A legjobb ellenség

24. R é s z

A napok olyan gyorsan telnek el, hogy észre sem veszem. Az idő egyértelműen gyorsabban szalad, ha nem akarjuk. Mintha csak büntetni akarna minket Zayn-nel. De mi is így is próbáljuk kiélvezni együttlétünk minden egyes percét. Viselkedhetnénk úgy, mintha még mindig utálnánk egymást, viszont értelme nem sok lenne.

Zayn előtt egy barátom volt, visszanézve, csak olyan gyerekes szerelemnek nevezném azt az érzést. Tizenöt évesen estem bele, de sajnos az életünk más vágányra terelődött. Vele azonban teljesen más volt, mentes volt veszekedésektől és heves érzelemkitörésektől. Nyugodt volt, és meghitt.
Az, hogy melyik a jobb, nem is kérdés. Az első kapcsolatom egy idő után lapossá és unalmassá vált. Zayn mindig gondoskodik arról, hogy legyen mi miatt aggódnom. Semmi esetre sem hétköznapi vele lenni. Nem is akarom, hogy az legyen...

- Min gondolkozol? - töri meg hirtelen a csendet Zayn hangja, mire feleszmélek.

- Vége van.

Az utolsó napunkat töltjük a kis sátorban, ami nyugtalansággal tölt el, mert tudom, hogy Zayn visszamegy dolgozni, és annál is kevesebbet láthatom, mint előtte.

Államat megtámasztom Zayn mellkasán, ami sajnos most nem félmeztelen, bár még így a legszexibb pasi, akit valaha láttam. Belecsókol a hajamba, mire elmosolyodom. Felpillantok rá szempilláim alól, és egy percbe sem telik, hogy ajkam megtalálja az övét. Éhesen, mohón tapad a számra, kezével a hajamba túr. Belemarkol a fenekembe, és magára húz, hogy jobban hozzám férkőzhessen.

Kezemmel végigsimítok az izmain, fel a nyakán, majd végül az alsó állkapcsának élén. Belenyög a számba, és abban a pillanatban el is tol magától, amit sértésnek veszek, haragos tekintettel bámulok bele a hatalmas csokoládébarna szempárba.

- Deon, nem kell ezt csinálnod - sóhajt fel.

- Tudom, de akarom. Téged akarlak. - Mutatóujjammal elcsitítom, mire szája szegletében féloldalas mosoly tűnik fel. - Anélkül, hogy részegek lennénk, és megbánnánk.

- Egyetértek - bólint, és újra megcsókol.

Testemet bebarangolja, édesen cirógatja a bőrömet, s egy perce sem szakítja meg a csókunkat. Megszabadít a ruhadaraboktól, ahogyan én is levetkőztetem. Szemmel szinte felfalom, mikor félmeztelenre vetkőzik, és meglátom izmos mellkasát.

- Komolyan megölsz, Malik - suttogom elképedve, feltérképezve minden egyes négyzetmétert.

- Te sem vagy semmi - nyel egy nagyot, miközben végignéz rajtam. - Már akkor tudtam, hogy akarlak, mikor első nap elfeledkezve önmagadról végigszambáztál egyszál semmiben - emlékeztet nevetve.

- De utáltalak akkor - röhögök fel én is, ahogyan eszembe jut, hogy majd felrobbantam a méregtől, csak azért, mert Zayn jobban megnézett, mint illett volna.

- Én csíptelek - komolyodik el, ami szokatlan tőle, ezért jobban odafigyelek az arcára, hátha le tudom olvasni róla, miért mondja most ezt. - Csak éppen te furcsán viselkedtél, ezért nem tudtam, hogyan álljak hozzád. - Körkörös mozdulatokkal simogatja a kézfejemet, majd óvatosan letol a mellkasáról, maga mellé ejt, de olyan közel húz magához, hogy érzem, mennyire forró most a bőre.

- Sajnálom, hogy így indult el a kapcsolatunk - simulok hozzá, a szégyentől pirosló arcomat a nyakába fúrom.

- Egy percig se bánd!
Különösen vicces voltál, mikor dühösen méregettél - nyom egy puszit a homlokomra, mire eszembe jut, hogy pontosan ezt tette még az első este is.

Valószínűleg akkor mégsem álmodtam, és a Malik familiánál eléggé gyakori homlokon csókolni a másikat. Egy percig sem aggódom emiatt, ameddig nem egy rajongóval teszi ezt.
A féltékenység ismeretlenként tör a felszínre, eddig bele se gondoltam, hogy mivel nem vállaltuk fel a kapcsolatunkat és nem is fogjuk tudni még egy jó darabig Zayn elmondása szerint addig lányok milliói próbálkoznak nála, flörtölnek vele, úgy, hogy nem is tudják, hogy neki van valakije. És még csak ellenőrizni sem tudom, hogy mikor, hol és kivel jár, hiszen nem járhatok a nyomában napi huszonnégy órán át. Igen, eddig el sem képzeltem, hogy mennyire nem lesz könnyű ezt elviselni.