A legjobb ellenség

2. R É S Z

A tegnapi hó maradványának már nem nagyon van nyoma az úton. Helyette latyakká változott. Nem haladok gyorsan, csak épp annyira hogy a fiúk lemaradjanak mögöttem. De amikor beletapos a kocsit vezető Louis a gázba, akkor én is hasonlóképpen teszek.

Eszembe sincs, hogy alulmaradjak. Eléggé nehéz tartani a kormányt, hiszen csúszós az út. A fekete kocsi elhúz mellettem, bennem pedig felmegy a pumpa.
Dühösen még jobban taposom a gázt, nem törődve, hogy kezdem elveszíteni az irányítást a jármű felett.

Már messziről kimagaslik a pláza havas teteje, de még mindig mögöttük hajtok. Szerencse, hogy ez nem egy forgalmas utca és út, hiszen még nem vagyunk a plázánál. Akörül bezzeg rengeteg autó száguld el. Tehát még előtte meg kell őket előznöm. Előre dőlök, és határozottan még egy kis gázt adok, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem kéne. Mégis megteszem.

A kereszteződés előtt megcsúszik a motor kereke. Kisiklom, a motor oldalára dőlve felborul. A csuklómmal lefékezem magamat, így az arcomat megvédem az ütésektől. A térdem roppan egyet. Zakatoló szívvel maradok a földön, és már érzem, hogy a könnyek ellepik az arcomat. A fájdalom, a düh, az idegesség és a feszültség így távozik belőlem. Legnagyobb szerencsém, hogy még az eléggé kihalt utcán történt a baleset, és nem a kereszteződésnél csapott egy el kamion. Négykézlábra tornázom magamat, majd a leveszem magamról a bukósisakot. Még fel sem álltam, de már Louis-ék kocsija fékez le mellettem.

Rekordsebességgel kipattannak a kocsiból, kivéve Zayn. Ő ráérősen kászálódik ki.

- Egyben vagy? - rohan felém a szöszi.

Csak esetlenül bólintok, azonban nem vagyok jól.

- Megütötted magad? - így az egészen rövid hajú.

- Kutya bajom - suttogom elhaló hangom. A könnyeim már elapadtak, azonban még a szemeimet így is ellepik.

- Mi történt? - segít fel óvatosan a göndörke, miközben esetlenül rá kell támaszkodnom.

- Megcsúsztam az úton - vonom meg vállam, kezemmel letörlöm az utolsó könnycseppet is az arcomról.

Elengedem a zöld szemű vállát, és a motor felé vánszorgok, majd felállítom.

- Inkább menj kocsival! - javasolja a legidősebbnek tűnő srác, a vezető.

- Nem adom más kezébe a motorom!- jelentem ki határozottan, miközben tekintetem közöttük cikázik.

Egyiküket sem ismerem, kizárt, hogy rájuk bízzak valamit, ami fontos számomra.

- Akkor valaki majd elkísér - erősködik, míg a többiek buzgón bólogatnak, kivéve Zayn. Ő a telefonjába merülve álldogál, még véletlenül sem nézne rám. Szóval őt nem érdekli a testi épségem, oké, lejött.

- Mondjuk Zayn - lép a tetkós bandatag felé a mogyoróbarna szemű, és kicsit meg is löki, hogy ösztönözze a tettre.

- Kizárt! - rázzuk meg hevesen egyszerre a fejünket.

- Nincs kifogás! Szóval, most Zayn fogja vezetni a motort, úgyis imádja őket, és elvileg már megvan a jogsija, amíg te... Ne haragudj, hogy is hívnak? - hagyja félbe a mondatot a legfiatalabbnak tűnő tag, majd rám emeli hatalmas zöld szemeit.

- Deon, de nem fogok mögé ülni! - csapkodok magam körül idegesen a kezeimmel.

- Ó, dehogyisnem - nevet fel a kocsi tulajdonosa.

- Én meg nem fogom ezt a szart vezetni! - mutat a motoromra Zayn.

- Nem szar, mégis hogy képzeled, hogy csak úgy lehordod? - csattanok fel. - Még nem is vezetted, honnan tudod milyen?