Az utolsó labda |Bakugo Fanfiction - Befejezett|

17.

A kezemet, amit eddig a karján tartottam, azt elhúztam és felé tartottam a tenyeremet, miközben biztatóan és bátorítóan néztem felé. Ő egy ideig méregette a kezemet, majd végül odanyújtotta a sajátját, én pedig elkezdtem cirógatni a kézfejét, hogy tudassam vele itt vagyok és már nem bánthatják.

  – Egy reggel, amikor iskolába mentem, akkor...Akkor kezdődött az egész – folytatta tovább a mesélést – Minden rendben volt, azonban ahogy beértem a suliba, az edző fogadott, hogy miért nem voltam reggeli edzésen, amiről én egyáltalán nem tudtam. Az előző nap iskolában sem voltam, mert orvosi vizsgálatra kellett mennem. Az a vén szar még azt se engedte, hogy megmagyarázzam, hogy a tudatában sem voltam annak, hogy amúgy lesz reggel edzés. Amint közöltem vele, hogy nekem erről senki se szólt, lehordott, hogy mit képzelek magamról, hogy hazudok. Itt már úgy gondoltam, hogy valami nem stimmel. Rohadtul nem stimmel. Természetesen, amikor a terembe értem, rögtön rákérdeztem, hogy mi a francnak nem tudtak szólni nekem a többiek, főleg nem a legjobb barátom. Annyi volt a válaszuk, hogy elfejeltették. Persze, elfelejtették – motyogta halkan ezt a kettő szót – Aki itt volt, fekete hajú srác, ő volt a legjobb barátom, Atsushi Kageyama. Kilencedikesként lettünk jóban a Ketsubutsuban és ő volt az első ember, aki a legjobb barátomnak tartottam. Még magamtól is undorodom, hogy ilyesfajta kötödéseim voltak – fintorodott el – Ezt követően eltelt a nap, viszont az edzés az szörnyű volt. Végig szívatott engem az edző és én sem tudom, hogy miért. A....Az edzés végeztével történt az egész, ami miatt most itt vagyok – vett mély levegőt, kifújta, majd próbálta összeszedni a gondolatait. Megszorítottam a kezét és továbbra is cirógattam a kézfejét.

  – Hozzak le neked vizet?

  – Nem kell – motyogta – Az edzés végeztével egyedül mentem ki az öltözőből, ugyanis a többiek előbb végeztek, mint én. Amikor kiértem a suli udvarára, amerre a főbejárat is volt, akkor ott láttam azt a rohadt kurvát Atsushival.

  – M...Mi? – néztem rá pislogva.

  – Ott állt a legjobb barátom a főbejárat mellett, miközben azzal a lánnyal ölelkezett és pusziszkodott, akivel én másfél hete randiztam – mondta ki – Rögtön elpattant bennem az ideg, hogy mit képzel, amiért így ér hozzá. Rájuk ordítottam és közelebb mentem hozzájuk, mire ők csak mosolyogva távolodtak el a másiktól. Ők csak normálisan és ártatlanul kérdeztek rá, hogy mi a bajom. Kiabálta és eléggé agresszívan vágtam a lány fejéhez, hogy mégis mit művel. És ekkor tudtam csak meg, hogy mi folyik itt. Kö...Közölték velem mind a ketten, hogy összejöttek tegnap, amikor én nem voltam iskolában. Először el se akartam hinni és egy rossz viccként tartottam számon, de ez nem vicc volt. Ez volt a maró és fájdalmas igazság. Mérgesen kérdeztem meg, hogy mi ez az egész, mire a lánytól csak annyit kaptam válasznak, hogy naiv vagyok. Atsushi volt az, aki nevetve elmagyarázta, hogy ez az egész csak hülyíts volt, mert számukra vicces és szórakoztató volt azt látni, hogy a nagy Bakugo Katsuki, aki mindenkivel agresszív, az most gyenge egy lánnyal. É...Én mindig odafigyeltem rá és olyan oldalamat mutattam meg neki, amit másnak nem. Ő pedig a háttérben ezen nevetett és jót szórakozott a legjobb barátommal együtt. Kiderült, hogy már egy ideje több van köztük, csak szerettek volna szórakozni velem egyet. Talán soha nem voltam még olyan mérges és csalódott egyszerre, mint akkor. Átvágott engem az a lány, aki tetszett és a legjobb barátom. Idegbe jöttem és nekimentem Atsushinak és megütöttem őt. A szája felrepedt azon nyomban és beduzzadt az orra. Vérzett a kezem és a lány megijedt tőlem. Olyanokat kiabált nekem, hogy pszichopata állat, közveszélyes és elmebeteg vagyok, amiért nekimentem Atsushinak. Még én voltam a szar, azok után, hogy elmonda, csak kihasznált engem a szórakoztatásuk érdekében. Akkor kezdett valami elroppanni bennem... – suttogta – Tombolt bennem a gyűlölet, de egy ujjal se értem hozzá a lányhoz. Átvert és nevetség tárgyává tett, de egy ujjal se tudtam volna hozzáérni. Mielőtt még nagyobb dulakodás keletkezhetett volna, jött az egyik tanár, én pedig szó nélkül siettem haza és zárkóztam a szobámba. Másnap amikor iskolába mentem, rögtön az igazgatóiba hívattak. Miközben mentem az igazgatóiba, láttam Atsushit, akinek be volt dagadva az orra és a lányt, akinek egy kék és zöldes monokli volt a szeménél. Nem értettem, hogy mi történt vele, de amint az igazgatóiba kerültem, megtudtam. A kurva életbe már – nyelt aprót.