A legjobb ellenség

5. R É S Z

Felriadok. A párnám és a hajam csatakban úszik, s a homlokom is verejtékes.

Zihált a lélegzetem, minden tagom remeg, a szememet könnyfelhő fedi. Nem tudom, hogy mi váltotta ki belőlem a rémálmot, de nem szoktam rosszul aludni. Megtörlöm az arcomat, ami most tűzforró.

Az órára esik a pillantásom. Csak egy fél órára szunyókáltam el. Hála az égnek.

Egy tiszta váltásruhát választok ki a szekrényemből, majd a fürdőszobába megyek.

Gyorsan letusolok, és hajat mosok. Miután hajamat megszárítottam, a fejem tetején lófarokba kötöm.

Nem tudom, hogy mit csinálhatnék most, miután Zayn és Sandy lent együtt filmezgetnek. Hagyjam békén őket, vagy szedjem szét a boldog párocskát?

A kisördög részem azt súgja, hogy tegyek azért, amit szeretnék. Azonban Sandy a barátnőm, és végül is én semmit sem szeretnék Zayn-től.

Miért ne lehetnének együtt? Hatalmas sóhaj hagyja el a számat. Egyáltalán nem így terveztem ezt az egészet.

Végül én is filmezéssel csaptam agyon az időt. Egyébként eléggé nehéz figyelni, miközben köhögsz, és majd meghalsz annyira fáj a torkod. Hiába ittam meg több kancsó teát, nem használ. A tüdőm majd felszakad. Olyan este hét fele Sandy bekopog a szobám ajtaján.

- Szia! - lép beljebb. - Sajnálom, hogy így alakult.

Leül mellém az ágyra, miközben állandóan segélykérő pillantásokat lövell felém.

- Nem baj - csóválom a fejemet. - Tudom, hogy szereted őt, nem kell magyarázkodni.

- Tényleg? - vidul fel rögvest. - Annyira szeretlek, Deon. Köszönöm, hogy bemutattál neki - ugrik a nyakamba, amit elhárítok.

Kérdő tekintetére csak megvonom a vállam.

- Beteg vagyok, nem akarom, hogy te is elkapd.

- Ja persze, de csacska is vagyok - legyint egyet nevetve, majd felkapja a táskáját. - Mennem kell. De majd még jövök meglátogatni - kacsint kacéran, s kisasszézik a szobámból.

Sandy személyisége nem nagyon bonyolult. Vidám, vicces, kislányos ám dögös, imádnivaló és rendszerint nem érzékeli, ha az ember meg van bántva. Nincs túl éles szeme a dolgokhoz. Ezért is szeretem. Mert soha nem lát belém. Csak annyira, amennyire én szeretném.

Miután viszonylag csend borul a házra lesettenkedem, hogy megnézzem mi a helyzet. Yaser és anya elmentek vacsorázni, míg Zayn szintén eltűnt a szobájában. Nem sokat törődöm vele, egyszerűen töltök még egy pohár torokgyógyítót. A szobámba indulok felfele, miközben erősen koncentrálok arra, hogy le lötyögjön ki a tea.

Egyszer csak megcsap Zayn illata, mire megtorpanok, és az egész forró ital rám ömlik.

- Á! A francba már! - sikítok fel, s rögvest el szakítom a pólómat a testemtől.

Késő, már eléggé megégette a bőrömet. Helyette egy hatalmas piros folt tűnik fel. Tekintetem felsiklik, majd megállapodik a baleset okozóján, Zayn-en.

- Most ezt muszáj volt? - ordítok rá dühösen.

- Nem direkt volt, ne nyávogj már! Jesszusom! - vágja hozzám a szavakat, miközben szemforgatással díjazza a kissé heves reagálásom.

Összeszűkült szemmel meredek rá, és mikor ki akar kerülni gondolkodás nélkül ráborítom a maradék folyadékot.

- Megőrültél, mond csak? Basszus Deon, ez éget!  - kiált rám mikor a tea végigfolyik a felsőtestén. A póló abban a pillanatban átázik, s rátapad izmos hasára. Idegesen fújtat, majd úgy dönt rajtam áll bosszút miatta. Kiveri a kezemből a bögrét, ami leesik az emeletről, aztán hangos csattanással ér földet.