A legjobb ellenség

29. R é s z

Tanakodva térdelek a bőröndöm előtt, fogalmam sincs mit vegyek fel. Ezt a napot kell még túlélnem, utána szerencsére már találkozom Zayn-nel. Egyre jobban fáj a hiánya, de tudva hogy valószínűleg sokkal hosszabb időre is el fog még menni, nem idegeskedem.

A bikinire egy combig érő lenge szoknyát húzok, a hajamat pedig egy szoros kontyba fogom. Halványan sminkelem ki magamat, de beleszámítom, hogy tengerben is leszek, így a vízálló szempillaspirál mellett döntök. Belebújok a papucsomba, majd elindulok lefele a konyhába, ahol valószínűleg egy-két lányon kívül senki nem lesz.

Számításaim beváltak, hiszen csak Sandy szürcsölgeti a szokásos reggeli kávéját. Szőke haja lazán kiengedve omlik a vállára, velem egyetemben ő sem visel túl erős sminket. Kék szeme csillog, ahogyan a reggeli napfény bevilágít a konyhai ablakon. Haja aranyszínben játszik. Abbahagyja a bögre peremének körbesimítását, felpillant a fekete löttyből, majd elragadó mosolyra húzza a száját.

- Jó reggelt, Deon! - löki el magát a pulttól, így a ruháját is szemügyre vehetem. Egyik kedvenc kötött pulcsiját viseli egy ízléses farmer rövidnadrággal. - Egyértelmű, hogy Darren nem tud kávét főzni - fintorodik el, majd a maradékot a mosogatóba önti.

- Ő is fent van már? - vonom össze a szemöldököm furcsállva, keresve az említett személyt.

- Kint van a tengeren, várja a hullámokat - nevet fel Sandy, majd az ablakhoz lép, és a függönyt eltolva megbizonyosodik róla, hogy még mindig úgy van-e, ahogy ő állította. A fehér csipkés anyag visszahullik, a szőke szépség pedig váratlanul felém fordul: - Keresett téged, beszélni akar.

- Említette, hogy miről? - nyelek egy hatalmasat, a hasam már fel-le liftezik a túlzott idegesség miatt.

Darren tudja, hogy Zayn nemrégiben meglátogatott az éjszaka.
Sandy nem szól egy szót sem, új kávé főzéséhez lát hozzá.

Hátat fordít nekem, úgy ténykedik, hogy ne láthassam az arcát. Mintha kicsit szaporán venné a levegőt, de egy pillanat alatt a válla lenyugszik. Megperdül a tengelye körül.

- Nem - rázza a fejét, majd szép lassan végig néz rajtam. Tekintete megállapodik a fallal megegyező színű arcomon. - Tudnom kéne valamit? - ráncolja a homlokát.

- Mi? - rázom a fejem ostobán, majd feleszmélek. - Dehogyis - rendezem arcvonásaimat, majd nyugtatólag megsimítom a kezét. - Nincs olyan, amit nem tudsz - mondom ki a kegyes hazugságot.

- Elvégre a legjobb barátnők vagyunk, nem igaz? - vigyorodik el, majd váratlanul a nyakamba ugrik, és szorosan megölel. - Nekem sincsenek titkaim előtted.

- Jó, hogy ilyen jól megvagyunk- ölelem vissza, beszívom finom virágillatát.

Szorosan lehunyom a szememet, ahonnan már erősen kitörni készül egy könnycsepp. Egyszerűen megadom magamat, és szabad utat engedek neki.

Lehet, hogy furcsának találhatják mások a kapcsolatunkat, de az csak azért van, mert nem ismernek minket annyira, hogy megértsék. Kötődünk egymáshoz, talán jobban, mint bárki gondolná. Régóta barátnők vagyunk, és vannak titkaink. Mindig is lesznek. De mindent átvészelünk, eddig még nem volt olyan akadály, amin nem tudtunk volna keresztül menni. Szeretem Sandy-t, az összes hibájával együtt, ő a legjobb barátnőm. Ezen senki nem tud változtatni.

- Darren? - teszem napellenzőként a szemem felé a kezemet, majd a hófehér bőrű fiút kezdem szuggerálni.

Darren testét nem borítják tetkók, azonban emós stílusát nemrégiben ledobta. Ennek nagyrészt az az oka, hogy fel akarja hívni magára egy igazán csinos főiskolás lány figyelmét. Az információt Lucas-tól tudjuk, aki vidáman nevetgélve osztotta meg velünk a tegnap esti tűznél. Darren titkolni sem próbálta, mély meggyőződése, hogy egy új stílussal megtudja szerezni  a szőke bombázó telefonszámát.