Beep Beep...
Lassan kinyitom a szemem és ki nyomom az ébresztőt.
Reggel 7:30.
Érzem ahogy a napsugarak lassan felmelegítik a bőröm. Nem a legpihentetőbb alváson estem át viszont kényelmesebb volt mint egy ülésen tölteni az éjszakát.
A találkozóig még úgy is van időm ezért úgy döntök hogy bevásárolok és felhívom a barátnőmet hogy jöjjön át mivel ő is itt lakik. Elmehetnénk ruhát venni, mert nem lesz mit felvennem este. Azért még is egy találkozóról van szó. Nem akarok azokba az elnyűtt vénségekbe megjelenni.
Felkelek nagy nyújtozkodások közepette. Kinyitom a ruhásszekrényt, kiválasztva egy kék pólót és egy farmert beléjük bújok.
Céltudatosan a konyhába lépdelve, összedobok magamnak valami reggelit az utamból maradtt maradékokból, aztán megmosom a fogaim. Ezt követően magamra húzok egy vékonyabb pulcsit mert még hüvös van odakint. Bezárom az ajtót és útba veszem a hozzám lekőzelebb eső boltot. Emlékszem mikor még itt laktunk midig oda jártam a szüleimmel ha szükségünk volt valamire.
Kedves kis hely a számomra. Gyermek korom egyik szép emlékei közé tartozik amik meg maradtak persze.
Bemegyek, sietősen összekapkodom ami kell azonban így is elreppen egy óra.
A kasszához viszem a dolgokat, hamar előhúzom a bankártyám hogy füzetni tudjak.
Táskákkal teli kezekkel vissza felé, hallgatom a madarak kellemes énekét.
A város nyugodtabb részén lakom úgy hogy itt ezt is élvezhetem pont mint a kis vidéki házunknál.
Hazaérve, kipakolom amit vettem és felhívom a barátnőmet. Nem várat sokáig.
-Szia, akkor tudnánk találkozni?
- Persze egy fél óra és ott vagyok.
- Rendben.- nyugottan teszem le, minden az elképzeléseim szerint halad.
Addig leűlök olvasni kicsit, hogy elüssem valamivel az időt amíg várok de elnyom az álom.
Ismét az égő házban találom magam.
Minden hajszál pontosan úgy történik mint szokott ám valami hirtelen belémhasít.
Tudom már honnan ismerem Connort, akkor is ott volt.
Egy éles és izgatott kopogás térít magamhoz.
Ilyen sokáig aludtam?
Felállok és az ajtóhoz sietek, az illető a nyakamba ugrik örömében.
- De régen nem láttalak, annyira hiányoztál!
- Te is nekem- örülök hogy itt van de mégis....
- Mond csak mi van veled, olyan fehér vagy. -méreget aggódva.
- Rájöttem honnan ismerem Connort.
Nagyot sóhajtva belekezdek.
- Tudod ami négy éve történt, azóta kísértenek az álmok és ő is szerepel bennük. Először azt hittem, hogy nem igaz, csak egy álom, de ezek szerint valós, nem valami rém képzelgések.
Pár percig csendben áll vissza emlékezve arra a szörnyű napra, közben behívom.
- Azt hittem nem éled túl.
Lehajtja a fejét, nagy levegőt vesz és folytatja.
- Én ki tudtam menekülni de te bent ragadtál. Mind végig azt hittem mögöttem vagy de a sűrű füst elszakított minket. Amint észbe kaptam azonnal hívtam a tűzoltókat és a szüleidet. Elmontam a történteket, hogy hangokat hallottunk. Egy alak tünt fel a semmiből és felgyújtotta a házat. Mintha csak szándékosan tette volna. Ekkor megérkezett a rendőrség is gyújtogatás gyanúja miatt.
Próbálom feldolgozni a hallottakat mert ezekre nem is emlékszem.
- Egy autó ált meg a házatok előtt, egy idős úr és egy fiatal férfi szállt ki belőle. Az idősebb a szüleidhez lépett és bemutatkozott.
- Üdvözlöm önöket Hank Anderson vagyok ő pedig itt a társam Connor. A Detroit Rendőrségtől jöttünk, minket küldtek az eset miatt.
A szüleid elmonták az általam látott meg a tűzoltók által felmért dolgokat én viszont nem bírtam tovább magamban tartani, tétlennek lenni.
- Kérem mentsék meg ő a legjobb barátom, nem tudom mi lenne velem nélküle!
Ettől a mondattól már a könnyei is kiszaladnak. De folytatja.
- Az android rám nézett és ezt mondta.
- Ne aggódj, megmentjük.
-Ezzel a mondatával a ház felé vette az irányt és bevetette magát a lángok közé, még a tűzoltók sem tudták megállítani. Csak azért tette hogy téged meg mentsen. Semmilyen indokot nem adva rá. Az öreg próbálta vissza fogni hogy ez túl veszélyes de nem hattot rá...
-Hú.... Gyere ülj le nem akartam elrontani a kedved, csak olyan furcsa ez az egész. Alig emlékszem.
Leülök mellé, megölelem hogy meg nyugtassam. Miután felenged, más fele terelve a témát elmondta mi történt vele ez alatt a hosszú idő alatt mióta nem találkoztunk. Én is elmeséltem hogy sikerült a rendőrvizsgám.
-Ezért is költöztem vissza, egy részt, másfelől azért mert holnap kell elmennem az áthelyezésem miatt.
- Ez nagyszerű! - kiált fel széles mosollyal az arcán.
- De nem azt mondtad hogy veszünk neked valami csinos ruhát? - vonja fel a szemöldökét sejtelmesen vigyorogva rám.
-De... - motyogom kicsit zavartan.
Karon ragadva, hamar összekészülünk és beülünk az autójába. Az utakon nem nagy a forgalom ezért gyorsan oda érünk.
- Ugye nem gondoltad hogy egy ócska ruhaboltba megyünk?
Ezzel megfogja a karom és behúz Detroit talán legelegánsabb na meg persze legdrágább ruhaboltjába.
- Na szerintem ez illik hozzád.
Rögtön talál nekem egy a hátán kivágott csipkével szegett, térdig érő egybe ruhát ami a nyakánál fehér gyöngyökkel van díszítve.
- Tényleg elég szép de én valami másra gondoltam.-utasítom el kedvesen az ajánlatát.
Vissza teszi nagy csalódottan de egyetértve.
Hosszas keresgélés után megtalálom. Egy világoskék egybe ruha. A karja vállig ér a nyakrészénél kék rózsák helyezkednek el, hosszúságra pedig pont megfelelő. Megkeresem az öltöző fülkét majd felpróbálom.
- Gyönyörű vagy!-teszi össze a kezét ámulva ahogy kilépek.
-Biztos nem sok mégis ez egy kicsit, hiszen ez mégis csak egy egyszerű.... ? - méregetem magam a szenben lévő tükörben.
-Nem, nagyon jól választottál. - kacsint rám, belém folytva a szót.
Felfedezve még a helyet egyébb holmi után megveszük majd indulunk is vissza hozzám.
- Még mindig nem értem miért egy android?-tűnődik el az utat figyelve.
-Az hogy elmegyek vele a parkba az még nem jelenti azt hogy, hogy tudod...
-Ühüm.
-Ő egy android és az androidok nem éreznek ezt te is tudod - nézek rá egy kicsit idegesen a nagy mutogatások közepedte.
- Szerintem Connor kivétel, de ahogyan gondolod.-vállát megvonva leparkol a házam előtt.
Lepakolunk, a szemem rá tapad az órára hogy megtudja mennyi az idő.
-Fél öt! Úristen mingyárt itt van, mit csináltunk ennyi ideig? Ne-em vagyok kész!-forgok össze vissza, izgulva rágva a körmöm.
- Nyugi, elvégre nem azért vagyok itt hogy segítsek? - nyugtat meg.
Elrohanok hamar letusolni, aztán még a fénysebeséget is megszégyenítő gyorsasággal felveszem a ruhám és egy hozzá illő topánt.
-És a hajaddal mi lesz?-pillant rám jót szórakozva a még mindig törölközőbe bugyolált hajamon.
-Mi? Oh... - válat vonok.
- Hagyd csak megcsinálom.-int a kezével.
Leültetve a legközelebb eső székre megfog egy fésüt, kiszabadítja a hajamat majd megfésűli a kósza hajszálakat utána begöndőríti. Két oldalt összefon két apró tincset, felköti az egészet lófarokba de vigyáz nehogy túl szoros legyen. Épp össze fogja.
-Még egy gyors smink és kész.
Pár perc elteltével végez is a művel vagyis velem.
-Ez gyönyörű lett, köszönöm! - nézek a tükörbe. Sosem tudtam, hogy ilyen ügyes.
-Mit vártál egy profitól - erre a mondatára mindkettőnket elkap a nevetés.
Jó kedvünk viszont egy hirtelen kopogás zavarja meg.
- Egy pillanat és nyitom!
- Mit csinálsz!? - suttogom neki.
-Hát kinyitom az ajtót?
-De...
-Nincs de, gyerünk készülődj! - tol odébb engem és a táskámra mutat.
Gyorsan felkapom, bele rakom a kulcsokat és a telefonom meg ami fontos lehet. Igazából ami a kezembe akad.
Azt hiszem megvan minden.
Kapkodva az ajtó elé sietek, és már nyitja is...