Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

Epilógus

Délután a szokásos módon mentünk edzésre. Ichigoék még nem voltak itt, ugyanis ebédeltek. A szünetben nem tudtak elmenni, mert elhúzódott az órájuk, így most mentek. Mi, harmadévesek, és még pár elsős és másodéves volt itt.

  – Még esznek? – kérdezte Fat Gum sóhajtva, ahogy pár papírt írogatott a kispadon ülve.

  – Elméletileg igen – válaszoltam.

  – Ráadásul ma jó a kaja. Biztos elmennek repetáért, aztán kajakómásak lesznek és nem tudnak majd edzeni – sóhajtotta.

  – Csak a szokásos – nevette el magát Kaminari, aki mellettem állt.

  – Öt percet kapnak ide...

  – Itt vagyunk! – futott a cuccával el Ichigo a pálya előtt, ahol jól ráláttunk. Mögötte sebesen Taiju sprintelt, miközben egy dobozos üdítőt ivott, a válláról lógott a blézere és a táskája a másik a kezében volt, az edzős cuccával együtt – Megjöttünk!

  – Mi a franc – nevette el magát hirtelen Fat Gum.

  – Álljatok fel. Ők kimaradnak az első körből, amíg bemelegítenek – állt fel mosolyogva az edzőnk a padról, majd a csapatra nézett – Hikari, szeretnél dobni?

  – Igen! – mondta egyből Hikari.

  – Nem! – vágta rá Katsuki azonnal.

  – Jó, akkor kezdjen a királylány – dugta ki a nyelvét Hikari, majd leült a kispadra.

  – Királylány a faszod! – kiabált rá Katsuki.

  – Na de kérem! – kerekedett el Fat Gum szeme – Kimossam a szádat?

  – Előbb futok el, minthogy maga utolérjen.

  – Nagyon alábecsülsz engem – húzta össze a szemöldökét Fat Gum.

  – Én? – kezdett el hátrafelé lépkedi Katsuki mosolyogva – Soha – emelte fel a kezét kicsit.

Ahogy sétált hátra, elért hozzám és meg is állt, majd lenézett rám.

  – Mi az, babe? – kérdezett rá tőlem, mire elmosolyodtam.

  – Meccs előtti feltöltődés? – tártam szét a karomat.

Ő ekkor aprót nyelt, hirtelen, de óvatosan, megfogta a karomat, majd szó nélkül húzott magával az öltöző ajtókig, ahol már senki se volt és látott. Odaérve azonnal az ajkamra tapadt és hevesen megcsókolt. Alig kaptam levegőt, annyira hevesen csókolt és közben mind a két tenyerével megszorította a derekamat. Beleremegtem a tettébe és lábujjhegyre álltam, hogy jobban elérhessem őt. Ő emiatt elmosolyodott és egyik kezét levezette a fenekemre.

  – Hé! – szóltam bele a csókba.

  – Ez jól esett most – sóhajtotta.

  – Kérek még – pislogtam fel rá, miközben megszeppenve figyeltem őt.

  – Ne nézz rám így – húzott magához közelebb – Tudod jól, hogy hatással vagy rám?

  – Tényleg? – kérdeztem tettetett ártatlansággal és hátra nyúlva, rácsaptam a fenekére.

  – [Név]! – szólt rám éles hangon, miközben elvörösödött.

  – Ez jól esett – nevettem el magamat.

Ő nem bírta megállni és két kézzel csapott rá a fenekemre, ami miatt majdnem felkiáltottam.

  – Csak érjünk haza – húzta össze a szemét, miközben rekedt hangon beszélt hozzám.