-Nem lehet ez annyira nehéz dolog - nevettem el magam, miközben kedvesem forralt bor receptek után kutatott a neten. -Valóban nem az, de én nem elégszem meg a szimplával! Valami csodálatosat szeretnék készíteni a szerelmemnek - felelte és kedveskedve homlokon csókolt. -Jól van már te csodálatos - forgattam meg a szemeimet. - Készítsd a forralt bort, addig én melegítek vacsit - mondtam, mire Hoshi semmit sem szólva bólogatni kezdett.
Mialatt én az ételt csináltam az idol nyakig merült a fűszeres szekrényben, majd a hűtőben. Büszkén vigyorogva fordult felém miután sikeresen összevadászta a szükséges alapanyagokat. -Narancs, citrom, fahéj, cukor, vörösbor természetesen és szegfűszeg - sorolta, miközben fél szemmel a receptet ellenőrizte. - Áhh, víz is kell - motyogta az orra alatt és neki állt a roppant bonyolult főzésnek.
Hamarabb kész lettem mint ő, így beálltam neki segíteni és vágtam pár karika citromot meg narancsot. -Köszönöm baba - mosolygott rám édesen, majd egy apró puszit adott a számra. - Na, még 3 perc forralás és kész is! -Miért van ilyen fura illata? - fintorogtam a lábas fölé hajolva, mire Hoshi sértődötten csípőre vágta a kezét. -Mert a vásári lőréhez vagy hozzá szokva, nem pedig a minőséghez! - válaszolta drámaian és még az orrát is felhúzta. -Jól van na, ne vedd már a szívedre - csíptem meg vigyorogva az arcát, amire a válasza csak egy flegma sóhaj és szemforgatás volt.
-Aztán majd ne felejts el hálálkodni, mikor megkóstolod a mesterművem! - méltatlankodott tovább és nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni. -Elnézését kérem chef Hoshi - hízelegtem neki és karjaim a nyaka köré fontam. - Nem ismerek magánál jobb szakácsot, kerek e világon! -Ugye? Én is így gondoltam - bólintott egyetértően, miközben egyik kezével a derekam karolta át, a másikkal pedig elzárta a gázt.
Vártunk egy kicsit, hogy mégse szó szerint tűzforrón álljunk neki a forralt bor ivásának, majd Hoshi két méretes bögrébe öntötte a lábas tartalmát. Az illatán valamelyest javított a narancs és a citrom, de még mindig kétes érzéseim voltak szegény itallal kapcsolatban...
-Egészségedre! Hölgyeké az elsőbbség - emelte felém a bögréjét. Egy óriási sóhaj után fújni kezdtem a kezemben lévő bort, majd óvatosan beleszürcsöltem. És akkor rájöttem, hogy mi volt gyanús az aromájával kapcsolatban... - Na, milyen? - kérdezte izgatottan az idol. -Hát... Csodálatosnak csodálatos - nyögtem ki nagy nehezen. -Na, nem megmondtam? - húzta ki magát büszkén, de rögtön letörtem a jó kedvét. -Mármint csodálatosan sós... - fintorogtam.
-Micsoda? Nem, az nem lehet - pislogott rám meglepetten a párom, majd bátran nagyot kortyolt a saját italából. Arca rögtön fancsali grimaszba torzult, aminek láttán kitört belőlem a röhögés. - Y/N ez nem vicces, azonnal fejezd be - vonta össze mérgesen a szemöldökét, mire természetesen még hangosabban kezdtem el nevetni. -Na gyere, te Michlein csillagos... - öleltem magamhoz vigyorogva. - Menjünk inkább a karácsonyi vásárba és igyunk egy lőrét! -Téged sem foglak semmivel sem meglepni többé - morogta sértődötten. -Hát ilyennel inkább tényleg ne - szívtam a vérét jókedvűen, majd engesztelésként magamhoz húztam egy szerelmes csókra. - Szeretlek - suttogtam, miután elváltam az ajkaitól. -Én is téged nyuszi!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
