Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

29.

A reggeli ébredésem annak volt köszönhető, hogy éreztem némi meleg leheletet a nyakamnál és szuszogást is, mely csiklandozta a bőrömet. Mozgolódni kezdtem és ezzel egyidőben megéreztem barátom kezét az oldalamnál, ahogy szorosan magához ölel. A szemeimet direkt nem nyitottam ki, ugyanis ki akartam élvezni ezt a békés pillanatot. Szinte mindenhol éreztem Katsuki kellemes illatát, amivel még most sem tudtam teljesen betelni. Kezemet lassan az övére csúsztattam és elkezdtem cirógatni a kézfejét. Ő ezt megérezte és jobban hozzám bújt, miközben kifújt az ajkán egy nagy adag, meleg levegőt. Elmosolyodtam, ugyanis nagyon aranyosnak találtam őt és kicsit meg is akartam fordulni, hogy alvó arcára nézhessek. Katsuki sokszor keménynek és tüskésnek mutatja magát, éppen ezért szeretném őt megnéznie miközben alszik. Lassan meg is fordultam, egészen addig, míg szembe nem találtam magamat barátom arcával, mely teljesen nyugodt volt. Megmosolyogtatott és elárasztott szeretettel az a látvány, ami a szemem elé tárult. A szőke hajú lassan szuszogott, arcán némi gyűrődés volt a párnának köszönhetően és nem utolsó sorban, olyan volt, mint egy ártatlan kisfiút. Egy olyan ártatlan kisfiú, akit én minden áron meg akartam védeni a világ káros dolgaitól. Ha kellett, akkor tűzbe is tettem volna a kezemet azért, hogy ő biztonságban érezhesse magát. A kezemet kicsit megemeltem és elkezdtem simogatni az arcát. Ő ekkor megmozdult kicsit és belefúrta az arcát a párnába. Az oldalamnál megéreztem, ahogy ujjaival elkezdi cirógatni a derekamat, így arra a következtetésre jutottam, hogy ébredezni kezd, vagy talán már kicsit ébren is van.

  – Katsuki? – suttogtam halkan szerelmem nevét.

Ő nem válaszolt, csak morgott kicsit, majd kinyitott szemmel nézett fel rám. Arcán látható volt, hogy nemrégiben ébredt és kicsit még álmos is.

  – Jó reggelt – mosolyodtam el, majd közelebb hajoltam és adtam egy puszit az arcára.

Ő haloványan elmosolyodott a puszim miatt és hozzám hajolva, belefúrta az arcát a nyakamba. Izmos karjával közelebb vont magához és teljesen a testéhez ölelt. A melegség és a forróság is átáramlott az egész testemen.

  – Jól aludtál? – kérdeztem rá, mire ő csak bólintott egyet – Olyan aranyos vagy, istenem... – suttogtam örömteli hangon, miközben erősen magamhoz öleltem őt.

  – Na – szólt rám finoman, kissé morgos hangon.

  – Olyan boldoggá tesz, hogy ekképp láthatlak téged. Pihenj csak, ameddig szeretnél – suttogtam a hajába, egy puszit adtam a fejbőrére, majd magamhoz öleltem őt.

Katsuki hagyta, hogy öleljem őt, és pár perc elteltével éreztem, hogy belepuszil a nyakamba, majd egy kisebb csókot hintett a bőrömre. Egyszerűen annyira kellemes volt, ahogy össze voltunk bújva a meleg ágyban és ott voltunk a másiknak. Sokszor belegondoltam már, hogy lehetek–e ennél is szerelmesebb Katsukiba, de mindig rájövök, hogy igen, lehetek. Ő egy csodálatos fiú és a legboldogabbá tesz azzal, hogy a barátnője lehetek.
  Körülbelül egy fél órát lustálkodtunk, de aztán kikeltünk, ugyanis tizenegy órára volt megbeszélve, hogy megyünk Katsukiékhoz ebédre. Kicsit izgultam, Katsuki pedig azon volt, hogy el se megy rá. Kínosnak érezte, hogy rendesen is találkozom a szüleivel és beszélgetni fogok velük. Megnyugtattam, hogy nem lesz baj és kínos sem lesz, csak ő érzi annak, mert nincs hozzászokva az ilyenekhez. Összeszedtem őt, majd a saját cuccomat is összeszedtem, hiszen náluk aludtam este. Amiről csak tegnap szereztem tudomást, de ezt most tegyük félre.
  Tizenegy előtt körülbelül húsz perccel érkeztünk meg Katsukiékhoz. Ő gyorsan besiettetett a szobájába, hogy pakoljak le, viszont ő nem jött velem. Így hát egyedül voltam a fiú szobájában és annyi volt csak a dolgom, hogy lepakoljak, viszont akaratom ellenére is körbe néztem a szobában. Mindenhol Katsuki cuccai voltak és az ő jellegzetes illata. A szobája tele volt baseballos cuccokkat és képekkel is. Igényes és letisztult volt a szoba atmoszférája, mely miatt egy különös és ismeretlen, mégis kellemes érzés kezdett el bennem szétszéledni. Senki se mondaná meg, hogy valójában ebben a szobában Katsuki lakik. Az emberek tényleg képesek a legrosszabb dolgokat elkönyvelni rá, viszont arról senki se vesz tudomást, hogy előbb meg kellene őt ismerni és azután véleményt és ítéletet mondani felette. heves és sokszor indulatos a személyisége, viszont ennek ellenére én látom belül azt a kisfiút, aki csak arra vágyik, hogy elfogadják és értékelni tudják. Látom, hogy egy biztonságos övezetért rohan a kietlen pusztában és minden vágya az, hogy legyen egy olyan hely vagy személy az életében, aki ezt megadhatja neki. És valószínűleg emiatt mondta, hogy egyedül mellettem érzi magát biztonságban. Én voltam az, aki küzdött érte és meg akarta őt menteni. Érthető, hogy az ember ilyen esetekben egyetlen emberhez kezd el kötődni és csak mellette érzi magát biztonságban. Viszont szeretném fokozatosan a tudtára adni, hogy nem csak én vagyok neki. A többiekre is bármikor számíthat, ugyanis már ő is csapatunk szerves tagja. Lettek hűséges és tényleg őszinte barátai, akik nem hagyják ott a bajban és főképp nem bántják őt. Az lenne az utolsó, amit tennének vele. Három éve ismerem a többieket, viszont tudom, hogy sose ártanának senkinek sem szándékosan. Tiszta és jószívű emberek, akik mindig ott vannak a bajbajutott barátaink mellett. Nem egyszer feljött már témának, hogyha az isten s megadja nekünk és összekerülünk a Ketsubutsuval, akkor nem fogjuk hagyni, hogy bántsák Katsukit. Se szavakkal, se máshogyan. Ott leszünk mellette és bebizonyítjuk nekik, hogy ő igenis egy értékes ember és egy értékes játékos, aki nincs egyedül.
  Ahogy telt az idő és egyre jobban megismertem Katsukit és beilleszkedett a többiek közé is, úgy jöttem rá valamire. Eddig volt egy holtbiztos, változatlan sorrenden, amit soha nem mondtam neki, de ott van minden emberben. Ezt nem akarattal választja meg az ember, egyszerűen csak kialakul benne. Eddig Izuku állt az első helyen, után Shouto és Ochaco. Most viszont érzem legbelül, hogy más került az első helyre. Négyen is itt vannak nekem, akik átkozottul fontosak, viszont a második helyre felkerült Katsuki. Valóigaz, őt nem ismerem olyan régóta, mint a többieket, viszont képes volt elérni, hogy fontosabb legyen Shoutonál. Shouto is rettentően fontos számomra, viszont ő máshogyan. Izukut pedig számomra képtelenség letaszítani az első helyről. Ha a szüleimet nem nézzük, ő a legfontosabb az életemben és őt szeretem a legjobban. Tényleg olyan nekem, mintha csak a testvérem lenne és szeretném, hogyha mindig velem lenne. Ő az elsőszámú komfort emberem és a legnagyobb bizalmasom is. Tudom, hogy nála nem én állok a legelső helyen, de ez nem bánt engem. Minden embernek más a sorrendje, de még ennek ellenére is érezni lehet, hogy mennyire fontosak vagyunk a másiknak.