A legjobb ellenség

16. R É S Z

Egész órán alszok, így kicsit meglep, mikor kedves Andy osztálytársam elég erősen az arcomba dob egy galacsint, ezzel jelezve, hogy kelljek fel. Nyúzott arccal vágom be a táskámba a könyvemet.

Sandy már az ajtóban vár, hogy elkísérjen. Eléggé közel lakunk egymáshoz, így egy kicsit tovább sétál, és ő is hazaér.

- Mehetünk! - veszem fel a kabátom, majd kilépünk a folyosóra. A tömeg már eloszlott, ilyenkor tíz percen belül kiürül az iskola.

Érdekes, reggel nem telik meg ennyire hamar.
Sandy szája be nem áll mellettem, csak akkor szólalok meg, mikor már a majdnem a házunk előtt vagyunk.

- Úgy döntöttem elmegyek veletek. - vágok bele a szavába.

Meglepődött tekintettel fordul felém. Felhúzza szépen kiszedett szemöldökét.

- Tényleg? - terül szét a reklámba illő mosolya az arcán.

- Tényleg - bólintok, s én is halványan visszamosolygok. - Meggondoltam magam.

- Miért? - bök meg játékosan, mire csak megvonom a vállam.

- Csak.

Az igazság az, hogy van egy konkrét oka. Zayn.

Egyszerűen rájöttem, hogy nem tudom kiverni a fejemből, pláne, hogy nem éppen szépen váltunk el egymástól. Kell valami, ami eltereli a figyelmemet, és nem ártana újra társasági életet élnem.

- Akkor fél kilenckor érted jövünk Lucas kocsijával. Jut eszembe Tony említett valami olyasmit, hogy hozza pár haverját - legyint már az ajtómban.

- Sandy, Lucas kivételével mindenki csak az évfolyamtársam. Nem ismerem őket, fogalmam sincs kikről beszélsz. Jöjjön, aki akar, nekem tök mindegy - legyintek.

- Hát, rendben - nyom két puszit az arcomra, azonban még nem megy el. Furcsállva állok le a kulcsaim keresgélésével, és összevont szemöldökkel teszem szóvá neki észrevételemet.

- Nem mész?

- Deon - sóhajt fel, és szemmel látható, hogy valamit nagyon meg akar kérdezni. Várok egy kicsit, hogy kibökje. - Mi van Zayn-nel?

Kicsit megrökönyödöm, arcvonásaimat egy perc alatt rendezem, semmi esetre sem engedhetem meg, hogy felszínre törjenek az érzelmeim.

- Mi lenne? - kérdezek vissza inkább, miközben nagyot nyelek.

- Hát, most dolgozik, de este nincs kedve jönni? - birizgálja a szőke haját, szemét lesüti, és a cipője orrát fürkészi.

Felmegy bennem a pumpa. Teljesen azt érzem, hogy Sandy nem az igazi Zayn-t szeretné, hanem a népszerűt. Persze, nem azt mondom, hogy felszínes, de nem ismeri milyen is igazándiból, egyszerűen csak úgy néz rá, ahogyan a sok képen, magazinok címlapján, a tévében és az internetes portálok ezrein látta. Nem volt ott, mikor be volt rúgva, reggeli képpel kelt fel, nézte a tévét, itta a kávéját.. Ezekből mind kimaradt.

Természetesen én nem azt mondom, hogy ismerem, de egy másik oldaláról kerültem közel hozzá. Nem úgy mint a többi ember. Hiba volt, mert az igazi Zayn nem tud mást okozni, csak csalódást.

- Nem lakik itt - nyögöm ki egy torokköszörülés közben. - Csak a téli szünetre jött, tudod? - eresztek meg egy mosolyt, ami szörnyen nehezemre esik.

- Miért nem mondtad? - biggyeszti le a száját. - Nem kellett volna beleélnem magamat. Pedig a múltkor tök rendes volt, hogy tévéztünk, bár... nem fontos, hagyjuk - legyint, és megigazítja a táskája pántját, azonban elkapom, és szúrós szemmel pislogok rá.