Faye óvatosan bújt ki Harry öleléséből és hátrébb lépett. Levegővételei közben könnyek kezdtek folyni szemeiből miközben Harryt nézte. A fiú sem mozdult, csak a lányt nézte zöld szemeivel.
Faye nem tudta mit gondoljon. Szinte az örökkévalóság óta próbálja rávenni Harryt, hogy nyíljon meg előtte, és mikor végre sikerül elérnie, egész teste védekezik ellene. Amikor először meglátta zöld szemeit úgy érezte magát, mintha csatát nyert volna, és elfelejtett mindent ami korábban történt. Az emlék arról amikor Harry a Rómeó és Júliáról kezdett beszélni, hogy inkább meghaltak, minthogy egymás nélkül éljenek, bizonyítja, hogy milyen instabil valójában. Sokkal instabilabb, mint ahogy Faye először gondolta. De akkor mennyire stabil?
Reccsenő hang csapta meg Faye füleit és ugyanabban a pillanatban egy hideg fuvallattól vére jéggé fagyott ereiben; figyelme teljesen elterelődött Harryről. Faye oldalra nézett, szemei nagyra nyíltak és szíve gyorsan kezdett verni. Az utolsó lépcsőfokon a sötét alak, az arc nélküli férfi jött fel. De most valami más volt a férfin, valami ami még ijesztőbbé tette. Nem a sötétség ami körül lengte, hanem a vigyor az arcán. Faye nem volt benne biztos, de mintha látta volna már az a vigyort, és félt is tőle.
"Faye." Mondta egy hang, de olyan távolinak tűnt, hogy Faye úgy érezte, mintha vattát tömtek volna a fülébe. Teste minden porcikája a sötét alakra koncentrált aki most már a folyosó végéről vigyorgott rá. Sötétsége körbe lengte Fayet, fájdalmat okozva ezzel egész testében. Faye úgy érezte, mintha valami ijesztő és félelmetes került volna ereibe és tüdejébe.
Anélkül, hogy tudja volna, Faye már kevesebb, mint két méterre állt az arc nélküli férfitól, és egyenesen arra a sötét helyre bámult ahol a szemeinek kellene lenniük, és bár a férfinek nem voltak szemei, érezte, hogy ő is visszabámul rá. Belül olyan nagy fájdalmat érzett, hogy beharapta felső ajkát, nehogy felkiáltson, és megkapaszkodott a falba, hogy ne essen el. A végére már olyan nagy terhelt gyakorol rá a sötétség, hogy Faye a hideg padlóra zuhant, felső testét a falnak támasztott.
Faye tekintete ismét a sötét alakra vándorolt, de az már nem vigyorgott többé, hanem nevetett. Az ördögi nevetése behatolt Faye koponyájába, és viszhangzott fejében. Szemeit becsukta és kezeit füleire tapasztotta, de még mindig hallotta a nevetést. Faye már nem bírta tovább és sikított. Sikított míg tüdeje már fájt, de nem hagyta abba. Sikított míg nem fogyott el levegője, de nem hagyta abba. Sikított, míg egész testét bejárta a sötétség, de nem hagyta abba.
Faye nem tudta mennyi ideje sikított amikor valaki talpra állította, végtelenségnek tűnő idő után. Gyengének érezte magát, mintha újra össze esne, és egész teste remegett.
"Faye." Mondta valaki. "Nézz rám."
Faye lassan elvette kezeit füleiről, és kinyitotta szemeit. Harry állt előtte fájdalmas arckifejezéssel.
"Ez az én hibám." Mondta Harry és elnézett Fayeről. "Ez az egész az én hibám. Sajnálom."
"Láttad- Láttad őt? A férfit?" Kérdezte halkan Faye.
"Férfit?" Kérdezett vissza Harry.
"Mhm." Mondta Faye és végignézett a folyosón, de nem volt ott senki rajta és Harryn kívül. Gyengédn ellökte Harrytől magát és lefele indult a lépcsőkön, közben a falat használta segítségül. Szíve lassan vert mellkasában, majdnem túl lassan.
Faye bevánszorgott a szobájába, és épp volt még annyi erő lábaiban, hogy elvigyék őt az ágyáig amire leült. Alig volt ideje fellélegezni amikor meglátott valamit a tükörben. Először azt hitte csak képzelődik, de nem számított hányszor pislogott, a tükörkép nem változott. Ugyanaz maradt.
Faye rávette magát, hogy elmenjen a tükörig, majd leült elé. Egy ideig csak saját tükörképét bámulta mielőtt felvezette kezeit arcához és megérintette a ragacsos, vörös folyadékot ami szemeiből folyt ki és lefolyt arcán. Nem sokkal ezután észrevett valamit a füleinél, ezért elvette onnan haját. Ugyanaz történt ott is mint a szemeinél, vörös csíkot hagyva maga után folyt le a vér a nyakán.
Faye hagyta, hogy haja eltakarja a vért füleinélés tovább nézte csönben tükörképét. A vértől arca még fakóbbnak tűnt, Faye azt gondolta, hogy úgy néz ki, mint egy szörny.
"Mi történik velem?" Suttogta, majd elrejtette arcát kezei között.