Christmas&New year cuties. 🎄

🎁JayB.🎁

Próbáltam normális emberként viselkedni, nem akartam, hogy bárki is lássa rajtam, hogy valami nem oké. Nem voltam egy pokerface királynő, sajnos az arcomra mindig minden érzelem kiült, főleg a rosszak, de most muszáj volt tartanom magam. Dolog van, munka van, harcra fel győzni kell! Majd sírok otthon a biztonságot jelentő négy fal közt, amikor senki nem látja...

Fancsali képemre mosolyt erőltetve léptem be az aprócska kávézóba és az ajak görbületem rögtön őszinte lett, mikor észrevettem hogy senki nem állt előttem a sorban. Kikértem magamnak és JB-nek is egy szokásost, majd egyenest a fotózás helyszínére sétáltam. Mélyeket lélegeztem a hűvös decemberi levegőből, mely nem csak a tüdőm, de a gondolataimat is kitisztította valamelyest.
-Ez is csak egy nap, nem a világ vége... - mantráztam magamban mint egy megszállott. Úgy gondoltam, hogy ha elég sokat ismételgetem, akkor a végén elhiszem és lazábban tudom majd kezelni a dolgokat...

De természetesen nem így lett.

Én voltam az utolsó aki befutott, már minden fodrász, sminkes, stylist, asszisztens jelen volt, sőt már végeztek is... JB a székben ülve várta, hogy elvégezzék az utolsó simításokat amúgy hibátlan arcbőrén, mialatt a többiek fel-alá rohangáltak, vagy vidáman beszélgettek.
-Szép jó reggelt mindenkinek - köszöntem hangosan, mire minden szempár rám szegeződött. -Már aggódtam, hogy elaludtál - lépett oda hozzám az asszisztensem és vigyorogva elvette tőlem a táskámat, melyben a kamerám lapult.
-Csak elnéztem az időt, de ahogy látom nem késtem el - vontam meg a vállam, majd remegő gyomorral JayB felé kezdtem el sétálni.

-E-ezt ne-neked hoz-hoztam - dadogtam sután és a kezébe nyomtam a kávés poharat. -Köszönöm. Örülök, hogy végre látlak Y/N - mosolyodott el lágyan, majd egy aprót kortyolt a forró italból. - Pont úgy, ahogy szeretem. Nem gondoltam volna, hogy még mindig emlékszel rá, hogy hogyan iszom a kávét - jegyezte meg csendesen.
-Hogyan is felejthetném el - mosolyodtam el keserűen, majd az asszisztensemhez sétáltam, hogy átbeszéljük az előttünk álló nap részleteit.

Valahonnan vidám karácsonyi zene szólt, mindenki újra sürögni-forogni kezdett és az asszisztensek felváltva rohantak üdítőért, kávéért, teáért és mindenféle harapnivalóért. Kezdett átjárni az a szokásos izgalom és pezsgés, ami csak munka közben volt jellemző rám és kezdtem úgy érezni, hogy figyelmen kívül tudom hagyni a modellem személyét.

De tévedtem...

JayB vér profi volt, alig kellett neki utasítást adni, így külső szemmel nézve minden zökkenőmentesen ment. A valóság azonban az volt, hogy a lelkemben óriási vihar tombolt, amit őszintén nehéz volt lepleznem. Akaratlanul képek ugrottak be a kapcsolatunkról, az együtt töltött időkről és úgy pirultam az idol pillantásától mint egy szűzlány a nászéjszakán. Ez önmagában sem volt kellemes, de a kegyelem döfést az vitte be mikor megszólalt a "Miracle". Egy pillanat alatt hullt porba a képletesen viselt álarcom és a kamerám az asszisztensem kezébe nyomva rendeltem el öt perc szünetet.

Úgy futottam ki a folyosóra mintha azt életem múlt volna rajta... Remegő kezekkel az ajkaim közé raktam egy cigarettát, majd megpróbáltam éltre kelteni az ősöreg öngyújtómat. Nem voltam egy láncdohányos típus, így nem igazán ügyeltem arra, hogy legyen nálam gyufa vagy bármi egyéb tartalékban.