Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

33.

A suli padján ültünk Shoutoval, miközben az én kezemben egy dobozos innivaló volt, míg nála egy üveg víz. Egy mellett foglaltunk helyet, jómagam pedig lovaglópózban ültem legjobb barátommal szemben.

  – Szóval ez történt – szólalt meg, majd beleivott a vízébe.

  – Igen – biccentettem.

Elmeséltem Shoutonak a tegnap történteket, de természetesen nem részletesen és csak annyit, amit tudatni szerettem volna vele. Nem akartam kitárni a kapcsolatunkat teljesen, még ha ő is volt a legjobb barátom. Éppen csak annyit mondtam el, ami nem túl sok.

  – Biztos nem baj, hogy elmondtam? – kérdeztem rá, szerintem vagy harmadszorra.

  – Nem – válaszolta azonnal – Nem tudom, mit válaszoljak, mert meglepett, de örülök, hogy jól megvagytok. Bár azt nem mondanám, hogy új ez a dolog, mert Midoriya is mesélt már. Tudom, lehet, hogy nem kellene ilyen dolgokat megosztani a másikkal, de van az a kulturált határ, amibe még bele lehet avatni a barátainkat.

  – Ti nem vagytok olyanok, hogy menősködéshez használjátok ezt. Csupán biztos nektek is jól esik ilyesfajta dolgokról beszélni – mosolyodtam el zavartan.

  – Én nem tudom, hogy ez milyen, viszont hidd el nekem, nem csak a lányok tudják érezni azokat a pillangókat a hasukban. Mi is – mosolyodott el haloványan.

  – Remélem hamarosan te is érezni fogod majd – simogattam meg a kezét.

  – Megvagyok én egyedül most. Még ha ti kapcsolatban is vagytok mind a négyen, megvagyok.

  – Nem hanyagolunk el, igaz? – váltott át aggodalmasba a tekintetem.

  – Szó sincs erről – rázta meg a fejét – Most amúgy is a gyógyulás számomra az első, amiben a barátaim támogatnak is – pillantott oldalra.

  – Hogy érzed magad azóta?

  – Még barátkozom a helyzettel. Nem könnyű, de megleszek.

  – Nem muszáj azonnal erősnek lenned, ugye tudod? Ez is egyfajta út a gyógyuláshoz. Nem szégyen, ha nem érzed jól magad miatta. Sőt, általában ez a normális.

  – Utálok gyengének látszani – suttogta.

  – Nem vagy gyenge – cirógattam meg az arcát – A szememben egy erős ember vagy, Shouto.

  – Akkor a sajátomban miért nem lehetek az? – nézett a szemembe fájóan.

  – Abban is az leszel idővel. Rendben lesz minden – suttogtam, majd adtam egy puszit a fejére – Lesz délután edzésetek?

  – Nem – rázta meg a fejét és közben nekidöntötte a fejét a kezemnek, ami még mindig az arcánál volt – És nektek?

  – Nekünk sem – ráztam meg én is a fejemet – Megpróbálunk adatokat gyűjteni a suliról, akivel játszunk majd pénteken. Egyszerűen semmilyen új információt nem találunk róluk és régit sem. Még a játékosokról sincs kép vagy név információ. Nem tudom, hogy miképp tudunk így játszani majd ellenük.

  – Kikkel játszotok?

  – Seijin Akadémia. Ismered a focicsapatot?

  – Nem igen hallottam róluk – gondolkodott el – Sose játszottunk még ilyen nevű csapattal. Hol van ez a suli a városon belül?

  – Itt élek tizenhét éve, de komolyan mondom neked, hogy nem tudom. De apát megkérdeztem és azt mondta, hogy ez egy alapítványi iskola, amit tíz éve alapítottak csak. Viszont a baseball csapatot ő sem nem ismeri.