Christmas&New year cuties. 🎄

⛄️Yoongi.⛄️

Ha Karácsonyról van szó életem értelme egy igazi grincs... Egészen addig amíg össze nem ülünk a srácokkal majd meg nem látogatjuk a családját de addig vár ránk egy nagyon hosszú készülődési időszak. Yoongi gyűlöl ajándékot vásárolni. Utálja a nagy tömeget, fél, hogy felismerik meg amúgy sem szeret hering módjára préselődni. Viszont! Nagyon szeret ajándékozni, sokszor minden különösebb ok nélkül.
-Miért nem rendelsz valamit online? - dobtam be az ötletet amikor Suga erősebben rászorított a mancsomra sétálás közben. 5 év együttélés alatt már eléggé kiismertem, így nagyon jól tudtam, hogy ezt akkor csinálja amikor szorong.
-Tudod nagyon jól, hogy mi erről a véleményem - morogta a bajsza alatt.

Ebből a szempontból is nagyon hasonlítottunk egymásra, mindketten úgy szerettünk vásárolni, hogy azt előtte átnéztük, két kezünkbe fogtuk.
-Jól van életem, mindjárt túl leszünk rajta és utána már csak az élvezetes dolgok maradnak, mint pl egy jó zabálás a tv előtt - mondtam neki biztatóan majd hirtelen lefékeztem és a maszkom egy röpke másodpercre lehúzva apró puszit nyomtam a homlokára. - Mindjárt otthon leszünk. - Suga fáradtan sóhajtott egyet majd a nyakamba fúrta a fejét.
-Nagyon fáj a vállam baby...
-Tudom, tudom... - csitítottam tovább miközben szüntelen a fájós testrészét simogattam.
-Szeretlek - motyogta a nyakamba majd mély levegőt vett és lassan felemelkedve a szemembe nézett. - Menjünk, minél előbb végezni akarok.

-Én is szeretlek téged szívem - szorítottam meg újra a kezét miután szorosan összefűztük az ujjainkat. - És esküszöm ha ezzel végeztünk több kimozdulós dolgunk már nem lesz a héten!
-Dehogynem... - nyögött fel fájdalmasan. - Még a fát is meg kell vennünk.
-Jó, ezen ne stresszelj majd elmegyek Taevel - kócoltam össze a haját menet közbe amin édesen kuncogni kezdett.
-Gondolom mást nem úszhatok meg azzal az ütőkártyával, hogy fáj a vállam? - bár a maszktól nem láttam de a nyakamat rátettem volna, hogy alatta úgy vigyorgott mint egy ovis.
-Hát van valami amit nem... - válaszoltam sejtelmesen.

-Jézusom milyen rabszolga munkára akarsz rávenni te aljas nőszemély? Lakás dekorálás, mézeskalács sütés...? - kérdezte tettetett félelemmel a hangjában amitől akaratlanul felnevettem és finoman megcsikiztem az oldalát.
-Gyagyás vagy - csóváltam meg a fejem vidáman majd szegény idolt magam után rángatva berontottam egy képregény boltba. 2.5 fél órával valamint 10x annyi idegbajjal később sikeresen megvettünk mindenkinek mindent... Miután letudtuk az ajándék vásárlást Yoongi érezhetően megkönnyebbült és mikor már otthon voltunk kettesben teljesen felpörgött amint én rengeteget nevettem. Belenyomta a cukormázba az ujját majd egy "Simba" felkiáltással a homlokomra kente és roppant jól mulatott rajta.

Szerettem az ünnepeket, alapból Karácsony mániás voltam de a Bangtannal még élvezetesebbek ezek a napok. Még úgy is, hogy előtte legalább 10x kapartam le az arcom Suga hisztijeitől. Az idol teljesen más volt az együtt töltött "szürke" hétköznapokban mint a kamerák előtt és nagyon hálás voltam a sorsnak amiért megismerhettem Suga álarca mögött a valódi Min Yoongit.
-Hé baby... - puszilt hirtelen az arcomra miközben hátulról magához szorított. - Egy picit elvonulnék a stúdióba ha nem bánod - suttogta a fülembe majd édesen a vállamra hajtotta a fejét. Óvatos mozdulatokkal a hajába túrtam majd megfordultam ölelő karjai közt.
-Menj csak nyugodtan, ezt már befejezem egyedül is - böktem fejemmel a sütésre váró hús szeletek felé. Suga hálásan megcsókolt és onnantól kezdve nem láttam egészen estig...

Már a vacsorán is túl voltam amikor életem értelme földöntúli vigyorral az arcán kilépett a stúdióból. Innen már tudtam, hogy sikerült befejeznie az új dalt amin dolgozott.
-Eszünk? - kérdezte édesen miközben az orrát az enyémnek nyomta.
-Ne haragudj jagi de én már éhen haltam - húztam oldalra a számat. - De ha szeretnéd leülök veled az asztalhoz.
-Sajnálom - hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-Ugyan mit? - pislogtam rá értetlenül.
-Hogy megint magadra hagytalak - suttogta maga elé. Arcát két kezembe fogva felemeltem a fejét és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
-Az, hogy a munkádat végzed nem azt jelenti, hogy engem magamra hagynál - mosolyogtam rá biztatóan.