-Jungkook szívem... Biztos, hogy a ledfények felrakásához szükség van arra, hogy a fenekemet fogdosd? - kérdeztem egy széken állva életem értelmétől. -Hát persze jagi - vigyorgott rám huncutul, azzal az édes nyuszi mosolyával. - Kell a támaszték, nehogy leess és megsérülj. -Mindent értek - forgattam meg a szemeimet. - És az a megoldás semmiképen sem jó, hogy a seggem helyett a széket fogod. -De nem ám! - nevetett fel az idol majd feljebb csúsztatta a mancsait egészen a derekamig és olyan szorosan ölelt amennyire csak tudott. - Hiányoztál babe... - suttogta elfúló hangon. -Te is nekem Kookie - simítottam végig az arcán majd óvatosan lehajoltam egy röpke csókért.
Az elmúlt hónapok kegyetlenül kemények voltak mindkettőnk számára... Amíg én a tanulással és az egyetemmel voltam elfoglalva addig JK próbáról próbára, fellépésről fellépésre ment a fiúkkal. Igaz Kookie már kiköltözött a dormból de így se sűrűn láttuk egymást. Mikor én haza értem az egyetemről ő még próbált, mikor ő ért haza én már aludtam, mire reggel felkeltem már ismét nem volt otthon... És így ment ez kőkemény 3 hónapon keresztül szóval egy kicsit ki voltunk már éhezve egymás társaságára mindenféle értelemben. JK továbbra sem engedte el a derekam, sőt már az arcát is a hasamba fúrta. -Így nem tudok díszíteni, hé - kócoltam össze nevetve fekete tincseit. -Nem érdekel... - morogta és még erősebben fonta körém a karjait majd pimasz vigyorral az arcán rám nézett és újra felcsúsztatta a kezeit a fenekemre.
Jimin és Jin természetesen ezt a pillanatot választották ahhoz, hogy belépjenek az ajtón... -Na szép! - kiáltott fel sértődötten a kis mochi. - Én múltkor nem csókolhattam meg Taet mert itt volt JK és "jaj ne a gyerek előtt" - utánozta affektálva Jin hangját Jimin. - Erre a GYEREK most a konyha közepén fogdossa Y/N fenekét - toporzékolt Jimin mire Jin tarkón vágta a papucsával majd felénk hajította a lábbelit. -KEZEKET A BIBLIÁRA - kiáltotta el magát a BTS anyukája. -Hé! Az én kezem teljesen jó helyen volt a ledfüzéreken - nevettem el magam.
-Majd hívjuk NamJesust és meggyónjuk neki a bűneinket - vigyorgott Kookie mire már Jinből is kitört az ablak törlős nevetése. -Átkozom azt a napot... - fogta a fejét nevetve Seokjin. -Úgy érzem le vagyok maradva - mondtam miközben az utolsó díszt is a helyére tettem majd JK egy laza mozdulattal leemelt a székről. -Ezt jobb ha nem tudod - nevetett Jimin. -Részegen úgyis kiszedem belőletek - kacsintottam a fiúkra majd egy szenvedélyes csókot adtam Jungkooknak. -Hiányzik TaeTae - nyafogott Jimin mint egy kis gyerek. -Az jó, pedig itt állok - szólalt meg hirtelen egy mély hang mochi háta mögött.
Jimin boldogságtól ragyogó arccal ugrott Taehyung karjai közé és percekig úgy csüngött rajta mint egy kölyök koala miközben Tae szüntelen kedvese hátát simogatta. Kibaszott aranyosak voltak... Lassan Seokjinre néztem aki vigyorogva megrázta a fejét. -Ha most arra számítasz, hogy elkezdek hisztizni, hogy hiányzik Nam... - nevetett Jin. -De jó fej vagy, én is szeretlek téged - jött le az emeletről a BTS leadere. Jin hízelegve átölelte Namjoont és a nyakába fúrta az arcát. -Tudod, hogy szeretlek de nem fogok előttük enyelegni - suttogta Nam fülébe de nem elég halkan, ugyanis a szobában tartózkodó összes ember hallotta Seokjin szerelmi vallomását.
Az egész délután így telt... Hangosan nevettünk, szívtuk egymás vérét miközben Jin és Suga együtt főztek, Jimin és Tae mézeskalácsokat dekoráltak, JK és én fát díszítettünk, JHope és Nam pedig takarítottak. Vagyis 10 perc után már csak Hobi... Miután Nam eltörte a felmosó nyelét JHope száműzte szegény leadert a nappaliba, hogy üljön le a kanapéra és mozdulatlanul nézze ahogy Kookieval a fát dekoráljuk. Egyszerűen imádtam a fiúkkal tölteni a Karácsonyt... 3 éve voltam a BTS család tagja de én voltam a legfrissebb husi ugyanis Suga már 10, JHope pedig 8 éve voltak együtt a barátnőikkel.
A fa díszítéssel pikk-pakk kész lettünk így nem volt már más hátra minthogy bepakoljuk alá a gondosan becsomagolt ajándékokat. Új szokás volt, hogy egy kalapból húztunk neveket így egy kicsit leegyszerűsítettük a dolgot... Nem vett mindenki mindenkinek, ezzel időt és pénzt spóroltunk magunknak. Én Taet húztam aminek nagyon örültem mert neki a legkönnyebb ajándékot találni. Vettem neki egy über szuper ritka, limitált mangát és pipa. Reméltem valóban tetszeni fog neki... -Min gondolkozol ennyire baby? - simított végig az arcomon Jungkook. -Csak azon, hogy remélem tetszeni fog a húzottamnak az ajándékom - mosolyodtam el lágyan majd apró puszikkal kezdtem el beborítani JK arcát. - Olyan jó, hogy végre együtt vagyunk.
-Én is nagyon örülök annak, hogy veled, illetve veletek lehetek - mondta miközben óvatosan az ölébe húzott. - Kellett már egy kis kikapcsolódás ezekkel a lököttekkel is, nem csak a munka. -Nagyon keményen hajtottatok mind édesem, büszke vagyok rátok - suttogtam majd két kezembe fogtam JK arcát és hosszú percekig csak szótlanul bámultuk egymást. Olyan rég volt már erre is lehetőségünk, hogy csak úgy csendben, szavak nélkül elveszhessünk a másik tekintetében... Hiányoztak ezek a szerelmes összenézések. -Hahó gerle pár, megjöttek a csajok - rúgta fenékbe Jimin Jungkookot aminek az lett a vége, hogy JK talpra szökkent és megkergette mochit a fa körül. Esküszöm néha a maknae line olyan volt mint egy neveletlen ovis csoport... Nem is értem, hogy nem lett még ősz vagy kopasz Jin.
A vacsora sem telt csendesebben mint a délelőtt, sőt... A két másik lánnyal kiegészülve szabadult csak el igazán az őskáosz de egy cseppet sem bántam. Jobb szerettem az ilyen kötetlen, vidám, hangosan nevetős vacsorákat mint amikor karót nyelve ülünk kussban az asztalnál. Jin és Suga isteni ételeket készítettek, Vmin pedig nagyon aranyos dekorálták ki a mézeskalácsokat. Mi is kaptunk egy névre szólót Jungkookkal "JK+Y/N 4ever" felirattal. Mosolyogva néztem Jungkookra aki épp a nyuszis sütit nézte nevetve. Már az első perctől tudtam mikor megismertem, hogy vele akarom leélni az életem... Ezért egy másodpercig sem haboztam a válasz adással mikor tavaly Valanetin napon megkérte a kezem.
Bár tényleg szerettem a bangtan családommal karácsonyozni azért nem sírtam tele a párnám mikor haza indultunk Kookieval... Annyira vártam már, hogy végre kettesben is lehessünk. Számomra ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék. A kocsiban ülve le sem tudtam venni a szemem róla... Az, hogy gyönyörű volt enyhe kifejezés. -Baj van baby? Vagy miért szugerálsz ennyiért? - kérdezte komolyan de közben egy percre sem vette le a tekintetét az útról. -Minden a legnagyobb rendben van - mosolyodtam el majd futólag végig simítottam a váltón pihenő kézen. - Most már minden rendben van - sóhajtottam boldogan.
A lakásba lépve szabályosan lehajigáltuk magunkról a ruhát és mint a cukor túladagolásos gyerekek úgy rohantunk a fürdőbe. Gyors zuhany után belebújtunk a kedvenc, ronda, karácsonyi páros pizsinkbe és elterültünk az ágyon. -Ahh istenem - nyögött fáradtan Jungkook. - El sem tudom mondani mennyire vártam már ezt a pillanatot - mondta lágy hangon miközben közelebb mászott hozzám majd hosszasan megcsókolt. - Ugye tudod mi következik most? - kérdezte az alsó ajkát beharapva. -Naná - kacsintottam rá. - Egy vad... -RESZKESSETEK BETÖRŐK MARATON - kiáltottuk egyszerre, hangosan nevetve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
