Christmas&New year cuties. 🎄

💝Yeonjun.💝

A karácsonyi időszakot sok szóval lehet jellemezni... Pl meghitt, romantikus, szeretetteljes, de ha engem kérdeztek simán csak AGYBAJ. Lehet ha nem a TXT sminkese lennék, akkor nem így gondolnám, de jelenleg annyi meló van, hogy attól félek végkimerülésben esünk össze még karácsony előtt... Mindenki keményen dolgozik a fiúktól kezdve, a menedzsereken át egészen a stylistokig. Fotózások, fellépések, díjátadók... Minden, mi szem-szájnak ingere. Sokszor este 10 előtt nem jutunk haza és a fiúknak még ennél is tovább tart a nap.
-Nagyon elmerengtél - mosolygott rám Soobin.
-Csak fáradt vagyok, de szerinted neked nem kell bemutatnom az érzést - vigyorogtam rá, majd óvatosan megböktem az orrát. - A táskáid Guccik vagy Pradak?

Évek óta együtt dolgozunk, így az idol vette a poént és nevetve megrázta a fejét.
-Ezek már inkább bőröndök és ne haragudj, de te sem festesz valami jól.
-Tudom, egy pálcika embert sem tudok rajzolni - kacsintottam rá, mire aranyosan felnevetett, de ez rögtön átváltozott rémült sikításba.
-De jó a kedvetek - vigyorgott ránk Yeonjun, aki aljas mód hátulról Soobin hátára ugrott.
-De sok energiád van - mosolyogtam rá féloldalasan. 
-Velem ellentétben - lépett oda hozzánk nagyot ásítva Taehyun. - Nem akartok kávézni egyet?
-Oké, oké értem a célzást - forgattam meg a szemeimet. - Mindenkinek a szokásosat? - kérdeztem nagyot sóhajtva, mire mind a három idol bólogatni kezdett.

-Kainak és Beomgyunak hozzak valamit? - böktem fejemmel a két fiú felé, akiket még csak akkor kezdtek el fotózni. Ez azt jelentette, hogy legalább még 2 órát itt szopunk... Hurrá.
-Majd útközben kitaláljuk, na gyere - ragadott karon Yeonjun és finoman húzni kezdett az öltöző felé. Sietősen felvettem a kedvenc parka kabátomat és épp a sálamért nyúltam volna mikor Yeonjun a fejemre húzta a sapkámat. Odaadó gondossággal megigazította a ruhadarabot, elrendezte a tincseimet, majd körbe tekerte a nyakamon a saját sálját.
-Köszönöm - mosolyogtam rá fülig vörösödve. Bár évek óta barátok voltunk és már megszoktam a gondoskodását, ez most valahogy olyan más volt...

-Szívesen - vigyorgott rám, mint a tejbe tök, majd elvette tőlem a sálam és lazán magára kapta. Óvatosan az orrához emelte a ruhadarabot, majd szemöldökét ráncolva mélyen belélegezte az illatát. - A régi parfümöd jobban tetszett. 
-A filmekben a meleg legjobb barik szoktak ilyen megjegyzéseket tenni - szívtam a vérét, mire csak flegmán a plafonra emelte a szemeit.
-Már az is baj, hogy figyelmes vagyok - drámázott mint egy kisgyerek és mikor a tekintetünk találkozott egyszerre nevettük el magunkat. - Na gyere, mert sose érünk vissza - ragadta meg a kezem és mintha mi sem lett volna természetesebb kéz a kézben hagytuk el az épületet.

Mind az öt fiúval közeli kapcsolatot ápoltam, de Yeonjun valamiért más volt... A kezdetektől különleges helyet foglalt el a szívemben és sokszor nem tudtam hová tenni az érzést. Félve ismertem be magamnak is, hogy már rég többet érzek iránta mint barátság. Soobin olyan volt mint a pót apukám, Kai a kisöcsém, Beomgyu az irritáló legjobb barátom, Taehyun meg a folyton aggodalmaskodó bátyám, Yeonjun meg mindezek egyben. Megfűszerezve egy csipetnyi vonzalommal... Szerelemnek nem hívnám ezt az érzést, de magamat ismerve fél pillanat alatt beletudnék zúgni és pont ezért próbáltam egészséges keretek között tartani a barátságunkat.

Csendben sétáltunk a szokásos kis kávézónk felé, mindig itt tankoltunk fel koffeinből ha a közelben volt dolgunk. Néha szabadnapokon is ellátogattunk ide, de mostanában ritkán volt erre lehetőségünk... Yeonjun illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót és örömmel nyugtáztuk, hogy senki nem állt sorba. Leadtuk a rendelést és amilyen gyorsan csak tudtunk visszamentünk a fotózás helyszínére. Hatalmas pelyhekben szakadt a hó és a hideg egyenesen a csontunkig hatolt, de nem bántam. Imádtam a havazást és olyan meghitt volt így sétálgatni az idollal. Amennyire csak tudtam a sáljába bugyoláltam a fejem és mélyeket szippantottam az illatából. Remélem elfelejteni visszakérni és akkor ezzel aludhatok... Jézusom mikor lettem én ilyen undorítóan érzelgős...?