Rémülten kapok hátra, kezemmel rögtön le akarom hámozni a kezeket. Sikerrel járok, hiszen elgyengül az illető fogása. Megpördülök a tengelyem körül, majd izomból pofán vágom.
Zayn vigyora azonnal lehervad, bal arca már pirosodni kezd.
- Megőrültél? - simítja meg az arcát, de attól még jókedve nem csillapodik egy percre sem. Amint elmúlik a kósza ütés gyenge hatása, visszatér a százas mosolya, amit hosszú idő után sem bírok levakarni róla.
- Sajnálom! Nem tudtam, hogy te vagy - sóhajtok fel. - A frászt hoztad rám ezzel a bizarr hülyeséggel! - túrok a hajamba.
- Szerintem vicces volt. Komolyan tök spontán jött az egész. A kés, a kép, az álajtócsapódás, és te máris berezeltél! - nevet fel.
- Arra nem gondoltál, hogy mi lenne akkor, ha annyira bedőlök ennek az egésznek, hogy lepuffantalak? - teszem csípőre a kezemet, szemeimet összeszűkítve mustrálom.
- Nincs is fegyvered - jelenti ki magabiztosan, de megfeszül a mosolya. - Nincs fegyvered, ugye? - kérdezi immáron pánikszerűen, mire hangosan fel kell nevetnem.
- Majd meglátod - veregetem meg a vállát vigyorogva, felkapom a földre ejtett medvémet, és mielőtt ráeszmélne, hogy nem válaszoltam a "lábas" kérdésre, kikerülve visszamegyek a nappaliba, a folyosón keresztül.
- Deon! Van vagy nincs? Válaszolj már rendesen! - hallom még a hangját, azonban nem válaszolok rá, csupán lenyelem a mosolyomat.
Zayn utánam sétál ( nem nehéz utolérni senkit, ha biceg a szerencsétlen ) , majd kezeivel megérintve a vállamat, lassításra, végül megállításra kényszerít.
- Jaj, egek, nincs fegyverem, hagyj már békén! - röhögök fel, csakhogy lenyugtassam, és szabad utat engedjek magamnak a távozásra.
- Hű - könnyebül meg, mire röhögve otthagyom.
Felsietek a szobámba, bezárom magam mögött az ajtót. A párnám alól előveszem a problémafüzetemet, s belefirkantok ismételten pár sort. Leírom, hogy az a bajom, hogy nem tudom mi a bajom. Ez az igazság. Nincs okom semmi panaszra, mert már nem öljük egymást, és nem bánom, ha ő is itt él. Azonban érzem, hogy ez így nem okés, nem vagyok elégedett...mivel is? Tudom, hogy lezártuk a szilveszter ügyet, de még mindig bennem van a szálka.
A megoldás erre pedig: megbeszélni Zayn-nel a történteket = lehetetlen.
Fáradtan csúsztatom a helyére a tollat, ami történetesen a spirál által alakított cső. A füzetet visszadugom a kék párna alá, az ott található pizsamámat pedig előhúzom. Ideje megint fürdeni, hogy kiűzzem a gondolatok egyvelegét a fejemből.
A telefonom rezgésére ébredek, amit anyának már lélekben meg is köszönök. Szerencsére csak egy sms érkezik, ezért nem kell felkelnem, csupán a másik oldalamra fordulok. Azonban valahogyan nem vagyok képes visszaaludni. Fekszem, csukott szemmel, de már kiment az álmosság a szememből.
- Rohadt jó - dünnyögöm, és félrelökve a takarót, nagyot ásítva nyújtózkodom. Felkapom az éjjeliszekrényemen hagyott telefont.
12:41
2013 jan. 5, csütörtök
1 új üzenet
Sietősen futom át a szemmel a semmitmondó levelet, végül arra sem veszem a fáradságot, hogy válaszoljak neki. Nem pont én fogom elrontani a pihenését.
Beletúrok szétzilált fekete hajamba, és a fürdő felé veszem az irányt. Sajnos a rögeszmémmé válik lassan, hogy állandóan áztassam magamat.
Végezve, magam köré csavarom a törülközőt, s kilépek. Legnagyobb megdöbbenésre vagy szerencsétlenségemre Zayn ott csücsül az ágyamon.
Annyira váratlanul ér, hogy majdnem elejtem a törcsi szélét, ezzel a szeme elé tárva mindenemet. Na, nem mintha számítana most már, úgyis látott mindent. De ha van egy kis mázlim, akkor annyira részeg volt, hogy nem emlékszik rá.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
A legjobb ellenség
Ρομαντική- Érdekes, nem igaz? - suttogja. - Micsoda? - nyelek egy hatalmasat. A bőre, a borostája, az ajkai, a pimasz mosolya, a csokoládébarna szemei, az őrjítő illata...Próbálok menekülni előle, hátrálok, de a hátam neki ütközik a fa törzsének. - Ami kettő...
