Christmas&New year cuties. 🎄

🎄Yuta.🎄

Valljuk be őszintén, 2020 a megpróbáltatások éve volt... Mit finomkodok? Bő nyállal vettük mély torokra a lónak a nemesebbik részét. Az egyetlen jó dolog az ide évben az esküvőm volt de természetesen az sem volt zökkenő mentes. Yuta és én már 7 éve gyilkoltuk egymást idegeit. Akarom mondani... 7 éve alkottunk egy párt. Azt hittem annál nehezebb idők nem lesznek a kapcsolatunkban mint amikor nyilvánosságra hoztuk de tévedtem. Az a bűvös 7. év egy kis 2020-al megspékelve majdnem totális katasztrófához vezetett...

Az esküvő előtt 3 héttel egy brutális nagy veszekedés után összepakoltam minden cuccom és elköltöztem. Mint a mellékelt ábra is mutatja sikeresen kibékültünk de akkor azt hittem vége mindennek... Van az úgy amikor az ember azt bántja a legjobban aki a világot jelenti számára és mi Yutával pont ilyenek vagyunk. Az NCT egyik managereként rengeteg dolgom volt, annyi feladatot sóztak a nyakamba, hogy úgy éreztem összeroppanok... Yutát sem kímélték természetesen és ezzel minden adott volt egy orbitális veszekedéshez. Két időzített bomba voltunk és egy idő után azt vettük észre, hogy amennyire szeretjük egymást már annyira is utáljuk. Igazi Tom és Jerry relationship voltunk...

Hogyan jutottunk túl ezen? Furcsa mód egy újabb veszekedéssel... Csak annak egy 18 karikás kibékülés lett a vége. A dolgok azóta sem lettek könnyebbek viszont a mi felfogásunk, hozzáállásunk változott és ez már elég a sikerhez. Ha stressz, fájdalom ér minket a munkából kifolyólag akkor nem egymással ordibálunk hanem inkább a másik karjaiba bújva meséljük el a bánatunkat. Hogy miért nem így csináltuk éveken át? Mert két makacs öszvér vagyunk akik nem szeretik megmutatni a gyengeségeiket a világnak, inkább elfolytjuk... Viszont ha valamit túl sok ideig magadban tartasz az egyszer robbanni fog és pusztítani.

Gyerekek voltunk még szinte amikor egymásra találtunk... Én alig múltam 17, Yuta pedig 18. Elsők voltunk egymásnak mindenben így együtt tanultunk meg mindent. Szeretni, támogatni, elfogadni és nyíltan, őszintén beszélgetni az érzéseinkről. Mindenki egyenességre vágyik de ugye milyen nehéz amikor ezt vissza kell adnod? Kendőzetlenül, nyíltan beszélned mindenről amit érzel, ami fáj, nem esik jól... Olyan önzőek tudunk lenni mi emberek, elvárjuk a lelki pucérságot a másiktól de amikor nekünk kéne érzelmileg meztelenre vetkőznünk inkább elmenekülünk. Mi ezt játszottuk Yutával évekig... És, hogy miért mesélem most ezt el nektek? Azért, hogy tanuljatok a hibánkból, hiszen a konokságunk miatt majdnem elvesztettük egymást és akkor most nem tölthetnénk együtt egy csodálatos karácsonyt.

Szerettem a Karácsonyt, sőt egyenesen imádtam! Az évnek ez a legeslegszebb időszaka. A nagy pelyhekben szakadó hó, a forralt bor, a narancs és szegfűszeg illata, a fahéjas almás tea, bolyhos takarók, meleg kötött pulcsik, kuckózás a kandalló előtt... A közös lakás dekorálás, a karácsonyfa kiválasztása majd díszítése együtt, mézeskalács sütés ahol a párod inkább hátráltatás mint segítség. A sok nevetés, az apró viták, hogy hova kerüljön a fényfüzér, a szörnyen ronda couple pizsik... Látni a másik szemében az őszinte boldogságot ahogy ahogy örül a tőled kapott ajándéknak. Én nem csak Karácsonykor szeretem a szeretteimet de ilyenkor olyan más minden, egyszerűen varázslatos.

-Minden rendben baby? Olyan furcsán csendes vagy - szakít ki a gondolataim közül Yuta hangja.
-Persze - vigyorogtam rá teli szájjal. - Épp azon gondolkodtam, hogy sikerül-e végre végig csinálnunk úgy egy karácsonyi dekorálást, hogy nem veszünk össze rajta? - Yuta édesen felnevetett majd lassan megrázta a fejét.
-Minket ismerve ez teljesen kizárt dolog... Abban nem tudunk megegyezni, hogy mennyi cukor kerüljön a mézeskalácsba - mosolygott rám édesen majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Természetesen annyi amennyit én bele rakok - vigyorogtam rá szemtelenül majd a csupa lisztes kezeimmel jó alaposan megtapogattam az arcát aminek az lett a vége, hogy végig kergetőztünk a lakásban mint két óvodás.