Christmas&New year cuties. 🎄

⭐Wonhyuk⭐

Karácsonyi vásár

-NÉZD JAGI! Igazi rénszarvasok - kiáltott fel Wonhyuk és a karomnál fogva húzni kezdett a békésen eszegető állatok felé. Tiltakozni sem volt időm és felesleges is lett volna... Az én 20 éves felnőtt férfim ilyenkor kis óvodásba váltott és már kezdtem érteni, hogy miért grimaszolt Rano, mikor felvázoltam neki, hogy hová megyünk Hyukkal.

Minden évben ellátogatok a karácsonyi vásárra, de ez az első, hogy a kedvesemmel együtt mentem. Tavaly és tavaly előtt a sűrű menetrendjük miatt esélyünk nem volt, még arra se néha, hogy pár percre felhívjam telefonon. De túl vagyunk ezen és az idei karácsonyt végig együtt fogjuk tölteni. Rengeteg téli programot találtunk ki közösen és bizony lesz olyan is, hogy a fiúkkal együtt megyünk valahová. Szeretek a srácokkal lógni, de az első vásározást kettesben szerettem volna megélni.

-Baba add ide a pénztárcámat kérlek - nyújtotta felém a kezét Wonhyuk, mire odaadtam neki a kért tárgyat. Egy kedves nénitől vett pár szép szál sárgarépát és arcán letörölhetetlen vigyorral kezdte el etetni a rénszarvasokat.
-Jól érzed magad? - öleltem át hátulról a derekát.
-Még szép! De annyi minden van itt, hogy félek nem végzünk estig - mondta szomorkásan, mire elengedtem a derekát és mellé lépve csatlakoztam a rénszarvas etetéshez.
-Máskor is kijöhetünk, jövő hétig tart a vásár - magyaráztam mosolyogva, miközben megsimogattam az egyik állatot. - Nem muszáj mindent a mai napba belesűríteni.
-Még szerencse - sóhajtott megkönnyebbülten Hyuk.

Miután igazságosan szétosztottuk a répákat, hogy minden rénszarvasnak jusson belőle, kedvesem összefűzte az ujjainkat és egy puszit adott a homlokomra.
-Mit szólnál egy forró csokihoz? - kérdezte és válaszomat meg sem várva, máris húzni kezdett a bódé felé.
-Rám fér, teljesen átfagytam - feleltem dideregve. Hiába volt rajtam 20 réteg ruha, sokkal hidegebb volt az idő, mint amire számítottam.
-Szóval nem fűt eléggé a szerelem? - nézett rám tettetett sértődöttséggel, mire nevetve egy apró csókot adtam a szájára.
-Erre nincs jó válasz - mondtam vigyorogva. - Ha azt mondom, hogy de, akkor nem kapok forró csokit, mert érjem be a szerelmed melegségével... Ha nemet mondok, akkor bár kapok forró csokit, de mellé egy hisztis Hyukot is - pöcköltem meg az orrát játékosan.

-Elvesztettem a fonalat - nevette el magát. - Csak mondd azt, hogy semmi nem fűt jobban a szerelmemnél és jutalmul kapsz egy mandulás forró csokit - vigyorgott rám szemtelenül, majd szorosan átölelt, amíg kivártuk, hogy sorra kerüljünk.
-Imádom a bájos pofátlanságod, amivel mindig körbeudvaroltatod magad - csóváltam meg a fejem és lábujjhegyre állva a füléhez hajoltam. - Szeretlek, te dinka.
-Én is szeretlek baba - suttogta és még szorosabban fonta körém a karjait.

Miután megszereztük a melengető italokat leültünk egy padra és csendesen beszélgetve néztük a többi embert és árusokat. Szerettem az ilyen pillanatokat... Semmi stressz, semmi idegbaj, csak Wonhyuk és én.
-Mit szeretnél csinálni szerelmem? - tettem fel egy ártatlan kérdést, mire kedvesem ajkai ördögi mosolyra húzódtak.
-Megnézhetnénk a fagyöngyöket - húzta fel a szemöldökét kacéran.

Először nem esett le, hogy miért érdekli őt annyira az a nyamvadt növény... De aztán eszembe jutott. Karácsonykor csókolózni "kell" a fagyöngy alatt és akkor hosszú, boldog, sikeres lesz a kapcsolatotok.
-Édesem... Ez egy karácsonyi vásár - nevettem el magam kínomban. - Konkrétan minden sarkon fagyöngy van.
-Tudom - bólogatott lelkesen. - Na, gyere! Különben sosem végzünk - húzott fel a padról és mint két dilis, hangosan nevetve futni kezdtünk az első növény koszorú felé.

Az emberek valószínűleg hülyének néztek minket, de engem ez egy cseppet sem érdekelt. Nem számított semmi és senki, csak Wonhyuk és a sok szép élmény, amiket ma közösen átéltünk. Bár még nem volt vége a napnak, de tudtam, hogy ez egy olyan emlék lesz, amire mindig boldogan fogok visszatekinteni. Ennél jobb már csak maximum az esküvőnk napja lesz...

Megálltunk az első fagyöngy alatt és Hyuk azonnal birtokba vette az ajkaimat. Ráérősen csókolt, nem sietett sehová és olyan gyengéd volt, hogy beleremegtek a lábaim. Kezei az arcomat simogatták, miközben én a dereka köré fontam a karjaimat. Elmondhatatlanul imádtam ezt az érzést.

A második "állomásnál" mikor lassan közeledni kezdett, finoman a mellkasára tapasztottam a tenyereimet és kissé eltoltam magamtól.
-Ha olyan szenvedélyes és romantikus leszel minden alkalommal, mint az elsőnél, akkor tényleg soha nem érünk haza - jegyzetem meg kuncogva.
-Nem baj - vonta meg a vállát könnyedén.
-Rano elfog verni mindkettőnket - suttogtam és egy röpke csókot adtam a szájára. - Gyere, mehetünk tovább - intettem fejemmel a harmadik fagyöngy felé, de Wonhyuk a derekamnál elkapva visszahúzott.

-Nagyon kifogunk kapni a leader bácsitól - mondtam teljes komolysággal, miközben alig bírtam visszafogni a vigyorgást.
-Majd megvédelek - morogta a számra és gyenge ellenkezésemmel legkevésbé sem törődve egy hosszú, lágy szerelmes csókba invitált. - Azt hiszem többet kéne karácsonyi vásárra járnunk - suttogta, miután elvált az ajkaimtól.
-Egyetértek... - feleltem mosolyogva, majd a nyakát átölelve húztam le magamhoz, hogy most én kezdeményezzek egy picit bátrabb csókot.

ELINDULTUUUUNK. 🥰🥳

Kellemes 2022-es karácsonyi készülődést mindenkinek. :3 Remélem tetszett az idei év első cukisága és drukkoljatok, hogy mindent megtudjak írni, amit terveztem. 🥹😆

Szeretettel: Raven. 💜