Milyen klisés tud lenni az élet amikor beleszeretsz a legjobb barátodba, majd az ő nevét húzod ki a kalapból is. Mikor megláttam a cetlin a Jaehyun feliratot a világ forogni kezdett velem. Automatikusan egy nagyot nyeltem, mert ezt egy jelnek vettem a sorstól. Eljött az én időm, ideje végre cselekedni!
Vettem neki egy Charmender plüsst, egy Agatha Christie regényt és szerencsére ezeket könnyű volt beszerezni. Aztán jött a dolog nehéz része... Volt három hetem kitalálni, hogy mit adjak az idolnak, ami nem átlagos, elárulja az érzéseimet, de nem egyértelmű elsőre, hogy tőlem van. Rengeteget agyaltam a dolgon és végül beugrott egy vad ötlet. Mindig is jól bántam a szavakkal és nagyon szerettem rövid novellákat, verseket írni, így a könyv és a plüss mellé egy különleges levelet is becsúsztattam...
Bíztam benne, hogy Jaehyunnak előbb-utóbb leesik, hogy tőlem kapta a kis csomagot. A verset úgy írtam meg, hogy ha összeolvasta a sorok kezdő nagybetűit, akkor kijött belőle egy mondat. "Y/N szereti Jaehyunt."
Miután leadtam a portán az ajándékot a karácsonyi buli szervezőjének, a napok csiga lassúsággal teltek. Torkomban szinte folyamatosan gombóc volt és akárhányszor megláttam a fiút, vagy meghallottam a hangját, a gyomrom tűhegynyire zsugorodott. Próbáltam felkészíteni magam arra, hogy mi lesz ha elutasít, de valójában attól sokkal jobban féltem, hogy a vallomással véget vetek a barátságunknak. Viszont más részről pedig képtelen voltam tovább titkolózni és lényegében hazudni a legjobb barátomnak... Jaehyun nem volt hülye és feltűnt neki, hogy valami nem oké, de nem mondtam neki semmit. Mindig is szerettem megadni a módját a dolgoknak, simán csak szerelmet vallani nem igazán lett volna Y/N-es húzás.
Mikor nagy nehezen elérkezett a buli napja, szinte nem voltam már se élő, se holt az izgalomtól. Szerencsémre a pókerarc jól ment és senki nem vette észre rajtam, hogy belül milyen érzések kavarogtak bennem. Elsőként érkeztem meg a terembe, csak a menedzser volt ott, aki az egészet szervezte. Illedelmesen köszöntem és kezembe véve egy pohár pezsgőt behúzódtam az egyik sarokba, majd onnan lestem a bejáratot.
Hamarosan szállingózni kezdtek a vendégek és mikor megláttam Jaehyunt, még a Föld is megállt a forgásban egy pillanatra. Egyszerűen csodálatosan nézett ki... Nem voltam sose az a kiöltözős fajta, de az idol mesés volt méretre szabott öltönyében. Szokásosan Johnnyval, Markal és Yutaval érkezett, de amint észrevett ott hagyta a fiúkat és mellém szegődött. -Gyönyörű vagy - puszilt arcon és kivéve a kezemből a poharat lehúzta a tartalmát. -Te sem nézel ki szarul, de ez nem jogosít fel arra, hogy megidd az italom - csaptam meg nevetve a mellkasát, mire a fiú vigyorogva elindult a bárpult felé.
Két pezsgővel a kezében tért vissza és az egyiket felém nyújtotta. Koccintottunk és a továbbiakban a kis társaságot néztük, miközben csendesen beszélgettünk. Folyamatosan járt a szánk, ugyanis az utóbbi időkben nem volt alkalmunk túl sokat csacsogni, így rengeteg mondani valónk volt a másik számára. Mikor elérkezett az est fénypontja, akkor sem mozdultunk egymás mellől, begyűjtöttük a neveinkkel ellátott dobozokat és random leülve a padlóra bontogatni kezdtünk. -Szeretem a hanyag eleganciád, te aztán sosem kényeskedsz - nézett rám mosolyogva Jaehyun, majd félszegen végig simított a fejemen. Nem tudtam hová tenni ezt a gesztust... Sokszor ölelgettük egymást, arcra puszival köszöntünk, de ez most más volt.
Nem tudtam mit reagálni szavaira, így csak elmerengve bontogattam tovább, miközben lopva a fiút néztem. Édesen vigyorogva vette ki a plüsst a dobozból, amit rögtön a hóna alá csapott, végig lapozta a könyvet, majd megtalálta a levelet. Tekintete érdeklődő volt és lassan olvasni kezdte. Annyira elmerültem a bámulásában, hogy észre sem vettem, hogy ugyan azt a darabka celluxot kapargatom a dobozomról percek óta...
Jaehyun pillantása folyamatosan változott, ahogy olvasta a versemet. Látszólag a végére ért, de újra és újra végig vezette szemeit a papíron. Összezavarodott lett a tekintete és döbbenten meredt rám, de nem szól semmit se. Óvatosan lerakta a könyvet, a plüsst, elvette az ölemből a dobozomat, majd felállt és karomat finoman megragadva talpra állított.
Tudta... Rájött, megtalálta a rejtett utalást. Egy szót sem kellett mondania, a reakciójából tudtam, hogy a tervem sikerült. Már csak az volt a kérdés, hogy az érzéseim viszonzásra találtak-e? De szerencsére erre is hamar választ kaptam.
"Elmenekülve" a kíváncsi tekintetek elől az egyik kihalt folyosó eldugott szegletébe bújtunk el. A fiú nem húzta az időt, vigyorogva végig mért, miközben én úgy éreztem menten elájulok. Szóra nyitottam a számat, de az idol finoman rátapasztotta a mutatóujját. -Jaehyun is szereti Y/N-t... - suttogta közelebb hajolva, majd lágyan birtokba vette az ajkaimat. Sikítani tudtam volna az örömtől, de helyette csak sután a nyaka köré fontam a karjaimat.
-Tudod, hogy féltem attól, hogy nem esik le, vagy ha igen, akkor nem viszonozod az érzéseimet és a barátságunknak is vége lesz? - sóhajtottam megkönnyebbülten, majd nevetve megcsóváltam a fejem. - Ez egyszerűen hihetetlen... -Még mindig nem tudsz jól olvasni a jelekből, különben már rég feltűnt volna, hogy odavagyok érted - pöckölte meg az orromat. - Boldog Karácsonyt hercegnőm. -Neked is hercegem!
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
