William jelent meg előttem a semmiből. Fekete öltönyt viselt, haja kissé megnőtt, ezáltal néhány tincs a szemébe lógott. Szemeivel engem pásztázott, mint aki várt valamire, ám nem volt időm ezen gondolkodni, mert mellette Shawn bukkant fel. Szintén fekete öltönyt viselt, fekete lakk cipővel. Tétlenül néztem szembe velük. Nem mondtak egy szót sem, csak bámultak és bámultak. Körülöttünk csupa fehérség uralkodott. Mintha a mennyben lennénk. Ilyen lenne a menny? A hely ahova a jó emberek kerülnek?
— Válassz Amelia R. Cruz! - szólt egy idős, rekedtes hang. Körbe pillantottam, de a fehérségen és magunkon kívül nem láttam senkit.
Egy kisebb pánik lett úrrá rajtam. A fiúk csupán álltak és nem szóltak, de hang egyre jobban csak azt ismételgette, hogy válasszak.
De minek? Miért válasszak? Közölük kellene választanom? Miért?
— A szív sok ember szeret, mégis egy embert választ szerelméül. Van hogy többször, van hogy csak egyet de azt örökre.
— Szerinted én szeretem őket? - kiáltottam, de a szavain a semmiben lengtek tovább.
— Szeretem. - suttogtam magam elé, megválaszolva a saját kérdésem miután a hangtól nem kaptam választ.
— De nem tudok. Nem tudok! - kiáltottam ismét, s a térdemire csaptam, majd zokogásban törtem ki. Ujjaimmal tejfehér hajamba túrtam. Szemeim a két csenben álló fiatal férfiakra siklott. Meredten néztek engem. Lábaim maguktól mozogtak, pillanatokon belül előttük toporogtam. Tekintetük meglágyult. William gesztenyebarna szemei megtalálták az enyémet. Halvány mosoly jelent meg az ajkain.
— Mondd, szeretsz engem? - kérdezte.
— Már hogyne szeretnélek. A legjobb barátom vagy.. voltál. - feleltem szipogva, egyszer megakadva.
— Szerelemből? - kérdezett megint. Kérdésére nem tudtam felelni. Ezen sosem gondolkoztam el, úgy igazán.
— Na és engem? - jött a kérdés Shawn-tól. Rákaptam a szemeim. A szó, ahogy Will-nél, Shawn-nál is megakadt.
A sírásom már alább hagyott s a szipogásom is.
Hirtelen szorítást éreztem a torkomban. Nem kaptam levegőt. Pánik rohamom lenne?
A tüdőm oxigén után esedezett. A földre rogytam és a tüdőmre tettem a kezem. Mindkét fiú mellém guggolt, s a hátamat simogatták.
— Végy mély levegőt Roselyn - suttogta William a fülembe, rá emeltem a fáradt szemeim. Elvesztem az íriszei csillogásában. Vágytam arra, hogy a karjai öleljenek. Hogy mindig érezzem őt magam mellett. Hogy végre ajkai az enyémeken legyen, bepótolva azt amit Jesse-ék félbeszakítottak annak idején.
— Ügyes vagy kislány! Még egyszer, mély levegő! - Shawn szavaira koncentrálva újabb levegőket szívtam be, amik jól esően hatottak a tüdőmre. Most már nyugodtabban lélegeztem.
— Gyerünk, válassz Amelia! Te is tudod a választ. - mondta a hang, mire dühösen felpattantam. Dühtől izzó szemekkel fordultam párszor körbe a tengelyem körül.
— Mutasd magad! Ki vagy te?! - kiáltottam el magam. Természetesen nem kaptam választ.
— Ébredj fel! Amelia? - magam mellől hallottam Shawn-t, viszont nem volt jelen. Sem William; - Amelia?! Ébredj!
Riadtan tértem magamhoz, velem szemben máris egy kedves arc fogadott.
— Rosszat álmodtál? - kérdezte érdeklődve.
Megköszörültem a torkomat.
— Nem. - rövid válaszom további kérdéseket vont maga után Shawn szájából.
— Hát akkor? Mikor nem voltál magadnál, néha megrándultak az ujjaid, és a szemeid is. - informált a fiú.
Most mégis mit mondjak neki? Az álmot még sem mondhatom el, hiszen Will is benne volt, és túl személyes.
— Én is benne voltam? - vonta fel szemöldökét, mire egy kicsit oldalra fordítottam a fejem s nagyot pislogtam.
Jézusom!
— Nem - feleltem kisebb habozást követően, s hogy eltereljem erről a témát, felhajtottam a takarót és felkeltem az ágyból.
— Andrew? - pillantottam hátra a fiúra aki mögöttem jött, egészen az erkélyig. Kiváncsi voltam arra, hogy milyen nappal ez nagy New York, főleg így télen. A hó szüntelenül szállingózott. Pár centi már biztosan volt.
— Korán elment, hogy lerendezze az If I Can't Have You-hoz a fotóst, aki New York Times-ba fog fotózni. - értesített, közben egy meleg pokrócot tett a hátamra. Megköszöntem s tovább kémleltem a havas várost. Csodás volt. A hó ellenére is sok autó és ember volt kint. Többek kezében aktatáska vagy kávé volt, amit a Starbucks-ban vásárolt. Igen, én is nagyon szeretem az ott vett kávékat. Isteniek!
Percekig álltunk egymás mellett csendben Shawn-nal, és ez így volt jól. Ezekben a percekben sem rá, sem William-re nem gondoltam.
De mint minden jó pillanatot, ezt is félbeszakítta valami, vagy épp valaki. Szemforgatva sétáltam vissza a szobába, hogy felvegyem az iPhone-t. Levéve a töltőről, megsem nézve a, hogy kihív mérgesen szóltam bele.
— Mi van?
— Nyugi Roselyn! - nevetett a vonal túl felén az a hang, amit bárhol s bármikor felismernék. William. A név hallatán akaratlanul is az álom jutott az eszembe, s az a pillanat mikor ezt mondva a szemembe nézett.
— Miért hívtál? - tértem a lényegre, s az ajtó felé pillantottam, mert Shawn szítkozódott egyet.
A fiú a padlóról állt fel miközben a térdét simogatta. Méterekkel távol, háttal volt nekem, mégis a felcsúszott pólója ellenére láttam az alsónadrágja vonalát. Calvin Klein. Ajkamba haraptam a gondolatra, hogy bárcsak ne lenne rajta az a melegítő nadrág. Miket gondolok én?! Te jó Isten! Ő egy sztár! Ő és én, az két külön világ. Leforgatjuk a dal videó klippjét, aztán én visszatérek a régi, megszokott életemhez. Ó, dehogy régi. Hiszen William is ott van. Most pedig minden pillanatban a közelemben lesz.
— Csak az engedélyedet szerettem volna kérni, hogy használhassam a laptopod, mert én eltörtem az enyémez az egyik nap. - a valóságba Will hangja rántott vissza.
— Persze de ne hagyd lemerültni, az nem tesz jót neki. Minimum 10%-nál tedd fel a töltőre. - magyaráztam már a táskám előtt állva. Kikaptam belőle egy tiszta, fehét melltartót, és a bepakolt másnapi ruha darabokat. Sosem értettem azokat akik bugyi nélkül aludnak. Mi van épp meg jön piros mikulás és a lepedő vagy a pizsamája lesz olyan.? De mindegy, ez nem az én dolgom. Az szoba ajtaját becsuktam, hogy felöltözhessek, ám ezlőtt még megkell bontanom a hívást.
— Szeretnél mást is? - kérdeztem sóhajtva.
— Nem, csak ennyit akartam. Kössz Am! - mondta, s mielőt bármit is felelhettem volna, letette a telefont. De még időben hallottam a háttérből Nate hangját: "Belefogsz pusztulni ha nem mondod el neki."
Tessék? Kinek mit kell elmondani? Rólam volt szó, vagy valaki másról
Istenem! Azaz álom semmit sem segit. Valóban tetszik mindkét fiú. De honnan is kéne tudnom, hogy melyik istent választotta a szívem? Ilyen egy tini szerelmi élete?
— Amelia, kész vagy már? - kopogott az ajtómon Shawn.
— Mire? - nyitottam ajtót pizsamában.
— Háromnegyed óra múlva klipp forgatás, drága. - nézett végig az ötlözékemen, szája sarkában egy fura mosoly bújt meg, amit nem tudtam értelmezni.
— Basszus! - szóltam el magam s becsaptam a srác orra előtt az ajtót.
Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam a ruha darabokat. A fekete térdél vágott farmerommal viszont meggyűlt a bajom. Kétszer is a vágot lyukob dugtan ki a lábfejem, s mikor felvettem a csizmám, elbotlottam a saját lábamban. Ennek következtében egy kisebb sikoly hagyta el a számat. Szitkozódva álltam fel padlóról mikor Shawn rontott be a helységbe. Legyintettem egyet, hogy semmi gond, majd egy bolintás kíséretében a fiú távozott is a szobából.
Mikor az autóban ültünk Shawn és Andrew nem árulta el, hogy hol lesz a klipp forgatás. Szerintük legyen az meglepetés a számomra. Nem igazán kedvelem a meglepetéseket, mert sosem tudom, hogy mi vagy ki vár rám. De most izgatott voltam. Egy olyan dolgot fogok ma csinálni amit nem minden hétköznapi lány tehet meg. Ráadásul én nem is vettem részt semilyen meghallgatáson.
Az izgatottság hamar elmúlt, helyette a csodálat lépett fel. Egy hatalmas raktár helységben voltunk, ami úgy nézett ki, mint egy hatalmas fotó stúdió. A távolban már egy ágy, egy futópad, egy zongora és egy kanapé is helyet kapott. Sok szögből világitottak a fények, és a paravánokból is volt egy pár. A stylist, a fodrász és a sminkes is külön helyet kapott. A ruhák egyszerűek voltak, de mégis szépek.
Előszőr átbeszélték velem is a klipp forgatásának minden kis mozzanatát. Bólogattam minden szavukra. S mikor a forgatás elkezdődött, megilletődtem. Barna parókámból egy tincset csavargattam állandóan, míg nem az én jelenetem jött. Shawn és Andrew is bíztató mosolyt küldött nekem. Kedvességüket viszonoztam. Shawn mellé, háttal feküdtem fel az ágyra. A zene szólt, elég halkan így én majdnem elaludtam.
Alig pár percet vett igénybe a szerepem, azonban nagyon élveztem. Ezután már csak a távoltból figyeltem a saját ruhámban a forgatást.
••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Sziasztok kedves olvasók!👐
Ezt a részt már korábban megírtam, de újabb ötlet jutott az eszembe így tegnap este átírtam.
Holnap pedig ünneplek, mert betöltöm a 🔞-at. Na de ez nem is fontos.
Remélem tetszett a rész!❤