Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

13.

Másnap reggel kicsit elaludtunk Izukuval, így apa vitt el minket az iskolába autóval. Bakugo nem volt a ház előtt, és nem is írt, szóval valószínűleg elment a suliba nélkülünk. Legalábbis szerintünk így történt. Mikor a suli elé értünk, megköszöntük apának, hogy elhozott és már rohantunk is be a suliba, ugyanis közel hét percünk maradt az óra kezdéséig. A portán átszaladva hadarva köszöntünk a portásnak és már futottunk is fel az emeletre. Csütörtök volt, első óra és a tanár nagyon sokszor előbb bement a terembe, mindenféle nyomos ok nélkül. Az, hogy pont ekkor késünk el az unokatestvéremmel, elég szar dolog volt, hogy őszinte legyek.
  Felérve a mi szintünkre, azonnal megpillantottam a nyitott ajtót, ami előtt ott állt Ochaco és Shouto is. Egy hatalmas nagy sóhajtás hagyta el a számat és megkönnyebbülve kezdtem el sétálni a barátaim felé. Miközben haladtam feléjük, benéztem egy két terembe, mely szintén ezen a folyosón volt. Különféle zajok hallatszottak ki a termekből és hiába volt lassan órakezdés, elég sokan még a folyosón bóklásztak.

  – Elaludtatok? – kiabált nekünk előre Ochaco és amikor odaértem hozzá, egyből megöleltem őt.

  – Kicsit igen – sóhajtottam és miután elengedtem a lányt, Shoutot is megöleltem gyorsan – Bakugo?

  – Szia–szia! – lépett Izuku boldogan barátnője mellé, majd adott neki egy gyors puszit a szájára és szorosan és egyben vigyorogva, megölelgette őt.

  – Azt hittük, hogy veletek van – pislogott Shouto.

  – Nem jött be? – lepődtem meg teljesen, mire Ochaco és Shouto megrázták a fejüket.

A telefonomat előkaptam, közben biccentettem a többieknek, hogy menjünk be a terembe. Mindeközben én írtam, Bakugonak, hogy merre jár. Nem volt fent, de azért reménykedtem, hogy visszaír és elmondja, hogy merre van. Lehet, hogy nem jön suliba? Vagy késik?

  – [Név]! – kiáltotta egy ismerős hang a nevemet, én pedig a hang irányába fordultam ezáltal megpillantottam Tetsutetsut, aki gyorsan befutott a terembe. Tesi cuccban volt, ugyanis az első órájuk testnevelés.

  – Ne haragudj, de ráér szünetben? Snipe–al lesz az első óránk és tudod milyen – néztem fel a fiú szemébe.

  – Reggel bejött a Shiketsu edzője Fat Gumhoz – mondta ki hirtelen, mire Izukuval meglepetten néztünk rá és még Kirishima is idefordult.

  – Tessék? – hallottuk meg a vörös hajú fiú hangját, aki egy pillanat alatt odasietett hozzánk.

  – Azt mondta Fat Gumnak, hogy meggondolta magát és eljönnek ide szombaton, hogy edzőmeccs legyen. Az indokát nem mondta el, de belement az edzőmeccsbe is és abba is, hogy nálunk legyen megtartva – magyarázta meg Tetsutetsu.

  – Ne haragudjatok, hogy beleszólok, de ez kicsit furcsa és gyanús. Az alapján, amit elmondtatok, és amilyennek ismerjük az ottani tanárokat, ez lenne az utolsó cselekedet, amit kinéznék belőlük – vonta fel a szemöldökét Shouto.

  – Komolyan lesz akkor edzőmeccs? – pislogott Izuku – Lehet, hogy elgondolkodott rajta és tényleg nincs hátsó szándéka.

Őszintén szólva egyetértettem Shoutoval és Izukuval is. Gyanús volt nekem ez a hirtelen döntésváltoztatás, mégis lehet, hogy tényleg csak meggondolta magát és magába nézett, és a mi helyzetünkbe is belegondolt.

  – Szombaton meglátjuk, hogy van–e hátsó szándékuk, vagy nincs – szólaltam meg végül.

  – Addig úgysem tehetünk semmit – sóhajtott Tetsutetsu.

  – Nekem is furcsa, hiszen eléggé durván beszélt velünk és még össze is kaptunk vele – ráncolta a szemöldökét Kirishima – De ahány ember, annyiféle viselkedés és gondolkodási mód. [Név]–nek igaza van. Szombaton majd meglátjuk, hogy miért is változtatta meg a döntését.