Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

17.

Közel fél órán keresztül ültünk Bakugoval a baseballpályának a kispadjánál és próbáltam kicsit lenyugtatni, mielőtt elmehettünk volna az iskola területéről. Ezt követően elsiettem neki vízért, az iskola udvarán lévő automatához, majd átadtam neki. Míg megitta, addig megkértem, hogy menjen a suli elé, amíg én bezárok és utána én is megyek. Az idő telt és a nap már le is ment és kezdett sötétebb lenni.
  Miután bezárkódtam és utoljára még megnéztem, hogy minden a helyén van–e, Bakugohoz siettem, aki ott várt engem a suli előtt. Mikor odaértem, akkor felnézett rám (ugyanis a padon ült), majd felállt és megvárt engem, hogy együtt mehessünk el hazafelé. Útközben nem faggattam, sőt, hagytam, hogy kicsit ki tudja szellőztetni a fejét és összeszedhesse a gondolatait. Mióta ismerem, nem láttam még ilyennek és tényleg megijesztett a viselkedése. Olyan volt, mint aki összeomlott egy pillanatra és elveszítette a lába alól azt a biztos talajt, ami még ott maradt és összetartotta. Hazafelé menet csak akkor szóltam hozzá, amikor megkérdeztem, hogy nincs–e szüksége valamire, vagy szeretne–e valamit. Ő csak a fejét rázta szó nélkül, hogy nem szeretne semmit. Egy idő után nem kérdeztem, csak hagytam tényleg, hogy a saját gondolataival maradjon és kiszellőzzön a feje. Miközben hazafelé tartottunk, én írtam apának, hogy kicsit később megyek majd haza.
  A lakótömbünk elé érve lefordultunk az épülettel szembeni játszótérre, majd ott belépve azonnal ledobtam a táskámat és a cuccaimat a füves részre, majd, azaz melletti homokos talajra léptem és beleültem a hintába. Bakugo ugyanígy tett és a ballomon lévő hintába vágódott. A hinta nyikorgott alattunk, ugyanis nem mostani darab volt és a sötét és kissé kihalt utcán ez visszhangzott. Míg Bakugo gondolkodott, addig felnéztem a csillagokkal beborított égre és élveztem a kellemes tavaszi időnek az esti szelét, mely feltámadt. Olyankor Bakugo felé pillantottam, hogy mi a helyzet vele, de ő csak el volt merülve a gondolataiban és hol az eget, hol a városi fényeket kémlelte. Nem szerettem volna megzavarni őt, ugyanis azt akartam, hogy mindent átgondolhasson, még ha végül úgy is dönt, hogy nem mond el nekem semmit. Itt láttam be, hogy valóban komoly dologról van szó. Olyanról, amiről nem beszél könnyen az ember és traumát is okozott neki.

  – Hogy érzed magad? – érdeklődtem meg, egy negyedóra elteltével – Jobban vagy kicsit?

  – Ja – szólt halkabb hangon.

  – Ha nem szeretnél mondani semmit végül, akkor csak maradjunk itt kicsit, és élvezzük az esti csendet. Mit szólsz? – kérdeztem kedvesen.

  – Csak nem tudom, hogy miképp kezdjek bele – morogta, majd felém nézett – Bármit is fogok mondani, az őszinte véleményedet akarom hallani.

  – Őszinte leszek veled – bólintottam rá.

  – Nagy valószínűséggel össze–vissza fogok beszélni, vagy nem összetetten – sóhajtotta.

  – Amilyen tempóban és ahogy akarod, úgy mondod el nekem – nyúltam felé, majd megsimogattam a karját – Én meghallgatlak, legyen bármi. Jó?

Ő belenézett a szemembe, melyben láttam a félelmet és az előbbi összeomlásának halovány érzését még. Valószínűleg szégyellte is magát, amiért így mutatta meg magát előttem, de én nem ítéltem el miatta. Minden embernek van egy olyan személyisége, amit senkinek sem mutat, egyedül csak saját maga ismer. De olyankor előfordul az, hogy megmutatjuk másnak ezt a sebezhető oldalunkat. Olyan embereknek, akikben legbelül megbízunk és tudjuk, hogy nem bántanának minket miatta.

  – Másodikban történt, akkor is októberben – kezdett bele végül abba a történetbe, mely örökre megbélyegezte az életét – Akkor még nem tudtam, hogy mit is művel a baseball csapatom és azt hittem, hogy a barátaimnak és csapattársaimnak hitt emberek, valóban azok. Volt egy lány, aki abban az évben jött a sulinkba évközben. Pontosabban szeptemberben. Magam sem tudom, hogy miképp, de elkezdett rám ragaszkodni, adta nekem a szépet, én pedig úgy éreztem, hogy minden rendben van. Sose csinált velem ilyet senki, ő mégis érdeklődött felém és rendes volt velem. Noha nem annyira rendes, mint te – nézett a szemembe, majd visszafordult előre, hogy ne engem keljen nézni, miközben mesél. Helyette az alattunk lévő homokot leste – Közelebb kerültünk a másikhoz és másfél hétig randiztunk is. Ezután a másfél hét után történt az, ami miatt megjártam a poklot – harapott az ajkába.