Christmas&New year cuties. 🎄

🎁Corbyn.🎁

Fáradran ébredtem, miután Heyi egy elegáns rugást mért a fejemre. Rohadt életbe, ma sem alszom ki magam... Gondoltam, de egyetlen pillanattal később éreztem, ahogy eltűnt mellőlem a lányom és elmosolyodtam. Cory maga volt a megtestesült tökéletes apa, mióta a gyönyörűségünk megszületett. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, majdnem megfutamodtam, mégpedig Cory miatt. Soha korábban nem került szóba köztünk a gyerekvállalás, így aztán, mikor ott álltam a kezemben a pozitív teszttel... Frászt kaptam.Szerelmes voltam, de nem tagadom az első gondolatom az volt, hogy még nem kaptunk egymásból eleget, ahhoz, hogy máris készen álljunk a szülőségre.

Miután egy órát töltöttem esztelenül sírva-nevetve a fürdőben, betörte az ajtót és elvigyorodott, amikor meglátta a szétkenődött sminkem.
-Megint hánytál baby? - ült le mellém a földre majd egy vattakoronggal törölgetni kezdte az arcom. - Szerintem szuper lenne ha kiderülne, hogy babánk lesz - suttogta. Amikor a kezébe nyomtam a tesztet, egyenesen a telefonjáig rohant, hogy felhívja az anyukámat, aztán pedig a saját családját.A terhességem alatt is végig olyan volt, mint akivel madarat lehet fogatni. Próbáltuk rávenni, hogy menjen bulizzon. Megfenyegettem, hogy ha megszületik a baba, nem mehet majd sehova, de nem érdekelte. Egy kissé olyan volt, mintha ő is várandós lenne... Amit a legtöbbször a barátai a fejéhez is vágtak.

Aztán jött a vízválasztó. Mikor a hasam nőni kezdett Coryban talán akkor tudatosult a baba valódisága. És akkor kezdődött a mászkálás... Először is a tetőre járt dohányozni, amiért hálás voltam. Aztán a haverjaival mászkált el, ami eleinte megnyugtatott, hiszen végre visszaállt a normális kerékvágásba minden. Aztán jött valami furcsa érzés... Cory egyre kedvtelenebbül járt haza, már többet volt a barátaival vagy a stúdióban, mint velem és mikor egyik éjjel nem jött haza, kiborultam. Éjjel háromkor, kabátot vettem a pizsamának használt pólójára, bakancsba bújtam és elindultam a stúdióba. Tudtam, hogy ott találom majd. Rettegtem, rossz érzésem volt... féltem, hogy meggondolta magát és ott maradok a nyolcadik hónapban egymagam, de attól még jobban féltem, hogy velem marad és boldogtalan lesz.

Mire odaértem és leparkoltam a kocsit, már a kezem lábam remegett az idegességtől, de bementem, hiszen meg kellett beszélnünk. Cory a monitor előtt ült, a fejhallgató a fülét takarta.Finoman megkocogtattam a vállát, mire egy jókorát ugrott, de aztán édesen elmosolyodva az ölébe húzott.
-Mizu baby?
-Azt hiszem... Tévképzeteim voltak - motyogtam a jókedvét elnézve. - Azért jöttem, hogy megbeszéljük... Tudod azt hittem, hogy valami baj van, olyan rosszkedved volt mostanában.
- Oh hogy az... - a szájába harapott és tudtam, hogy valamiért mégis jogos volt a félelmem.
-Szóval már nem vagy boldog...

-Mi?? - csattant fel, értetlen fejjel. - Azt hitted...? Nem, ne haragudj, dehogynem, csak rettegek baby... Ott lesz a baba és én azt sem tudom, hogy kell megfogni. Mi lesz ha utálni fog, vagy ha elromlik, vagy ha eltörik - nézett rám hatalmas, kétségbeesést tükröző szemekkel. A mellkasomba temette arcát és jólesően mordult egyet, mikor lehúztam a sapiját és a szanaszét álló hajába túrtam.
-Hidd el, minden rendben lesz, ha együtt csináljuk.
-Van még valami - nyöszörögte a bőrömbe. - Nem bírom ki melletted ép ésszel, amíg ekkora a cicid... - hallottam hogy a végére elvigyorodott én pedig elegánsan tarkón csaptam.
-Szeretlek te dinka...

Azóta eltelt majdnem egy év. A kislányunk veszélyesen sokszor közelítette meg a karácsonyfánkat és Oreo is úgy menekült előle, mintha a kicsi az életére törne, de ezt leszámítva, csodálatos és tündéri baba.A családlátogatásokat is jól tűrte, ahogy az összes rokon tutujgatását is kiélvezte.Heyi bájos volt és az apja összes jó tulajdonsáságát örökölte. Bár pihenhettem volna még, inkább kimásztam az ágyból, egy végtelenített nyújtózkodás után a kávéfőző felé vettem az irányt.Már a kávémat ittam, mikor realizálódott bennem, hogy bizony Szilveszter van.Életem értelmei a még épségben maradt süteményt tömték, Oreo pedig vigyázban ült, némi morzsában reménykedve.