tizenkilenc

1.2K 108 13
                                    

A fiú fenyegető szavai és ördögi mosolya miatt Fayet kirázta a hideg. Annak érdekében, hogy elmenekülhessen a fiútól, Faye ki akarta rántani kezeit Harryiéi közül, de a fiú túl erős volt. 

"Mi van azzal, hogy azt mondtad, nem akarlak megölni téged?" Mondta Harry lágyan, de fenyegetően.

"Ha-Ha tényleg meg akarnál ölni, már megtetted volna." Válaszolta Faye, próbálta kerülni az üres szemgödrökben rejlő sötétséget.

"És most itt állok egy késsel." Mondta Harry és a kés hegyét Faye arcához érintette. "Készen, hogy megöljelek, ahogy akartad."

"Én nem," Kezdte Faye, torka fájt és könnyek lepték el szemét. "Én nem akarok már meghalni."

"Az rossz, mivel nem hagyod el ezt a házat élve." Mondta Harry majd az előszoba egyik falának nyomta a lányt, kezével torkát szorítottal, megnehezítve ezzel a légzést Faye számára. 

Harry közelebb hajolt hozzá és a kést a mellkasához illesztette. A kés teljesen véres volt és a friss vér látható volt Harry pólóján, bár a szúrás nem igazán zavarta őt. Viszont Fayenek fájna.

"Szóval," Kezdte Harry, tetőtől talpig végigmérve Fayet. "gyorsan csináljuk? Vagy dolgozzunk rajta?" Mondta majd végigfuttatta a kést Faye bordáin, a hideg penge libabőrt hagyott maga után ahol érintkezett Faye bőrével.

"Csináljuk lassan, oké?" Mondta Harry úriember módjára, mintha egy lányt kérne fel táncolni, mintha szívességet tenne neki.

Egy sikoly hagyta el Faye száját amikor Harry lassan hasába nyomta a kést, pontosan a csípője felett. annak érdekében, hogy ne sikítson, alsó ajkát beharapta és szemeit becsukta, de a könnyek így is kiutat találtak maguknak és lefolytak arcán.

"Nézz rám!" Sziszegte Harry mérgesen, Faye álla alá nyomva a kést felemelve ezzel fejét. "Nyisd ki a szemed. Látni akarom, ahogy az élet eltűnik a szemedből. Látni akarom, hogy válsz semmivé."

Faye felsírt a fájdalomtól miközben kinyitotta szemeit és Harry végighúzta a kés élét mellkasán, hosszú és véres vágást hagyva.

"Készen állsz a halálra?" Suttogta Harry a kést a lány szívéhez vezetve. "Mert tudod, a halálból nincs visszatérés." 

A zokogás megakadályozta Fayet a válaszolásban és a fiú beledöfte a szívébe a kést. Faye nem tudott sikítani, csak zihált; ajkai remegtek miközben a fiú üres szemgödreit nézte és érezte az életet elszállni testéből, kifolyt belőle a könnyeivel és a vérével együtt. 

Faye érezte ahogy a teste zsibbadni kezd, mellkasából indult ki majd szép lassan egész testében érezhető volt.Szemhéjait nehezebbnek érezte, mint ezer tonna betont. De nem csukta be szemeit, mert túlságosan is félt, ha megtenné a fiú csinálna vele valamit.

Faye látása kezdett elhomályosodni, a könnyek megnehezítették, hogy lássa mi történik. Kezeit a fiúéra tette ami még mindig a kést tartotta Faye mellkasában.

"M-miért?" Motyogta Faye, de mielőtt a fiú válaszolni tudott volna, sötétség szállt a lányra és teljesen súlytalannak érezte magát.

Halál.

A Faye elméjében lévő forgatókönyv miatt a lány meghátrált, fejét felkapta és tekintete találkozott a fiúéval. Nem hallhat meg, nem engedné neki. Nem ma, nem így. Ezért egy gyors mozdulattal kiszabadította kezeit a fiú szorításából és a konyhába rohant, majd felkapott egy kést és elbújt a konyhapult mögött a konyha közepén.

Nevetés és közeledő léptek zaja csapta meg nem sokkal később Faye füleit ami arra késztette, hogy még szorosabban bújjon a pulthoz.

"Nem bújhatsz el örökké, édesem." Mondta a fiú nyugodtan. "Meg foglak ölni, és utána megölöm a családodat is."

Talán valami történik amikor az emberek meghalnak és szellemmé változnak, valami amit nem tudnak irányítani és gonosszá válnak. Chase hangja viszhangzott Faye elméjében. Olyan tisztán hallotta a fiút, mintha mellette ült volna. Bár ugyanakkor ők normális emberek voltak, és valószínűleg jó emberek. Chase hangjára Faye szíve gyorsabban kezdett dobogni, és a szőr felállt a kezén.

Miután egy kis ideig gondolkozott, Faye felállt, láthatóvá téve ezzel felsőtestét Harry számára. Talán ha nyugodtabb lenne és nem mutatna ennyi félelmet, egyszerűbb lenne megtenni.

Faye lassan lélegzett. Be, ki, be, ki. Faye oldalra lépett így már teljesen láthatóvá vállt Harry számára és hagyta kiesni a kést kezéből. Majd a fiú felé kezdett sétálni. Egyikük sem mondott semmit, Faye pár lépésre állt meg Harrytől. Faye vett egy mély levegőt, felkészítette magát arra amit tenni készül. Ijesztő volt. Félelem áradt szét ereiben, de talán szükséges is volt ahhoz, hogy megmentse önmagát és a családját. bátornak kell lenni és le kell győznie a félelmeit. 

Faye nagy levegőt vett és tett egy lépést Harry felé. Újabb mély levegő, újabb lépés. A fiú még mindig nem mozdult meg. Kifejezéstelen arccal állt amíg Faye bezárta köztük a távolságot.

"Nem- Nem kell ezt tenned." Mondta lágyan Faye mielőtt remegő kezeit Harry arcára tette volna. Hideg volt. De nem olyan hideg int amire emlékezett, és nem olyan hideg mint amilyennek érezte amikor a fiú megérintette az arcát amikor beteg volt. De elég hideg ahhoz, hogy végigfusson testén a hideg, és jéghidegnek érezze a vérét miközben az visszatér szívébe.

Faye meglepődött amikor a fiú nem tett semmit és még az arckifejezése sem változott. Egy kicsit sem. De Harry nézte őt, nézte őt a szemtelen arca sötétségén át.

"Én nem," Kezdte Faye, majd nyelt egyet. "Nem hiszem, hogy ez te vagy. Nem a valódi éned." Remegő kezeit végigsimította a fiú sebes arcán , miközben szíve őrült tempóban vert. "Akarod tudni, hogy mit gondolok?" Faye csöndben maradt egy ideig, de a fiú nem válaszolt. "Azt, hogy amikor éltél, a korai 1900-as években, te egy fiatal, jól nevelt és kedves fiatalember voltál, aki tele volt álmokkal. Szerintem felvidítottad az embereket magad körül és szerintem sokan szerettek téged, és nem csak a családod, hanem a téged körülvevő emberek is." Faye felvezette másik kezét a fiú másik arcára, majd rámosolygott, és hiába látott a szemei helyen csak sötétséget, nem nézett máshova.

"Aztán valami szörnyűség történt veled." Mondta Faye. "Valami amit senkinek sem lenne szabad átélnie. Egyedül élni kilencven évig... Szerintem ez megváltoztatott téged. Szerintem túl sok fájdalommal kellett szembenézned, és ez valami rosszabbá vált. Harag. Szerintem a harag formált téged, de a fájdalom is itt van még, és talán, nem is tudom, talán azt hiszed, hogy elmúlik, ha embereket bántasz. De így nem tudsz megszabadulni a fájdalomtól. Segítségre van szükséged."

Hosszú csend állt be a konyhában. Az egyetlen zaj a levegővétel miatt volt, és ha nagyon füleltél, még egy dobogó szívet is hallhattál.

"Harry," Mondta Faye, elérve, hogy a fiú rá nézzen neve hallatán. "én segíthetek neked. Nem kell egyedül lenned." Amint kimondta ezeket a szavakat, a sebek az arcán kezdtek eltűnni és a sötétséget a szemeiben valami zöld vette át. De Faye nem jött rá, hogy mi történik mielőtt a fiú eltűnt.

Sziasztok! Tudom tegnap nem volt rész, de nm voltam itthon és későn értem haza. De most hoztam 2 fejezetet is, remélem örültök:) Nektek melyik fiú a szimpatikusabb? Harry vagy Chase? Irjátok meg kommentben!:)

Haunted || h.s au - hungarianOù les histoires vivent. Découvrez maintenant