Csend, nyugalom, békesség. Puha pokrócok, még puhább ölelések, elterülve a kanapén. Karácsonyi fények, fenyő illat, forralt bor... És az elmaradhatatlan Reszkessetek betörők maraton. Mondhatni ilyen a tökéletes Karácsony, de ez egészen addig tartott amíg a hatalmas hóviharnak köszönhetően ki nem ment az áram.
-Ezt nem hiszem el - morgolódtam és a telefonomért nyúltam, hogy zseblámpaként használjam. - Gyere, nézzük meg a biztosítószekrényt - csaptam rá a kedvesem combjára és felálltam a kanapéról, de Leedo visszarántott. -Édesem, borzalmas az időjárás, biztos nem a biztosítékokkal van a baj. Szerintem áram nélkül maradunk, amíg a szolgáltató nem küld egy szerelőt - adott hangot a gondolatainak. -Hát ez remek - huppantam vissza kanapéra és karjaimat dühösen keresztbe fontam a mellkasom előtt. - És akkor most mihez kezdünk? - fordultam az idol felé, akinek az arcán rögtön ezer wattos mosoly terült el. -Meg vannak még az illatgyertyáid?
Válaszul egy aprót bólintottam, mire Leedo úgy pattant fel, mint akit seggbe rúgtak. Semmit sem értve bámultam a páromra, aki nagyon furcsa vigyorral az arcán a hálóba sietett. -Most meg hová mész? - kiabáltam utána. -Mindjárt meglátod! - válaszolt, én pedig csak fáradtan sóhajtottam egyet. Nagyon nem úgy terveztem a Karácsonyt, hogy áram nélkül maradunk órákig...
-Itt is vagyok - mondta boldogan az idol, majd elkezdte lepakolni az ölében szorongatott gyertyákat a dohányzó asztalra. - Na, mit szólsz hozzá baby? Jöhet egy kis romantikus, gyertyafényes vacsi? - Nevetve megcsóváltam a fejem. Annyira a modern kor gyermeke vagyok néha, hogy az már félelmetes... Eszembe sem jutott, hogy gyertyákkal világítsunk, amíg nem jön vissza az áram. -Naná! - kiáltottam fel boldogan és a konyhába rohantam öngyújtóért.
-Gyújtsd meg szépen a gyertyákat, én addig megcsinálom a rámeneket - adta ki a "parancsot" Leedo amint visszaértem, majd hátulról átölelt és arcon csókolt. -Oké szívem! Itt eszünk bent, ugye? - kérdeztem megfordulva, a fiú pedig kihasználva az alkalmat lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen csókolt, amibe minden porcikám belebizsergett és egy vágyakozó sóhaj szakadt fel belőlem. -Ha végeztünk az evéssel a tiéd vagyok - morogta mély hangján és figyelmen kívül hagyva a kérdésem ott hagyott.
-Jó, akkor biztos itt eszünk - mérgelődtem magam elé motyogva, majd egyesével szépen meggyújtottam a gyertyákat. Mindegyikhez más-más különleges emlék fűzött, mindegyiket valami jeles alkalomra kaptam pl évforduló, Karácsony, születésnap, stb. Vannak akik szerint gagyi ilyet ajándékba adni, de én már-már szerelmes voltam a kis tűz pilácsokba.
Pár perc múlva Leedo vissza is jött egy nagy tálcát cipelve a kezében, amin két óriási adag rámen volt. A kaja mennyiségét elnézve bárki azt hihette volna, hogy nem egyedül fogunk enni, de az igazság az volt, hogy mindkettőnknek (túl) jó étvágya volt. -Jó étvágyat baba - mosolygott rám a kedvesem, majd lerakta elém a tálcát és leült mellém. -Neked is - feleltem és egy hálás apró csókot adtam a szájára. Talán nem is olyan nagy baj, hogy elment az áram... Így a film helyett valóban csak egymásra figyeltünk.
A rögtönzött romantikus vacsora tökéletes hangulatban telt és a végén nem is értettem, hogy miért nem találtunk még ki ilyen programokat magunktól? Igazán feltudnánk dobni vele a szürke hétköznapokat, főleg olyan hetek után, amikor kb semmi időnk nem volt egymásra.
Mosolyogva és jóllakottan tapogattam meg a hasamat, majd felálltam, hogy a konyhába vigyem és elmosogassam a szennyes edényeket. Volt köztünk egy aranyszabály, amit mindig betartottunk: az egyik főz, a másik mosogat és ebből soha nem engedtünk. Kedvesem természetesen kérés nélkül követett és a konyhapultnak támaszkodva nézte, ahogy tisztává varázsoltam a koszos tányérokat.
-Többször is csinálhatnánk ilyet baby - mondta Leedo mosolyogva és közelebb lépve egy nagy cuppanós puszit adott a számra. -Mit? Áramszünetet? - kérdeztem idiótán vigyorogva, mire csak flegmán megforgatta a szemeit. -Lehetetlen vagy... -Jól van, ne durcázz! - csikiztem meg az oldalát, mire édesen kuncogva megugrott. - Nagyon szívesen gyertyafényes vacsizok veled bármikor. - Karjaimat a dereka köré fontam, az idol pedig egyik kezével a csípőmbe markolt és úgy húzott közelebb magához. -Boldog karácsonyt Y/N! - suttogta, miközben lassan az ajkaimra hajolt. -Nem is lehetne boldogabb szerelmem!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
