Az emberek azt hiszik, hogy egy idolnak akinek mindene megvan elég nehéz ajándékot venni. Hiszen mit adsz egy olyan személynek aki bármit megtud magának venni? Alapesetben ez jogos dilemma lenne, de szerencsémre (és a bankszámlám bánatára) Jessi imádja a cipőket, a táskákat és tipikus nő... Ezekből soha nem lehet elég otthon, így minden alkalomra megvan az aduász ha nincs jobb ötletem. Igyekeztem azért mindig valami személyesebbel meglepni őt, de olyan fantáziátlan vagyok időnként, mint egy kavics... Pedig Jessi mindennek örül, sőt annak örül a legjobban ha látszik az ajándékon, hogy gondolkodtam rajta. Ezért most idén feladta nekem a leckét... Kitalálta, hogy valami kézzel készített cuccot adjunk egymásnak karácsonykor.
A kézügyességemmel nem volt baj, de mint említettem a fantáziám egy amőba szintjén mozog időnként. Maga az ajándék elkészítése három napba telt, a kigondolás pedig majdnem három hétbe. Eszembe jutott csomó minden, de egyik sem volt az igazi... Unalmasnak, snassznak éreztem őket, de aztán végül kigyúlt a fejemben a villanykörte. Kézzel készítettem egy egyedi határidőnaplót neki, amit feldobtam a közös képeinkkel, sticky noteokkal és belsős poénokkal, amiket csak mi értünk. Roppant büszke voltam a végeredményre és alig vártam már a pillanatot, hogy átadjam neki és lássam a reakcióját. Bár szerelmem felnőtt 33 éves nő volt, de úgy tudott mindennek örülni, mint egy kislány és imádtam ezt benne.
Hamarabb végeztem a munkában mint szoktam, de Jessinek nem szóltam mert szerettem volna meglepni őt. Tudtam, hogy otthon pihen egész nap, ezért úgy gondoltam, hogy random hazaállítok és elviszem őt egy spontán téli sétás randira. De aztán a dolgok nem egészen úgy alakultak, ahogy terveztem... -TE MOST SZÓRAKOZOL VELEM?! - hallottam meg Jessi hangját, ahogy átléptem a küszöböt. Először azt hittem van vele valaki, de rájöttem, hogy csak telefonált. - Velem akarsz baszakodni ribikém? - fújtatott ingerülten, majd egy rohadt nagy ajtó csattanást hallottam és fél pillanattal később egy dühös Jessi rohant át a nappalin. - Ohh. Szia édesem - pislogott rám meglepetten.
-Szia cica - vigyorogtam rá, mint a tejbe tök. - Kivel vesztél össze ennyire? - kérdeztem majd alaposan végig néztem rajta. A keze csupa festék és csillám volt, a ruháján valami ismeretlen anyag volt fellelhető és a haja madárfészek kontyban pihent a fején. - Ahogy látom lehányt egy unikornis és te jól elverted ezért - mondtam kuncogva és kisimítottam egy rakoncátlan tincset a gyönyörűséges arcából. -Ez kurvára nem vicces Y/N - dobbantott egyet idegesen a lábával. - Miért nem szóltál, hogy hamarabb jössz haza? - fonta keresztbe a karjait a mellkasa előtt, miközben szikrákat szóró pillantással mért végig.
-Miért? Az unikornis a szeretőd és most lebuktatok? - vontam fel a szemöldököm, de alig bírtam visszatartani a kitörni készülő nevetésem. -Fejezd be - csapta meg a felkarom ingerülten, majd tekintete azonnal szomorúvá változott és még a száját is lebiggyesztette. - Épp az ajándékodat próbálom befejezni, vagyis inkább elkezdeni, de az a szar - mutatott mérgesen a szobánk felé. - Nem akar szót fogadni nekem és már fogalmam sincs mit csináljak - nézett rám hatalmas és bánatos szemeivel. -Jaj édesem - simítottam végig az arcán vigasztalólag, majd tarkójánál fogva magamhoz húztam és egy apró csókot adtam dús ajkaira. - Ne görcsölj ennyire rá, nem ér ennyit az egész.
-De igen, mert szeretnélek meglepni, ráadásul én találtam ki ezt a baromságot, hogy kézzel készített ajándékot adjunk egymásnak - sóhajtott fáradtan. - Te már rég kész vagy az enyémmel, én meg úgy nézek ki... -Mint aki félrelépett egy csillámpónival - szívtam a vérét vigyorogva. -Látom nagyon elemedben vagy ma - nézett rám összeszűkült tekintettel. - Mi lenne ha azt a sok fölös energiádat levezetnénk valahol? - simított végig a mellkasomon, miközben alsó ajkát vágyakozva beharapta. -Mást terveztem mára, de tudod mit? Benne vagyok miután befejezted az ajándékomat. -Esküszöm te most szívatsz engem - csóválta meg a fejét. -Nem, nem. Motivállak! - kacsintottam rá szemtelenül.
-Oké, akkor még egy darabig ne gyere a szobánk közelébe... Mondjuk úgy soha, mert kb akkor leszek kész vele - húzta oldalra a száját keserűen, majd hátat fordítva nekem könnyed léptekkel a háló felé indult. -Hé baby - csaptam rá kerek fenekére, majd levettem levettem róla a ráragadt piros szalagot és a döbbenten pislogó Jessi kezébe nyomtam. - Erre szükséged van? -Remek - tépte ki a kezemből és dühöngve a szobába trappolt. - Esküszöm már le sem merem venni a bugyimat, ki tudja milyen meglepetések lapulnak ott... -Ezt most kommentáljam? - kiáltottam utána nevetve. -NE! - ordította vissza, majd becsapta az ajtót.
Amíg kedvesem elvonulva az ajándékom készítette (vagy inkább szenvedett vele) én rendeltem vacsit magunknak. Eredetileg romantikus programot terveztem, de hát ha Jessi másra vágyik... Ki vagyok én, hogy megtagadjam tőle? Majd holnap a végtelenre nyújtott éjszaka után csinálunk valami érzelgősebbet is, legalább addig van időm kitalálni, hogy mit is szeretnék pontosan. A mások szerint unalmas vacsi, séta és mozi kombináció nekünk a kedvencünk volt, ugyanis a munkánk miatt ritkán értünk rá ilyenekre. Tudtam, hogy mire vállalkoztam mikor járni kezdtünk, de épp ezért igyekeztem megragadni minden ilyen alkalmat. Az emberek abban a tévhitben éltek, hogy milyen sokat vagyunk együtt mióta összeköltöztünk, de a valóság kiábrándító volt.
Jessi rengeteget dolgozott, utazott és az utóbbi időben a kórháznak is viszonylag sűrű látogatója volt... Amikor időm engedte mentem vele forgatni, utazni és a kórházban is bent aludtam, de engem is kötött a munkám. Volt olyan, amikor napokig nem láttuk egymást egy percre sem és volt olyan is, hogy egy jóreggelt-jóéjt csók fért bele a napba. Megérte? O, de még mennyire! Keresve sem találhattam volna nála jobb társat. Kedves volt, empatikus, érzelmes, őszinte, vagány, nagyszájú és kellőképpen őrült ahhoz, hogy elviseljen engem. Annyira összeillettünk, hogy minden nyálas klisé nélkül én tényleg hittem abban, hogy minket egymásnak teremtett az ég.
-Kész vagyooook - kiáltott ki Jessi, én pedig sietős léptekkel a szoba felé indultam. -Na akkor megmutatod? - türelmetlenkedtem a csukott ajtó előtt állva. -Felkészültél? - dugta ki a fejét szerelmem a falap mögül és miután bólintottam szélesre tárta azt. Egy ideig döbbenten pislogtam Jessire, majd hangosan röhögni kezdtem. -Ez most komoly? - rángattam meg nevetve a piros szalag szélét, amivel körbetekerte az egész testét. - Azt ne mond, hogy ezzel szenvedtél ennyit... -Nem, ez a last minute ötletem volt. A szenvedésem ott található - mutatott a fésülködő asztalra, amin egy meggyalázott kis dobozka árválkodott. - Sajnálom cica - nézett rám szomorúan, majd a fejére rakott egy hatalmas piros masnit. - De ez talán majd kárpótol...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
