Christmas&New year cuties. 🎄

🎀Bangchan🎀

Karácsonyi film

Megint egy Szenteste egyedül... Bár tudtam mire vállalkozom, mikor randizni kezdtem Channal. Na jó, az igazat megvallva, azt hittem legalább az ünnepeket tiszteletben fogja tartani a kiadó, de hát hinni a templomban kell. Így miután elfogyasztottam a karácsonyi vacsorámat beizzítottam a bluetooth-os fülhallgatóm és neki láttam mosogatni, hogy aztán a kanapén elterülve, bejglit zabálva megnézzem a Reszkessetek betörőket 100. alkalommal.

Egyedül...

Épp nyakig merültem az önsajnálat bűzös mocsarában és már a könnyeimet nyelve próbáltam rendet tenni a kis helységben, amikor hirtelen két kar fonódott a derekam köré. Először azt hittem hallucinálok, de amikor megéreztem Chan puha ajkait a nyakamon, tudatosult bennem, hogy nagyon is a valóságban vagyok.
-Meglepetés baby - suttogta rekedtes hangon a fülembe, miután kiszedte belőle a fülhallgatót. Arcomon óriási vigyorral fordultam vele szembe és szabályosan ráugrottam. - Én is örülök neked - nyöszörgött kissé fájdalmasan, de ennek ellenére stabilan tartott karjaiban és hozzám bújt amennyire csak tudott.
-Szia szia szia - ismételgettem, mint egy idióta, miközben egyre erősebben öleltem.

-Megfojtasz - mondta elhaló hangon, mire nevetve elengedtem őt és egy nagy cuppanós puszit adtam a szájára.
-Sajnálom, de annyira örülök neked szerelmem - válaszoltam szipogva, majd kapkodva letöröltem a könnyeimet, miközben képtelen voltam abba hagyni a vigyorgást. - De hogy kerülsz haza...? Azt mondtad, hogy muszáj bent maradnod késő estig.

-Igen, valóban így lett volna - sóhajtott fáradtan, majd megfogta a kezeimet és hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte őket. - De elég volt! Megmondtam mindenkinek, hogy otthon van a helyünk és ha már a családommal nem lehetek, akkor legalább a páromhoz hagy jöhessek haza - szegte fel az állát dacosan. - Azt hittem még időben haza érek és együtt vacsorázunk, de látom azzal elkéstem - nézett rám bánatos kölyökkutya szemekkel, amikkel bárhol bármikor megtudott venni kilóra.
-Semmi baj édesem, örülök, hogy itt vagy! Most csak ez számít - mondtam őszintén. - És a filmmaratonról nem maradtál le, szóval... - vigyorogtam rá boldogan, majd a kezét megszorítva elkezdtem a nappali felé húzni.

-Mit szólnál hozzá baby, ha gyorsan lezuhanyoznék és te addig keresnél filmet, meg valami rágcsát? - kérdezte az arcomra simítva, majd egy puszit adott a számra.
-Menj csak nyugodtan, addig összekészítek mindent - feleltem és mikor Chan hátat fordított nekem, hogy a fürdőbe menjen, jól megmarkoltam a fenekét.
-Y/N - ugrott meg nevetve. - Tudtommal filmezni szeretnél, de ha más a terved folytasd nyugodtan - jegyezte meg szemtelenül felvonva az egyik szemöldökét.
-Szép  próbálkozás, futás fürdeni - rúgtam seggbe vigyorogva, mire az orra alatt morgolódva eltűnt a fürdő ajtaja mögött.

Mire bevittem a nappaliba a popcornt, apró sütiket és a forralt bort, már Bangchan is végzett a fürdéssel. A rohadéknak volt pofája egy szál szürke melegítőben belibbenni és még kacéran vigyorogva rám is kacsintott. Hát igen... Az ember hiába szerelmes, vannak pillanatok amikor a pokolra kívánja a másikat és legszívesebben leütné.

Chan alsó ajkát beharapva ült le mellém a kanapéra, lazán átkarolt és orrával a nyakam kezdte el bökdösni.
-Eldöntötted mit nézünk? - kérdezte, majd apró puszikat adott az arcomra és végül mindkét karját szorosan körém fonta.
-Klasszikus Reszkessetek betörők? - vigyorogtam rá,  mire megforgatta a szemeit.
-Legyen... De csak mert szeretnék a kedvedben járni - jegyezte meg. Elégedetten vigyorogva elindítottam a filmet, majd a kedvesem mellkasához bújtam.

Körülbelül a film felénél járhattunk, mikor éreztem, hogy a pilláim kezdenek leragadni. Nem tehettem róla, de Channie illata, puha  ölelő karjai, bőrének melege, szívének egyenletes dobogása a legjobb nyugtató és altató volt a világon. Picit fészkelődni kezdtem, hogy ne aludjak el, mire a fiú édesen homlokon puszilt és ujjai finoma cirógatták a hasam.

-Ugye tudod, hogy hiába vagyunk együtt már öt éve, mégis ez az első együtt töltött Szentesténk? - kérdeztem halkan, mire Chan szorítása erősödött és a nyakamba fúrta a fejét.
-Tudom és nagyon sajnálom, hogy nem volt  előbb bátorságom meglépni ezt - suttogta alig hallhatóan, majd a fülem mögé csókolt. - Mostantól nem lesz több egyedül töltött Karácsonyod szerelmem!
-Szeretlek Channie - fordultam felé  és arcát két kezembe véve kezdtem el lágyan csókolni. Bangchan a derekamba markolt és egy könnyed mozdulattal az ölébe húzott egy félig ülő, félig fekvő pozícióba. Hatalmas tenyerei szüntelenül a hátam simogatták és egy pillanatra sem váltunk el  a másik ajkaitól.
-Én is téged Y/N - sóhajtott bele a csókba. - Ez a legboldogabb karácsonyom!
-Nekem is kicsim, hála neked - feleltem mosolyogva és onnantól kezdve nem érdekelt,  mi történt a tv képernyőn...

Csakis Bangchannal foglalkoztam az est hátralévő részében.