Love me, because I love you(5SoS, S.M, J.B) BEFEJEZETT

2.8x

- Egyél. -utasít.

Nem mozdulok. Nem kutya vagyok akinek ilyen dolgokat mondhat.

Méreg zöld szemeit rajtam legelteti. Ajka félmosolyra húzódik, tekintete elsötétül.

Feláll a székről, felém tart. Testtartásán is látszik, vezető személyiség.Lassú léptei megmutatják nem siet sehová sem.

Mikor hozzám ér , egy gyors mozdulattal felkap, majd a falnak nyom.

Ajkai megtalálják az enyémeket, és durva mégis érzéki csókba hívja őket. Az eszem azt mondja azonnal lökjem el magamtól, de a testem nem mozdul. 

Szorosan magához von, és keze vándor útra téved. Érzékeny helyekre terelődik érintése, amitől azonnal kitisztul a látásom. Durván ellököm magamtól, majd sírva fakadok.

- Nekem ez nem megy. -borulok sírva a földre.

Nem mond semmit, csupán elindul az ajtó felé és kinyitja azt.

- Gyere! -mondja szigorúan.

Értetlenkedve lépkedek felé. Arca semleges, semmi érzelmet nem tudok róla leolvasni.

- Hová megyünk? - kérdezem félve, immár a kocsiban ülve.

Nem szól semmit, egy kis hezitálás után rám emeli smaragd színű szemeit.

- Hazaviszlek, a fiadhoz. -mondja semlegesen.

Nem szólalok meg, csupán boldogság járja át a testem hogy újra láthatom őt. Villámcsapásként üt belém a felismerés, hogy őt bizony nem fogom többet látni. 

Fiam ezerszer fontosabb nála, de valamilyen szinten vonzódok hozzá. Amit magam sem értek....

Nem kéne egy olyan férfihez vonzódnom aki megvett.

Addig elmélkedtem, míg nem megérkeztünk a házhoz. Néma csönd uralkodik az autóban. Szó nélkül szállok ki a méregdrága sportkocsiból. 

Becsapom az ajtót és futva teszem meg a távot az ajtóig.  Akaratom ellenére visszanézek az autóra, ahonnan azok a sejtelmes zöld szemek mérnek végig tetőtől-talpig..

Lenyomom a kilincset és hangtalanul lépek be a házba. Mikor anyám meglát, kezéből kiesik az üvegtál és sírva fut felém.

Szorosan karjaiba zárva zokog.

- Hol voltál? Az egész világot az járta be hogy elraboltak. Jól vagy? Semmi bajod? -nézett rám könnyes szemekkel.

- Jól vagyok anya. Nem, nem raboltak el. Időt szerettem volna kapni, hogy átgondoljam az életem.- válaszoltam elhaló hangon.

Nem is tudom miért nem dobtam fel a zsaruknak őket, hogy igen... elraboltak...

2 hét telt el az eset óta.  Feldolgoztam a történteket, és rendeződtek a dolgok. 

Ma van a születésnapom, és a barátaim valami meglepetést szerveznek. 

Fiamra édesanyám fog vigyázni. Em izgatottan rontott be a szobámba.

- Gyerünk már Jenn... ez a te napod. Ma bulizni fogunk. Öltözz csinosan!!! -mondta nevetve, majd turkálni kezdett a szekrényemben.

Széttúrta az egészet.... ruháim hada a szőnyegemen terül el.

- Nem igaz hogy egy szexi cuccod sincsen... minden ilyen... ilyen régi. -emel fel hitetlenkedve egy pólót.

Fejemet csóválva kapom ki a kezéből azt a borzadályt amit alap esetben egyszer sem húznék fel..

- Még jó hogy készültem. -emel ki a táskájából egy fekete koktélruhát. 

Mosolyogva teríti le az ágyamra majd megy ki.

Nem hinném hogy nekem való ez a ruha... annyira... annyira sokat mutat. Semmit sem hagy nagyjából a képzeletre.

Szó nélkül veszem fel, majd mérem végig magam a tükörben. Nem is annyira rossz. 

Testhez simuló anyaga kiemeli az alakom. Oké.. nem mondom hogy bombázó vagyok, de azért mégis megmutatkozik a több éves edzés gyümölcse.

Mosolyogva nyitom ki az ajtóm, ahol barátnőm már izgatottan sétálgat. Szemei kitágulnak, majd csillogni kezdenek.

- Anyám.... meg se látszik hogy lett egy fiad!! Tudtam én hogy jó lesz ez. -mér végig nevetve.

Időm sincsen átgondolni a dolgokat, mert azonnal tol vissza szobába és lát neki a sminkemnek, majd a hajamnak. Bő 2 óra múlva már harci ruhában, türelmetlenül állok az ajtóban.

Csak pár, közeli barát jön velünk. Ez alatt értem Shawnt, Mikey-t , Luke-ot és a többi gimis barátom.

Több kocsival megyünk, mivel egybe nem nagyon férünk be. Nem sokat utazunk, talán negyed órát.

Egy bár előtt parkolunk le, majd próbálok úgy kiszállni hogy semmi intimebb részem ne látszódjon ki.

Mikor meglátom a bár nevét a mosoly azonnal lehervad az arcomról. Ugyanitt voltam Harry-vel.

- Baj van drágám? - kérdezi aggódva Em.

Mivel nem állt szándékomban elrontani a hangulatot, pláne nem a mai napom, ezért mosolyt erőltettem az arcomra.

- Dehogyis, ez a mi napunk. -mondom nevetve.

- Ugyan, ez a te napod! -kacsint felém Luke.

A társaság nevetve lép be a bárba, majd villámcsapásként üt a felismerés hogy a pultos lány még mindig ugyan az.

Egy eldugott asztalkát foglalunk el.

- Nos ki megy piáért? - fordul körbe Cal.

- A jelentkezők közül mindenki. -mondja röhögve Shawn.

- Ahh lusta disznók... akkor megyek én. -mondom nevetve.

Lassan lépkedek a pulthoz, ahol a lány ismét mosolyogva köszön.

- Oh.. hát szia. -integet lelkesen.

- Szia. -viszonzom gesztusát.

- Hogy hogy itt? -kérdezi.

Meglepődöm kérdésén, kis hezitálás után megszólalok.

-  Barátaimmal ünnepelünk. -mondom mosolyt erőltetve magamra.

Mindent tudóan bólogat, és végre megkérdezi mit kérek.

- Valami erőset. - bólogatok hevesen.

Elém rakja a poharakat majd felkarolva újdonsült barátaim lépkedek vissza az asztalunkhoz. 

Jó pár kör után, amikor már kicsit fejembe szállt az ital, a táncparkett felé megyek.

A zene ritmusára kezdem mozgatni a csípőm. Ahogy fordulok az asztalnál egy ismerős alakot vélek felfedezni.

Sötét tekintetét rajtam legelteti, most nem is bánom. Tudom hogy engem néz, ezért szexibben rázom magam, nem másnak, nem a tömegnek... Csak neki.

Lassan kortyolja az italát ami a kezében van. Ajkára félmosoly húzódik.