- Már hatodjára esik rám ez a szar, Zayn emeld fel a segged, és gyere segíteni! - kiabálom valahonnan a sátor alól. Az egyik fémcső ismételten körülbelül átszúrja a bordámat, amit már nem bírok elviselni idegekkel.- Siess, vagy csak a hullám marad itt!
- Deon, ügyelj a szádra! - hallom kintről anya hangját, amint ledorgál.
- Zayn, te meg mozgósítsd magad! - sóhajt fel Yaser.
Anya és ő minden erejükkel azon vannak, hogy idilli családi hét legyen, de már az elején eldőlt, hogy nem lesz egyszerű. Makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy úgy viselkedem Zayn-nel, ahogyan bármelyik húg a bátyjával.
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen, mond csak? - nyújtja a kezét nevetve, hogy segítsen kijönni, de nem fogadom el. Sértetten hagyom magára a sátorral, én pedig levágom magamat a földre.
- Most itt hagysz? - fordul felém kérdő tekintettel, mire csak lazán rántom meg a vállamat. - Mindegy, nélküled úgyis könnyebben boldogulok. - sóhajt, majd szemügyre veszi, hol rontottam el.
Anyáék közben több körben hordják át a dolgainkat, úgy tűnik, eléggé sokat pakoltunk össze. Tűzifa, bogrács, kempingágy (?), hálózsákok, szúnyogriasztó, XLL-es overálok, - amik azt sem tudom kire jönnek rá Yaseren kívűl, vagy hogy egyáltalán minek kell ide az most - bakancsok, kulacsok és hasonló haszontalan felszerelések.
Zayn nekiáll összerakni a sátrat, egyértelműen több sikerrel, mint nekem sikerült. Annyira jól, hogy tíz percen belül már rendes formája van, negyedóra múlva már sziklaszilárdan áll. Fölényesen, csípőre tett kézzel szemléli művét. Gunyoros pillantást vet felém, sunyin mosolyogva.
-Ne örülj a fejednek, ha este ránk dől, mérget vehetsz rá, hogy leverem rajtad! - fenyegetem meg, ami mintha csak még jobban mulattatná, ahelyett, hogy félne. - Komolyan beszéltem! - szűkítem össze a szemeim.
- Tudom, tudom! - mentegeti magát szórakozottan. - Isten ments, hogy Deon Cece ne tudjon aludni este, inkább még egyszer megnézem, hogy erősen tart-e! - jelenti ki somolyogva.
Sóhajtva megyek be utána, és meglepetten látom, hogy a sátor belülről nagyobb, mint reméltem.
- Hű, de jó! - ámulok el őszintén. - Ez tök nagy!
- Ugye, ugye? Malik Mester mindenre képes!
- Ez nem a te érdemed! - jegyzem meg nevetve, mire csak megjátszva, hogy sértődött lett, megvonja a vállát. - Jól van, ügyes vagy! - dicsérem meg, majd megütögetem a hátát.
- Köszönöm - vigyorodik el.
- Milyen a sátor? - hallatszik kintről anya hangja, mire csak Zayn-re nézek, hitetlenül lehunyom a szemem, és meglepem magamat a mondandómmal. - Szuper, igazi profi!
Az említett arcára mosoly húzódik. Kimegyünk a sátorból, és segítünk anyáéknak elhelyezni a dolgokat, hogy a közelünkbe legyen. Ezzel végezve, elkezdjük megfőzni az ebédet. Na, ez egy igazán vicces műveletre sikeredik.
- Zayn, basszameg, ráöntötted az egész sót? - lépek hirtelen mögé. Egy általunk felállított faasztalnál áll éppen, a húst kéne megfűszereznie, hogy utána felrakhassuk sülni.
- Halkabban, próbálom helyrehozni! - suttogja mérgesen, nehogy anyáék meghallják, hogy elrontotta az egészet. - Te se csinálnád jobban, ne papolj! - vesz elő egy papírzsebit, tervezve, hogy ő majd egy elegáns mozdulattal leszedi a felesleget. Azonban ez a teória egy pillanat romba dől, sőt, csak ront a helyzeten. A hús így már nem csak túl sós, még zsebkendő cafatokkal is tele van.
STAI LEGGENDO
A legjobb ellenség
Storie d'amore- Érdekes, nem igaz? - suttogja. - Micsoda? - nyelek egy hatalmasat. A bőre, a borostája, az ajkai, a pimasz mosolya, a csokoládébarna szemei, az őrjítő illata...Próbálok menekülni előle, hátrálok, de a hátam neki ütközik a fa törzsének. - Ami kettő...
