Haunted || h.s au - hungarian

egy

Harag tombolt benne amikor a fekete kocsi felhajtott az újonnan készített kocsifeljáróra. Már látta ezelőtt amikor a férfi és a nő megvette a házat és amikor elhozták a bútorokat. A düh amit irántuk érzett végigszántott minden porcikáján, a szívétől egészen az ujjai végéig. Minden porcikája utálta őket. Elvették az otthonát, és a régit valami újjal helyettesítették, ezzel teljesen megváltoztatva az egészet. Nem érzett semmit, csak a mély utálatot irántuk ami arra késztette, hogy elkergesse őket, csak úgy mint mindenki mást.

Faye -a Langford házaspár 18 éves lánya- kilépett a szülei autójából, a párás levegő az arcába fújt. Kiengedett egy hangos sóhajt és a túlbuzgó anyjára pillantott mielőtt tekintete a házra esett. Öreg volt, nagyon öreg. Nem volt benne semmi különleges, de régen az egyik legszebb ház lehetett a városban. Nem azért mert ez volt a legnagyobb ház, vagy mert egy gazdag család élt itt. Nem, azért mert az egyszerűsége miatt megnyugtató hatást keltett, ami kiemelte a többi ház közül. Az egyike volt azon házaknak amik nem lettek nagyobb átalakítás áldozatai. Faye erről nem gondolkodott el, csak annyit látott, hogy ez egy öreg ház amiben élnie kell.

"Egy kicsit vidulj fel, morcoska." mondta az apja ahogy egyik kezével megveregette a lánya vállát és elindult a bejárati ajtó felé. "Imádni fogod, tudom."

"Biztos." kiabálta Faye az apja után. "Az egész nyarat egyedül fogom tölteni ebben a házban, ahol nem is akarok élni, amíg ti dolgoztok, és még egy barátom sincs itt." Mondta Faye és kivette a táskáját a kocsiból. "Egy nagyszerű nyárnak hangzik." motyogta magában.

Bezárta a kocsi ajtaját és tekintetét felvezette a ház második emeletére. Valami alakot vett észre az egyik ablakban, mintha egy árnyék lett volna. De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Biztos csak a függöny volt. A lány lassan elkezdett sétálni az ajtóhoz, letekintve a verandára amit valaki sok évvel ezelőtt készített.

Faye hamarabb elérte az ajtót mint szerette volna, és mivel a szülei felbukkantak, nem kapott elég időt, hogy felkészítse magát, hogy lássa az új otthonát. Az első dolog amit látott az előszoba volt. A szoba négyzet alakú volt és két ajtóval rendelkezett ami két különböző szobába nyílt. A bejárati ajtóval szemben volt a lépcső ami alatt van még egy ajtó, talán egy gardróbszoba lehet mögötte. A plafonról egy régi csillár lógott, lágy, hívogató fénnyel betöltve a szobát.

Faye megállt bent, levette a cipőit és táskáját az ajtó mellett hagyta. A sötét, fa padló nyikorgott lábai alatt miközben a konyhába vezető ajtóhoz sétált.

"Wow, hibrid konyha." mondta Faye érdeklődéstelen hangon miközben végignézett a konyhán. Régi és modern stílus keveredett a helységben. Biztosan az anyja akarta, hogy amennyire csak lehet megőrizzék a régi stílust, de mégis modern legyen, mint a régi házukban -gondolta Faye miközben visszament az előszobába.

Faye a nappaliban találta meg a szüleit. Az egyik fal előtt álltak és egy családi képet tettek fel. Számára ez a szoba átlagos volt, mivel nem tudta, mi történt a családdal akik 90 éve éltek ott, és a vérükben fekve találták meg őket pont azon a helyen ahol ő állt.

"Nem is olyan rossz, ugye?" kérdezte az apja miközben kezét a lánya vállára helyezte, és együtt nézték az új nappalijukat.

"Tudod, hogy nem akartam költözni." mondta Faye.

"Tudom, tudom." mondta az apja. "De biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod az életet itt."

"Igen." mondta az anyja mosolyogva. "Ez egy elragadó ház, biztos vagyok benne, hogy majd megkedveled."

"Persze, persze." mondta Faye. "A szobám az emelten van ugye?"

"Természetesen, kincsem." mondta az anyja egy újabb mosollyal. Ezzel Faye kibujt apja öleléséből és kisétált a nappaliból. A lábai a lépcsőhöz vezették. A fokok nyikorogtak a léptei alatt ahogy a második emeletre igyekezett.

Pár perc után megtalálta a szobáját. Nagyon hasonlított a régi szobájához a fehér falakkal és az arany-fekete bútorokkal, de mintha kisebb lenne. Az ágyához ment ami az egyik falhoz volt tolva és lefeküdt rá.

"Nem hiszem el, hogy itt rohadok." mondta Faye és a plafont kezdte bámulni félig nyitott szemekkel. "Ez szívás." Torkaszakadtából akart sikítani és tárgyakat akarta dobálni a falnak, de nem tette. Tudta, hogy már a költözéskor is túl kemény volt a szüleivel. Inkább fogott egy párnát és az arcára helyezte, elzárva szemeitől minden fényt. Fény nélkül csak a lélegzetvételeinek hangjára, és a kinti esőre koncentrált. Az esőcseppek az ablakának koccantak és a szél süvített kint. A megkönnyebbülés érzése áthatotta Fayet miközben még több esőcsepp csapódott az ablaknak.

Faye nem tudta mennyi ideig feküdt így amikor végre levette a párnát a fejéről. Amikor kinyitotta szemeit csak azt látta, hogy kint már sötét van. Hűvösebb is lett a szobájában, libabőrt okozva a lány karján. Felkelt, majd a szekrényéhez sétált, kinyitotta és pulcsit próbált keresni. Ez volt az első alkalom, hogy a házban volt. A szülei hozták és helyezték el az összes bútort míg ő iskolában volt. Szóval megtalálni a helyet ahova az anyja a pulcsijait tette, nehezebb volt, mint a Mission Impossible (Lehetetlen Küldetés) 2.0.

"Ez nem lehet igaz." mondta Faye amikor már a negyedik polcot vizsgálta át eredmény nélkül. Hirtelen a fény a szobában villódzni, a lámpa himbálózni kezdett. Egy ideig bámulta a plafonról lelógó csillárt, várva, hogy befejezi. De nem tette.

"Apa." kiabálta miközben becsapta a szekrény ajtót. "Valami baj van a lámpámmal." lábai keresztül vitték a szobán, majd elhagyta a helységet.

Egy sötét sarokban ami mellett a lány elment, egy alak állt. Az alak sötét volt -nem sötétebb, mint egy árnyék- de a hold fénye engedte látni az üres szemgödreit, rémisztő arcát. Ő volt az. Az előző tulajok fia. A meggyilkolt fiú. Harry Styles. Hiába nem voltak szemei, tisztán lehetett látni, hogy az ajtót bámulja. Nem emlékezett, hogy látta volna a lányt ezelőtt a házban. Most eggyel többet kell kiüldözni innen. Ő egyszerű alany lesz gondolta, és egy gonosz vigyor tűnt fel arcán. Pár lépéssel kijjebb lépett a sötétből, és egy lámpa fénye megvilágította az üres szemgödreit. Véres pólóját a sötétség elrejtette, de a nyakán jól látható volt a seb amit a kötél okozott. Könnyen lehetne szereplő egy horrorfilmben vagy valaki rémálmában. És a rémálom volt amit ő a Langford család életével fog tenni. Egy szörnyű, szörnyű rémálom.