Zokogva indultam haza. Bernard-nak még elküldtem az üzenetet, hogy ne jöjjön értem. Jobb, ha nem látnak így.
A kezeimet néztem. Szörnyen fájtak, holnapra biztos be is lilulnak.
Fél óra múlva már a kapuban álltam. Felmentem a szobámba, gyorsan átöltöztem, majd leültem az asztalomhoz megírni a házikat. Nem sok kedvem volt a történtek után, de nem akartam a tanulmányaimat is elrontani.
Miután végeztem, lementem megvacsorázni. Szerencsére senki nem kérdezett, de szerintem látták rajtam, hogy történt valami.
Este az ágyban átgondoltam az eddig történteket. Mit érthetett ez a srác az alatt, hogy miért ebbe az iskolába írattak? Attól, hogy ez a család nem átlagos körülmények között él, még próbálkozhatnak engem középosztálybeliként nevelni. Nem egy magától elszállt lányként.
Az is lehet, hogy a múltam miatt választottak egy állami iskolát. Mert azt gondolták, hogy így talán ismerősebben érzem majd magam. Kevésbé lesz szokatlan az új helyzet.
És miért ne lennék idevaló? Az árvaházas eset miatt?
De talán a legnagyobb kérdőjel a fejemben, hogy miért fogott ki magának ennyire - ismeretlenül - ez a bizonyos Wellington?
Nyomj egy vote-ot és kommentelj 😘