Christmas&New year cuties. 🎄

🎁Woojin.🎁

Fázósan húztam össze magamon a kabátot miközben sietős tempóval haladtam végig Szöul hólepte utcáin. Magam sem tudtam hova ez a nagy rohanás, hiszen fél óra hátra volt még a megbeszélt időpontig... Annyira izgatott voltam, annyira vártam már ezt a napot, hogy képtelen voltam tovább otthon egy helyben megülni a seggemen. Végre két hosszú év után újra láthatom őt... Utoljára akkor találkoztunk amikor örökre elhagyta a JYP épületét és bár megígérte, hogy keresni fog valamiért még sem tette. Volt pár esetlen próbálkozásom arra, hogy felvegyem a kapcsolatot vele, de mindig zátonyra futottam. Aztán végül egy héttel ezelőtt megtört a jég... Magától írt nekem és nem húzva az időt rögtön találkozót kért.

Egy eldugott elegáns kis éttermet adott meg helyszínnek, azt mondta foglalt asztalt és este 7-re menjek oda. Naná, hogy 18:35-kor már ott toporogtam... Kívülről óvatosan bekukucskáltam, de nem láttam sehol. Vállamat megvonva  a korlátnak támaszkodtam és unottan a telefonomat nyomkodtam. Az étterem ajtaja előtt állva még lassabbnak tűnt az idő múlása mint otthon ülve... Jól kibasztam magammal, szép volt Y/N. Sajnos a türelem sosem tartozott az erősségeim közé és mivel már évek óta nem láttam őt, pláne nem tudtam nyugodt és higgadt maradni. Amennyire izgultam a viszontlátás miatt, annyira féltem is... Nagyon megváltozott? Felfogjuk egymást ismerni? Áhh, miket gondolok hiszen láttunk képet a másikról.

Idiótábbnál idiótább gondolataim közül egy fekete szövet kabát szakított ki, ami egyszer csak a látóterembe kúszott. Kíváncsian pislogva néztem fel a tulajdonosára majd semmit sem szólva a fiú nyakába ugrottam. Ha nem láttam volna róla képet fel sem ismertem volna... Magasabb lett, izmosabb és az öltözködési stílusa is elegánsabbá változott. Már nem is fiú volt, hanem sokkal inkább férfi. Kócos fekete tincsei rakoncátlanul álltak szanaszét és szívem szerint még jobban összeborzoltam volna amúgy is rendezetlen frizuráját. Karjaimmal olyan erősen öleltem át a nyakát, hogy attól féltem megfojtom véletlen, de nem érdekelt... Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy soha többé nem akarom elengedni.

-Szia Y/N - köszönt mosolyogva amikor végre hajlandó voltam lefejteni róla a karjaimat.
-MIÉRT NEM HÍVTÁL? - csaptam meg dühösen a felkarját. - Azt hittem barátok vagyunk erre te csak úgy eltűntél, szó nélkül - mondtam szinte kiabálva majd a torkomat megköszörülve megpróbáltam vissza venni a hangerőmből. - Van fogalmad róla mit éltem át akkor? Meg utána minden egyes nap két éven keresztül, amíg újra fel nem kerestél - kérdeztem sírástól remegő hangon. Woojin nem szólt semmit és a maszk miatt nem láttam az arckifejezését, viszont a szemei bűntudattól és végtelen szomorúságtól csillogtak.
-Sajnálom - mondta szinte suttogva.

Óráknak tűnő percekig csendben bámultuk egymást majd Woojin megragadva a kezemet húzni kezdett maga után.
-Most hová megyünk? - pislogtam fülig vörösödve összekulcsolt ujjainkra.
-Megvan még a kis titkos albérleted?
-Igen, de mi lesz az étteremmel? - kérdeztem mire az idol lefékezett és visszafelé kezdett futni.
-Várj meg itt - kiáltotta hátra. Kezdtem nem érteni, hogy mi történik körülöttem, olyan volt az egész mint egy elcseszett álom. Megráztam magam, de csak nem akartam felébredni...
-Hát ez akkor mégis csak a valóság - motyogtam magam elé. Pár perc elteltével Woojin futva jött velem szembe majd ugyan úgy mint az előbb megfogta a kezem.
-Mehetünk, vissza mondtam a foglalást - közölte ellentmondást nem tűrően.

-Nem készültem vendég fogadásra - kezdtem el magyarázkodni. - Nincs ott se kaja, se inni mivel nem ott élek és... - hadartam tovább de Woojin közbe vágott.
-Csak egy nyugodt helyet szeretnék ahol normálisan tudunk beszélgetni! Ne görcsölj ennyire, max rendelünk valamit - mondta szelíden és bátorítólag megszorította a kezemet. Nem kellett sokat sétálnunk, elég központi helyen volt a titkos menedékem. Woojin rutinosan ütötte be a biztonsági kódot és úgy ment előre mintha ő hozzá mentünk volna haza. Furcsa érzés járta át a lelkemet amint átléptük a küszöböt... Milyen rég voltunk utoljára kettesben a kis kuckómban.