Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

21.

  – Utána mi történt? – kérdeztem meg, miközben kiszedtem egy eltévedt szöszt legjobb barátom hajából.

  – Kiabáltak és elment itthonról. Ismét – mondta el, miközben a mogyorós zacskó aljára nézett.

  – Mindig kiabálással végződik – halkultam el aggodalmasan.

  – Nem tudta apának megbocsájtani, amit tett és ha eleget összegyűjt, akkor véglegesen el is költözik tőlünk – szólt, miközben a mellettünk lévő kukába dobta az üres mogyorós zacskót.

  – Annyira sajnálom, hogy már hosszú évek óta ebben kell élned – néztem a szemeibe szomorúan – Tudok tenni valamit, amivel könnyebb lesz?

  – Még én sem tudok tenni ellene – sóhajtott – Csak reménykedem, hogy megbékélnek – pillantott Shouto oldalra – Touya nem könnyű eset, főleg akkor, ha apáról van szó. Szerintem soha nem lesznek már jóban, még ha nem is veszekednek egymással folyamat. Ezen senki se tud igazából segíteni. Látom rajtad és tudom is, hogy szeretnél, de a legnagyobb segítség, amit tudsz nekem adni, azaz, hogy beszélgetsz velem.

  – Biztos? – csuklott el kissé a hangom.

Amióta tisztában vagyok azzal, hogy Shoutonak milyen is a családi helyzete, azon vagyok, hogy segíthessek neki. Sőt, nem csak én, hanem Ochacoék is. Mindenkinek van egy adott családi helyzete, mely lehet, hogy nem a legjobb. Már az is hatalmas szó, hogy Shouto mindezt elmondja nekem és megbízik bennem annyira, hogy megossza velem a családja negatív dolgait.

  – Biztos – biccentett – Beszéljünk másról – fordult felém teljesen – Jövőhét csütörtökön lesz az első meccsünk. Eljöttök megnézni?

  – Persze, hogy elmegyünk! – bólintottam rá azonnal – Bármikor van, elmegyünk és támogatunk titeket.

  – Köszi – mosolyodott el halványan – Nektek akkor szombaton lesz?

  – Sajnos...

  – Meglesztek?

  – Őszintén? Nem tudom. A hét vége felé kapunk majd értesítőt arról, hogy kik ellen játszunk pontosan és melyik blokkba kerülünk. Ha a Ketsubutsuval leszünk egy blokkban és ellenük is meg kell mérkőznünk akkor nem engedhetjük Katsukit játszani. Habár mutatja a kemény fiút és azt, hogy nem érdekli, tudom, hogy érdekli. Ha ellenük játszana, akkor lehet, hogy összeroppanna lelkileg és idegileg is.

  – Mit csináltok, ha ez bekövetkezik? – kérdezett rá.

  – Más lesz a dobónk akkor. Ha betesszük Katsukit, akkor valószínűleg sokat fog hibázni a stressz miatt és az is lehet, hogy a másik csapat elkezdi szekálni.

  – Nem tudom, hogy mit tehetnétek. Ez tényleg nehéz helyzet – látta be Shouto is.

  – Fat Gummal már beszéltem és megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból és mindenre megoldást is találni. Csak tudod, nem egyszerű. Az se biztos, hogy nyerni tudunk ellenük – halkultam el teljesen – Ők nagyon erősek és a sulijuk nem egyszer volt már a nemzetin.

  – Nem csak erősek, de még csalók is. Ezt ne feledjétek. Lehet, hogy az erejük nem is akkorra, amekkorának látszik.

  – Sajnos de. Még ha csalnak is, és megveszik a meccseket, lehet látni, hogy mit tudnak és milyen szinten. Apa szerint is erősek. Nem akarok velük összekeveredni. Gyomorgörcsöm van már csak a gondolattól is...

  – Bakugonak valószínűleg még több van, nem csak gyomorgörcs – állt fel a padról – Mennem kell lassan edzésre. Neked is kezdődik, nem? – pillantott le rám.