkezdett elkapni egy fajta idegesség. Magamban imádkoztam, hogy csak Mark ne legyen benne. Viszont erről lekellett tennem, mikor megláttam Jacksont is. Valószínűleg egy tagot sem fognak kihagyni.

És aztán megláttam Őt. Az egoista, önfejű idiótát, aki sosem hallgat rám, még akkor sem ha segíteni szeretnék neki, azt a tagot akivel sikerült hajnalban összevesznem újból. Azt akinek eltudok veszni a csokoládé barna szemeiben.

Várj, mi? Viki, mi a fenéről beszélsz? Elkaptad a fafejűséget?

Sóhajtottam egyet, megpróbálva kiűzni ezeket a teljesen értelmetlen gondolatot az agyamból.

-Jól vagy?- kérdezte meglepve.

-Igen-hunytam le a szemem.

-Jól néz ki BamBam kék haja, nem?-húzta fel a szemöldökét rám pillantva.

-Aha, elég jól néz ki-bólitottam.

Viszont a szemem nem tudtam levenni Markról. Egyszerűen nem ment. És ahogy ebbe bele gondolok, eléggé furcsa. A barátomat kellene néznem, nem? Úgy illene.

-Te teljesen más világban vagy-csóválta meg a fejét.

-Nem. Itt vagyok-szegeztem a tekintetem a képernyőre újra.

10 perce nézhettük teljes csendben, ami tőlem szokatlan, mikor valaki püfölni kezdte az ajtót.

-Ez ki?-rezdült össze Panni.

-Valamelyik lüke a szomszédból-csóváltam a fejem-Ez a szokásuk.

-Szóval azt mondod, hogy a GOT7 akarja ránk verni az ajtót?-csillant fel a szeme.

-Igen azt-indultam el kinyitni, mert attól féltem, hogy ketté törik az ajtó, ha így folytatja.

-Nem kell szétverni az ajtót-nyitottam ki az ajtót, amivel szemben az egész GOT7 ott állt. Az az majdnem az egész. Mark nem volt köztük.

-Bocsi-húzta el a száját Jackson.

-Mi járatban?-néztem rájuk, mert nem szokásuk csak úgy csapatostól beállítani.

-Jöttünk, hogy elhívjunk titeket valahova-válaszolt a kérdésemre JB.

-Ó, ez szuper, úgy sincs nagyon programunk-mondtam, mikor valamelyik fiúnak a hangját hallottam meg a tévéből.

-Az az én hangom volt-nézett rám YoungJae.

-Lehet-rántottam egyet a vállamon.

-Miért megy a lakásotokban a hangom?-tolt arrébb.

-Persze, nyugodtan tegyél arrébb, mint egy zsákot-kiáltottam utánna.

-Ne haragudj rá-mondta BamBam, miközben egy homlokpuszival köszöntött és bement a többiek után.

Már éppen csuktam volna be az ajtót, mikor a folyosón megpillantottam Markot. A kanapén ült és a homlokát támasztotta a tenyerével. Hirtelen rossz érzés fogott el a reggellel kapcsolatban. Igaz, ő sem kímélt, de mégis úgy éreztem, valami nem jó.

Elindultam felé csendben, majd leültem mellé. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy mi van akkor, ha most mégjobban lekiabálja a fejem, mint reggel, de úgy döntöttem, egy próbát még megér, megpróbálni kijönni egymással. Egy utolsó próbát.

❌❌❌❌❌❌❌❌
Sziasztoook!❤
1 hét a comebackig!😥
Annyira várom már😄
És Just Right 100 M! Mennyire vártam már😥😍💖
Hogy, tetszett a rész? Várom a véleményeket.💖

2017. március 5.
Puszi, Virág❤