Love me, because I love you(5SoS, S.M, J.B) BEFEJEZETT

2.1x

Először is hát, nem tudtam sokáig várni, szóval akkor a második évad első része. :)

7 Hónap telt el a bejelentésünk óta, a hasam már nagyon nagy. Mára vagyok kiírva. 

Boldog perceket töltöttünk el hármasba, amióta kiderült a terhességem Jussal sokkal többet vagyunk együtt és egyre kevesebb fellépést vállal el. Ha lehet még jobban szeretem őt. Volt pár kisebb nagyobb veszekedésünk a rajongók miatt, de hamar megtanultam kezelni feléjük az érzéseimet. 

Mivel már magamat is nevezhetem híresnek, nekem is elég sok rajongóm van. Bár Justin nyomába sem érek, de nem is baj. Szeretem a rajongóimat, bármennyien is vannak.

Terhességem alatt jó pár ügynökség is megkeresett, párat el is fogadtam. Csodálkoztam is hogy terhesen akarnak rólam fotókat, mellesleg címlapfotókat. Egész jók lettek.

Most a kanapén ülök és várom hogy életem szerelme hazaérjen. Táskám már be van pakolva. Ház rendben van. Semmi más baj nem lehet. Éppen Luke üzenetét olvasom. 

Luke: Cal pusziltat, és már nagyon várjuk a picur érkezését! 

Kibékültem mindannyiukkal és rendszeresen meg is látogatnak. Viszont Shawnnal azóta sem beszéltem, de nem is baj.

Kopogtak ezért felkeltem és kinyitottam az ajtót, Emily és a fiúk álltak ott. Micsoda meglepetés. Mindenkit megölelgettem és megpusziltam. Ennél jobb meglepetés nem is lehetett volna.

Hál' isten hoztak magukkal vacsit, persze főztem volna.. De hát nem számítottam rájuk. Éppen keltem fel a kanpéról amikor észrevettem valamit.

- Jé Jenn bepisilt. -kezdett el vihogni Michael.

- Ez a magzatvíz te idióta.  -kezdtem el pánikolni.

Mikor leesett nekik mi is folyik a lábam között (lol xD) azonnal a segítségemre siettek és már cipelték is ki a cuccomat a kocsiba.

Ash engem vitt menyasszonnyi pózban a kocsihoz, Em a táskámat hozta. Luke pedig Just hívta, aki nem tudom hol a bánatba lehet ilyenkor?!! Végig száguldottunk az utcákon, szó szerint. Mikor beértünk a kórházba, azonnal egy hordágyra fektettek és már vittek is a szülőszobára.

Justin időközben előkerült, mint kiderült dugóba keveredett ezért nem ért haza időben. Bejött ő is és végig fogta a kezem ,miközben nyugtató szavakat mondogatott nekem. Viszont nekem kurvára nem volt szükségem a szavakra.

Erős fájdalmaim voltak, de nem kértem fájdalomcsillapítót, érezni akartam. Tudom idiótaság, de semmi gyógyszert sem akartam a szervezetemben, amíg minden rendben van.

Nagyokat nyomtam, közben pedig annyira szorítottam Bieber kezét hogy a vér is kiment belőle. Mindenféle baromságokat kiabáltam a fájdalomtól. Volt közöttük olyan is hogy rohadj meg Justin Bieber. De egyiket sem gondoltam komolyan. Szenvedésemnek az utolsó nyomásom vetett véget, amikor meghallottam a világ legszebb hangját. A gyermekem sírását.

- Gratulálok! Egy gyönyörű kisfiú. -adta kezembe a doktor.

Én pedig azt hittem menten elájulok, könnyeim megeredtek. De ezek nem szomorú könnyek voltak, hanem örömkönnyek. A kezemben tarthattam életem értelmét, a szerelmünk gyümölcsét. Oldalra fordítottam a fejem és ránéztem Justinra. Szemeiben könnyek csillogtak, mosolyogva figyelt minket.

- Mi legyen a neve, ennek a gyönyörű kisfiúnak? -nézett ránk az ápoló.

- Nash Drew Bieber. -adtam meg a nevét a gyönyörűmnek.

Justinnal még régebben kiválasztottuk a nevet, ha lesz egy kisbabánk akkor ez lenne a neve, nos sikerült.

Magunkra hagytak minket, hárman voltunk a kórházi szobában.

- Büszke vagyok rád! -csókolt meg. - Gyönyörű családom van. Köszönöm hogy vagytok nekem! Jobb családot nem is kívánhatnék. - mondandója közben kezébe vette Nasht.

Szeretem mindkettejüket, és annyira szép látványt nyújtottak  hogy csináltam egy képet. Könnyeim megint megindultak, egyszerűen lehetetlen volt megállni ezt az apa-fia pillanatot száraz szemekkel.

Visszaadta a kezembe a fiamat és beinvitálta anyuékat. Büszkén néztek le rám.

- Annyira gyönyörű, csak úgy mint te. -adott puszit apa.

- Köszönöm Apa! Szeretlek. -hatódtam meg, immár sokadszorra.

- Én is Hercegnőm! -mondta boldogan.

Anya csomó cuccot hozott, amik jól jöhetnek az ittlétünk alatt. Miután kipakolt az ágyamhoz sétált és szó nélkül megölelt. Arcát örömkönnyek lepték el.

- Kislányom büszke vagyok rád! Felnőttél és egy gyönyörű babának adtál életet. -vette kézbe a fiamat.

Miután kiörömködtek a szülők, beengedték Emilyéket is.

Mindenki gratulált és egészséget kívánt a picinek. Csináltak róla vagy nyolcvan képet, de nem bánom. Biztos vagyok benne hogy nem fogják feltenni semmilyen közösségire sem. Egyelőre még nem akarjuk napvilágra hozni a kisfiunk születését, túl elhamarkodott lenne.

Még egy picit együtt maradhattunk, majd vitték is el tőlünk hogy megmosdassák és elvégezzék a rutinvizsgálatokat. Justin éppen mellettem alszik  a kórházi széken, hiába mondtam  hogy nyugodtan hazamehet, nem tágított.

Átgondoltam az eddigi életemet és hiába volt egy nem várt baba és hiába mondják hogy elrontottam az életemet, semmit sem csinálnék másképp. Elég sokat változott az életem, beteljesült minden vágyam és gyermekem született. 

Négy napig kellett bent lennünk, majd biztonságban hazamehettünk. Semmi baj sem volt, se a fiammal, se velem. Minden a legnagyobb rendben hál' istennek.

Boldog vagyok, a legboldogabb a földön.

Babahordózóba helyeztem Nasht, betakargattam. Hiába volt meleg, azért a szél fújdogált  egy kicsit.

Amíg kórházban voltunk mindennap eljöttek a fiúk és Em, meg persze a szüleink is. Rengeteg mindenben segítettek. Hálás vagyok nekik. 

Otthon az várt amit itt hagytam, mikor beértünk Stone körbeugrált minket. Majd észrevette Jus kezében pihenő gyermeket és kíváncsian szaglászta, úgy tűnik örül neki mert csóválja a farkát és meg is nyalta a pici arcát.

Felmentem az emeletre hogy lefektessem életem értelmét, de nem volt jókedve így sírdogált. Hamar jött a megmentő sereg és leváltott. Justin kezébe fogta a fiunkat és úgy dúdolta neki az egyik dalát. Úgy tűnik hatásos volt mert Nash hamar megnyugodott, én pedig nyugodt szívvel hagytam ott őket és mentem le a földszintre hogy egyek valamit. A hűtőben találtam magamnak  egy kis rizst hússal. 

Miután megvacsoráztam, elmentem lefürdeni. Jó volt már itthon enni, normális ételt. A kórházi katasztrófa, brr.

Este Justin altatta el ismét Nasht, az ő hangjára megnyugszik, mindig is szerette amikor terhesen a rádióban vagy a próbáján hallgathatta az apját.

Jelenleg az ágyban fekszem és próbálok pihenni, mellettem a bébiőr készenlétben hogy halljam amikor felsír a fiam. 

***

Reggel rettentő kétségbeesett gyereksírásra keltem fel, szemeim azonnal kipattantak és rohantam is át a gyerekszobába. Ott viszont nem várt szituáció várt.