A legjobb ellenség

4. R É S Z

Tanácstalanul álldogálok a fagyos utca macskakövén, karomon Zayn kabátját pihentetve. Fogalmam sincs hova mehetnék. Nem kalkuláltam bele, hogy fogja magát, és az utca közepén hagy. A szél belekap a hajamba, a hideg végigfut rajtam. Lassan meg fogok fázni, ha nem vigyázok.

Tétován körülnézek a sötét házak között. Mintha megmozdult volna valami. Karomat védekezően összefonom magam előtt. Persze ez nem véd meg semmitől. Éberen figyelek, és minden neszre felkapom a fejemet. Határozatlan kicsi lépést teszek előre, de nem vagyok biztos benne, hogy el akarok mozdulni a helyemről.

Mégis megteszem, mert védtelenül érzem magamat egyedül az utcán. Egy perce se gondoltam bele, hogy tulajdonképpen este van, hideg és sötét. Bíztam benne, de kár volt.

Találomra elindulok egy irányba, de fogalmam sincs, hogy hova fogok szambázni. Ebben az esetben minden jobb. Sarok kereszteződést követ, majd így tovább. Egy idő múlva már biztos vagyok benne, hogy megfáztam, eltévedtem és félek.

Mindenhonnan zajokat hallok, miközben a város már rég alszik. A tetőpont akkor érkezik el, mikor az egyik kertben lévő házőrző kutya a semmiből a kerítésnél termem, majd hangos ugatásba kezd. Felsikítok, s nem nézve hátra futásnak eredek. Nem érdekel, hogy jutok haza, mert már rég elfelejtettem az útvonalat.

Végül lihegve lefékezek. A saját zihálásom kívül nem hallok mást, ami megrémiszt. Egyetlen kívánságom maradt már csak : jussak haza, hogy vegyek egy forró fürdőt!

Mivel nincs más lehetőségem hívok egy taxit. Semmi kedvem nem volt erre költenem a zsebemben talált pénzt.

Szerencsére nem sokat kell várni, máris megjelenik a címen az autó, ami egészen a házunkig szállít. Kifizetem, s gyorsan kipattanva az ajtóhoz rohanok. Előhalászom a kulcsom, és kinyitom a házat. Egy lámpa sem ég, valószínűleg már anyáék is nyugovóra tértek. Felosonok a szobámba.

Zayn kabátját az egyik fotelre dobom, azután rögtön eszeveszett vetkőzésbe kezdek. Meztelenül felkapom a pizsamám, majd a ma vásárolt fehérneműk egyikét.

A fürdőbe szaladok, majd megfürdök.
Hosszú ideig csak áztatom magamat. Fejemből kiszállnak a gondolatok, testemet átjárja a meleg, és teljesen ellazulok a meleg vízben. Később egy puha törülközőt magam köré csavarva dőlök le az ágyamra.

Nem öltözök át, nem mosok fogat, nem fésülöm ki a hajam, nem mosom le a sminket és nem fekszem be rendesen az ágyamba.

Viszont az álom gyorsan jön a szememre, s oly hamar elnyom, tiltakozni sincs időm.

Kimerülten, fáradtan, nyűgösen és rondán kelek fel. A tükörbe nézve a látványom megrémiszt, de nincs energiám rendbe hozni. Csak arcot, majd fogat mosok. Ez az összes, amit tetetek magamért. Hatalmasat köhögök, majd utána rögtön egy zsebkendő után nyúlok.
Úgy tűnik a tegnap rányomta a bélyegét a mai napra is.

Felveszek valami egyszerű otthoni szerelést.
Hirtelen fázni kezdek, ezért a pihe-puha köntösöm után nyúlok. A hajamat egy kontyba összefogom a fejem tetején. Leslattyogok a konyhába egy bögre teáért. Kómás fejjel szürcsölök bele, de annyira forró, hogy képtelenség még meginni.

- Mi jót csinálsz? - ijeszt meg egy hang a hátam mögött.

Hangos köhögés előz meg a válaszadásban.

- Én... - kezdeném, de a hangom egyszerűen elvékonyodik, majd elmegy.

Újabb köhögési roham tör rám.

- Beteg vagy? - szalad ráncokba az arca, mire csak bólintok.

Hiába nem ittam még meg a teámat, a melegség elönti a testem, ezért az arcomra helyezem a tenyereimet abban a reményben, hogy azok lehűtik.