Love me, because I love you(5SoS, S.M, J.B) BEFEJEZETT

Nine

 -Engedj el! -kiáltottam rá.

- Nyugi csak én vagyok.. -motyogta alig hallhatóan.

Lassan kezdett kitisztulni a látásom, és megláttam azokat az igéző barna szemeket. Tulajdonosuk vigyorogva figyelte reakcióm.

- Mit szeretnél? -kérdeztem ridegen. Rá sem emelve a tekintetem.

Nem szólt semmit így hát gondoltam elmegyek. Két kezét mellettem támasztotta meg, így esélyt sem adva arra hogy szabaduljak. Ajkai vészesen közel voltak. Vágytam arra hogy megcsókoljon, mindennél jobban. Az eszem azt mondta nem lehet, barátnője van. Már azt hittem elenged és elmehetek, de hirtelen puha ajkait sajátomon éreztem. Hihetetlenül jól csókol, de nem viszonoztam. Az eszem győzött és lelöktem magamról. Meglepett tekintete engem vizslatott.

Megfordultam és úgy rohantam ki a kocsimhoz.Könnyeim már utat törtek, mit is gondoltam, biztos azt hiszi én is olyan könnyen adom magam, hát nem.. Tüdőmet már majdnem kiköptem de futottam tovább. Emiék meglepetten nézték végig amíg elérek a kocsimig, bepattanok és elhajtok.

                                                 Shawn szemszöge

Nem tudom mit gondoltam... de nem tudtam visszafogni magamat. Azok a gyönyörű szemek, a mosolya, a szája. Kikészít.. 

Eszeveszetten rohantam utána, hátha utolérem. Elakartam neki mondani hogy én nem bántam meg amit tettem, kicsit bántott amit Sophival csináltam. De ő már nem is egyszer megcsalt. Eltűrtem neki, mivel már nem is számított normális kapcsolatnak ami közöttünk van, inkább testi vonzalom.

Mire kiértem a kocsija már sehol sem volt. Srácok meglepetten fordították fejüket felém, egészen eddig a parkolót nézték. Biztos most ment el. 

- Kérdezzük miért futott ki Jenn sírva? És te miért loholsz utána? -basszus tényleg elbasztam . Nem akarom hogy miattam sírjon.

- Nem! - rivalltam rájuk. Tudom nem jogosan de ideges vagyok, biztos megértik. - Valaki tudja hol lakik? -néztem rájuk, ez az utolsó reményem.

- Nem tudjuk. - szemükben sajnálatot láttam, egyedül Em nem nézett még csak felém sem. 

Biztos tud valamit. De miért nem mondja el?!

- Em? -szinte  könyörögtem a tekintetemmel hogy mondja el hol lakik.

- Én sem tudom, sosem voltam nála, nem is említette hol lakik. -hazudik.. hát persze hogy hazudik. Nem mer a szemembe nézni.

Beletúrtam hajamba, fogalmam sincs mihez kezdjek most. Elmegyek Sophihoz. Srácokat ott hagyva indultam el a 'barátnőm' felé.  Nem volt kedvem kocsival menni, ezért elsétáltam a házukig, nem laknak messze a sulitól,  kocsimért meg majd visszamegyek. Út közben gondolkodtam pontosan mit is mondjak neki. Házhoz érve becsöngettem. Nem telt bele sokba, az ajtót egy lepedőben nyitotta ki. Mögötte megjelent a focicsapat kapitánya Matt, mit is vártam... Gúnyosan rájuk nevettem és már indultam is vissza a sulihoz a kocsimért. Azt hiszem ennél könnyebb szakításom még egyszer sem volt.

                                                                      Jenny szemszöge 

Mivel nem tudják hol lakom, ezért hazafele vettem az irányt. Azt hiszem beteget jelentek és nem megyek suliba.  Beérve a lakásba Stone már körülöttem zsongott. Puszit adtam az orrára és elindultam megetetni. Miután ezzel végeztem felrobogtam az emeletre hogy letusoljak. Jól esett mit ne mondjak. Hajamat összefogtam egy egyszerű kis kontyba, s felvettem a futó cuccom. Stone-ra rácsatoltam a pórázát és már indultam is kifelé. Jó trükköt bevetve a kulcsot is ráakasztottam a pórázra ezzel megelőzve hogy esetlegesen elhagyom, s nem tudok bemenni a házba. Telefon benyomtam a Nirvánát ami mellesleg full hangerőn volt, de az egyiket kivettem a fülemből. Megszokás, így hallom ha valaki szól,esetleg követ. Gondoltam elfutok Luckey-hoz. 'Anya' már biztos otthon van. Csak pár utcányira laktak így nagyon nem volt nagy a táv, de kellően elfáradtam. Becsengettem, de senki sem nyitott ajtót.  Kutyámat elengedtem had szaladgáljon. Az egyik pillanatban még itt volt, másikban pedig már a ház hátsó részénél. Valahogy éreztem hogy ott lesznek, hiszen akkor nem ment volna oda, az én kedves kutyusom. Ha így lenne hatosom a lottón... ott ült mindenki, még Shawn is. Anyám arca felderült amikor meglátott.

                                   

                                                          Luke szemszöge

Kitaláltuk a srácokkal hogy grillezünk egyet, anyámék is belementek. Kint ültünk a hátsó kertbe, és sütögettük a húst. Michaelnek már kicsit megártott a sör és szó szerint fetrengett a fűben mint egy kutya. Szerencséje hogy nekem nincsen, vicces lenne ha kutyaszarban hemperegne. Hangos nevetésben törtem ki ennek a gondolatnak köszönhetően. Mindenki csodálkozva nézett felém. Egy legyintéssel le is tudtam, tudják hogy fura vagyok. Nyugodt délutánunk egy kutya törte meg. Ami egyenesen felém száguldott. Nem is kicsi kutya... Engem leteperve ette ki a tányér tartalmát, ami eredetileg a mienk lett volna. Srácok jól szórakoztak a szerencsétlenségemen. De kié lehet ez a kutya, egyik szomszédomnak sincsen tudtommal.

  

                                                   Jenny szemszöge

Oh, na ne már.  Anyám indult meg felém először.  Mosolyogva állt meg előttem.

- Szia Kicsim. Örülök hogy látlak, gyere ülj le közénk. Grillezünk, maradj te is vacsorára. -ölelt meg szorosan. 

Hát nem is tudom, nem sok kedvem volt itt maradni, de nem akartam visszautasítani, meg persze azért jöttem hogy megismerjem Őt, és a családját. Eddig nagyjából semennyi időt nem töltöttem velük. 

- Szia Anya. Gondoltam beugrok hozzátok. Ne haragudjatok Stone miatt, de kissé játékos. - néztem nevetve Luckey felé, akin a kutyám fetrengett. Ekkor mindenki hangos nevetésben tört ki. Nem értettem mi olyan vicces.

- A kutyád éppen megette a vacsoránkat Luke kezéből. -magyarázta  Cal. 

Óóó, vagy úgy, ekkor már én is nevetve néztem a földön fekvő párost. Körbenéztem a társaságon, mindenki boldognak tűnt és felszabadottnak. Egy ember kivételével, az az ember nem más mint Shawn. Barna szemeit rajtam legeltette, hát igen... a futó cucc átka hogy feszül egy-két helyen.  Belenéztem a szemébe, s szája sarkában egy apró mosolyt véltem felfedezni, ennek hatására én is mosolyogtam mint egy vadalma. (lol, én meg a hasonlatok. pls..) Helyet foglaltam az egyik széken, mindenki jól érezte magát. Mire észrevettem már besötétedett, nem hiszem el. Miért nem jöttem kocsival, de talán valaki csak hazavisz. Gondolatmenetemet Luckey szakította meg, hadonászó kezével.

- Hé Jenn figyelsz? - pontosan mire is kellett volna?!

- Ja ja persze, bocsi. Elbambultam. -

- Azt kérdeztem hogy te is itt alszol? - anyám helyeslően bólogatott. Igazából nem is rossz ötlet.

- Miért még kik alszanak itt? - kérdeztem tartva attól hogy esetleg egy olyan nevet is kiejt amit én nem szeretnék.

- Mindenki. Anyáék elmennek, s csak a miénk a ház. -perverz mosoly terült el az arcán.

- Ja, persze. Maradok. - válaszoltam én is kissé perverz fejjel.  

Tudom, tudom a lányok nem szoktak azok lenni, de mivel nekem nagyjából csak fiú barátaim voltak, ha voltak... ezért eléggé perverz vagyok. Már bőven sötét volt amikor a Andrew és anyám elköszöntek tőlünk, ezzel átadva a házat. Szerintem ki sem értek az utcából, már kapcsolták be a zenét és hozták a piákat. Úgy tűnik  hosszú és izgalmas estének nézünk elébe.

Köszönöm, köszönöm a rengeteg megtekintést és a vote-okat. Sokat jelent számomra hogy ennyien nézitek. Ez egy elég hosszú rész lett. Következőt nem tudom megmondani pontosan mikor hozom, de valószínűleg egy-két napon belül :)

xoxo