Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

44.

Másnap reggel Katsuki előbb felkelt, mint én. Emiatt arra ébredtem, hogy simogatja az oldalamat, puszikat ad a számra és az arcomra, valamint suttog, hogy keljek fel. Legszívesebben nem nyitottam volna ki a szememet, hogy tovább élvezhessem a barátom által kapott kényeztetést, de tudtam jól, hogy fel kell kelni, ugyanis meccsünk lesz ma. Nagy nehezen felkeltem, és szerencsére úgy ment el egy kis idő az ágyban, hogy összebújtunk és babusgattuk a másikat. Egy negyedóra múlva keltünk csak fel és kezdtünk el készülődni. Katsuki szülei mondták, hogy itthon van dolguk, emiatt nem is tudnak eljönni a meccsre. A fiúkat ez nem különösebben zavarta, nem úgy, mint őket. n megígértem, hogy mindenképpen mesélünk majd nekik. Úgyszintén a sulinál gyűltünk össze, de útközben mi Katsukival összeszedtük Izukut is. Nála aludt Ochaco, így négyesben mentünk a sulihoz, ahol Fat Gum megengedte még tegnap, hogy Ochaco ma eljöhessen velünk a stadionhoz. Amíg a suli felé tartottunk, kettesben beszélgettem barátnőmmel, a fiúk pedig elvoltak hármasban. kicsit le voltunk maradva, éppen ezért kihasználtam az alkalmat és elmondtam, hogy mi is történt tegnap pontosan. A fiúk elmondták neki tömören és beszéltem is vele kicsit utána üzenetben, de szerettem volna mindent elmondani neki élőben is. Ő kicsit le volt sokkolva, sőt. Lehet, hogy nem is kicsit. Bánkódott, amiért nem tudott ott lenni és segíteni. Én azonnal rávágtam, hogy jobb is, hogy nem volt ott. Egyrészt azért, mert akkor valószínűleg Atsushiék őt is betámadták volna és akkor nagyobb balhé is kisülhetett volna ebből az egészből. Nem tudtam volna végig nézni, hogyha Ochacora egy rossz szót is mondanak és nem csak én voltam így ezzel. Ő egy tündéri lány, aki nem tudna másoknak ártani. Másrészt tényleg nagyon csúnya dolgokat mondtak Atsushiék, amit nem szeretnék, ha más is meghallott volna. Elég, hogy mi átéltük ezt. Másnak nem kell...
  Elég hamar a sulihoz értünk, ahol a legtöbben már ott voltak. Közben írtam Shoutonak is, aki egyedül jön majd a stadionhoz, viszont mindenképpen szeretnék vele majd beszélni előtte. Sokkalta korábban odamegyünk, ami azt jelenti, hogy lesz elég időnk még a kezdés előtt. Én ezt az idő szeretném kihasználni arra, hogy legjobb fiúbarátommal beszélgessek a tegnap történt dolgokról. Igazából inkább ő hozta fel, hogy beszélgetni szeretne velem erről, de mivel tegnap is láttam, hogy milyen állapotban volt a történtek miatt, úgy éreztem, hogy beszéljük meg és zárjuk is le, ezt az egészet. Már amennyire lelehet, főleg, hogy pár óra és játszunk Atsushiékkal. Végre, eljött az a nap, amikor meg tudjuk mutatni nekik, hogy nem csak azok nyerhetnek, akik megveszik a meccseiket. Tudjuk, hogy ennek ellenére nagyon is erősek, azonban nem csak erővel és meccseladással lehet nyerni. Tudjuk, hogy a kemény munka nagyon is ki tud fizetődni és ezt meg is akarjuk mutatni. Nem csak azért szeretnék nyerni, hogy továbbjussunk. Azért is, hogy bosszút állhassunk rajtuk és leverhessük őket azért, amit Katsukival tettek. Jelenleg Katsuki az, akiben a legnagyobb harc megy végig. Újra azokkal fog egy pályán állni, akik megkeserítették az életét. Belül ezt nehéz lesz neki feldolgozni és félek, hogy kicsit el fog bizonytalanodni, de mindezek ellenére remélem, hogy rendben lesz.
Miután felszálltunk a buszra, elég hamar el is értünk a stadionhoz. Leszállva a buszról, még beszélgettem kicsit Ochacoval, majd ő odament Izukuhoz, hogy együtt legyenek kicsit. Jómagam körbe néztem, majd a telefonomra, hogy mikor ír Shouto, hogy ideért.

  – Bejössz velem az automatához? – állt meg előttem barátom.

  – Persze – biccentettem azonnal, majd lenyúltam a kezéhez és összekulcsoltam az ujjainkat.

Ő rászorított a kezemre és szó nélkül indult el a bejárat felé és azon belül is afelé a folyosó fel, ahol vannak az italos automaták. Nem igen beszélgettünk, míg az automaták közelébe nem értünk. Ott Katsuki elengedte a kezemet és az automata elé állt.

  – Te kérsz valamit? – kérdezett rá, miközben az automata kínálatát figyelte.

  – Olyan kávés innivalót kaphatok? – mutattam az automata üvegjére. Pont oda, ahol volt az innivaló.