A legjobb ellenség

23. R é s z

Úgy történik, hogy mikor visszatértek a hosszú sétából rájövök, hogy totálisan elvesztem az érzéseimben. Éppen ezért nem akarok kijelenteni, megígérni, kizárni, megtagadni bármit is. Ismételten csak menni előre a vakvilágba, hogy meglássuk mi sül ki belőle. Semmit nem teszek, és Zayn sem kérdezett semmit már. Mikor meglát, felpattan a farönkről, elnyomja a cigijét, majd kitárja a karjait. Én pedig szó és mosolygás nélkül rohanok oda hozzá. Ölelő karjai szorosan tartanak, mégis vigyázva, mintha csak porcelánból lennék. És pont jó minden. Csak a nyugalom és mi. A legkisebb zaj úgy érzem képes lenne most összetörni a tökéletes képet.

Úgy történik éppen együtt vacsorázunk a családunkkal, miközben le se tudom venni a szememet Zayn-ről. Ahogy kértem, időt ad, míg megszokom a gondolatot, hogy az enyém. Nem teljesen, de azt hiszem őt senki sem birtokolhatja száz százalékig, így bőven beérem ennyivel is.

- Megkaphatnám a teát? - kérdezem tőle, ő pedig megkönnyebbülten, hogy nem neheztelek rá, mosolyogva nyújtja át. Igazándiból jó látni, hogy tehetek valamit, amivel boldoggá tehetem. Halványan visszamosolygok, majd kitöltöm a forró italt a bögrémbe.

- Mi jót csináltatok ma? - harap bele a szendvicsbe anya, furcsán méregetve minket. Lehetséges, hogy én vagyok paranoiás, de miért érzem úgy, hogy észrevett valamit?

- Társasjátékoztunk - nézek bele az azúrkék szempárba, ami pontosan ugyanolyan, mint az enyém.

- Remélem sikerült most már teljesen elfelejteni az ellenszenvet - folytatja tovább, bennem pedig megáll az ütő. Nem képzelődök, célozgat valamire!

- Igen, sikerült - szűröm ki az aprócska mondatot a számon, majd inkább az evésre koncentrálok.

- Nagyszerű - nyomja meg a szót, és behatóan méreget, mintha csak az arcomra lenne írva valami.

Úgy történik, hogy az eredi helyen tudunk fürdeni, ami már bőven ránk fér. Tehát mindenki összeszedi a kellékeit, majd megtesszük az utat a szállásig. Ki-ki a maga részlegén lezuhanyzik. Személy szerint nekem szörnyen hiányoznak a hosszú órák, amiket mindig a kádban töltök a régi cimboráimmal, az illatos gyertyákkal. Viszont eszembe sincs panaszkodni, én választottam ezt a viszonylag nomád életkörülményt.
Már bőven sötétedik, mire mind végzünk, anyáék pedig beszállingóznak a sátorba, bár eléggé nehezen tudom lerázni magamról a hozzám tartozó szülőt, mert olyan, mintha detektívest játszana. Már csak egy pilótaszemüveg választja el attól, hogy  úgy érezze, ő Horatio Caine. Komolyan, bedrótozni nem akar?

Zayn figyelmesen elszív egy cigit a szabadban, míg én bent öltözködöm. Úgy tűnik eddig bírta, túl ideges ahhoz, hogy ne éltesse a szervezetét a roncsoló nikotinnal. Nem ujjongok, hogy dohányzik, de nem az én dolgom. Szabad ember, sosem fogom megszabni, hogy mit csináljon.

Sokáig vacakolok, legalábbis Zayn szerint, mert hirtelen beront a sátorba, miszerint "ő nem várja meg, hogy a farkasok széttépjék, mégha meg is kell azzal birkóznia, hogy meztelenül lát". Nevetve reagálom le, hiszen már egy jó ideje csak a hajamat igazgatom.

- Sajnálom, gyere csak. Kimenjek addig, míg...? - hagyom abba a fésülködést, és rákapom a tekintetem, azonban bennem ragad a szó, hiszen Zayn-t egyáltalán nem érdekli, hogy éppen hol tartózkodom, miközben ő pizsamára vált. Félmeztelenül kutat a pólója után, mire nagyot nyelek. Észreveszi elkalandozó tekintetemet, mire féloldalasan elmosolyodik, majd mintha csillanna valami a szemében. Igen, a közeledő szórakozás szikráját látom ott, és akaratlanul nekem is vigyorognom kell.

Úgy történik, hogy Zayn úgy gondolja szörnyen vicces, ha félmeztelenül megközelít, s úgy tesz, mintha én rejtettem volna el a felsőjét, ezért rajtam keresi. Hiába bizonygatom ártatlan arccal, hogy nekem semmi közöm az eltűnt póló ügyéhez, nem hisz nekem. Csuklómat fonja finoman a keze közé, komoly arccal követeli a választ, de szeme sarkában megjelennek a kis nevetőráncok. Röhögve tiltakozok, amivel csak azt sikerül elérnem, hogy feldőlünk, ő pedig rám zuhan. Eléggé nehéz úgy egy szót is kinyögnöm, hogy tulajdonképpen a halálomon vagyok. Ennek egyik oka, hogy még a szuszt is kiszorítja belőlem a tizenéves srác, a másik pedig maga a tizenéves srác. Forró bőre nekem feszül, ajkai közel játszanak az enyémhez, barna szemei gúzsba vágnak. Igen, egyértelműen lélegezni sem tudok. Miatta.