Haunted || h.s au - hungarian

harmincnégy

Harry csendben állt Faye ajtajában, próbált nem a lány tükörképére nézni a tükörben. Faye suttogása gyengéd volt, de fájdalmas, sötétséggel együtt lengte be a hálószobát, és most először kilencven éve, Harry fájdalmat érzett valaki más szenvedése miatt. Furcsa érzés volt, legalábbis annak aki kilencven éve nem érez semmit. Miért érzett így? Miért fájt ennyire látni Fayet ilyen szomorúan?

Harry azt kívánta bárcsak tudná miért fájt annyira a mellkasa amikor látta Faye testét labdává gömbölyödni a padlón. Mindent megpróbált, hogy visszaemlékezzen arra az időre amikor még élt, de nem emlékezett olyanra amikor ilyet érzett volna valaki iránt, kivéve a szüleit.

"Harry..." Suttogta Faye és a fiúra nézett a hideg, fa padlóról. "Mi történik velem?"

Harry lassan Fayehez sétált, majd leült elé. Faye bőre fakó volt, sötét karikák húzódtak szemei alatt és arcán könnyei összemosódtak a vérrel. Úgy nézett ki, mintha egy filmből szedték volna ki és betették volna ebbe a világba, egy világba aminek valósága rettenetes.

"Meg fogok őrülni, igaz?" Kérdezte Faye. "Te halott vagy és teljesen kifordítottál önmagamból. Számtalanszor próbáltál megölni, egy értelmes ember nem próbálna meg beszélni azzal a személlyel aki megpróbált megölni!" Tört ki Faye, és kezeit drámain a levegőbe dobta mielőtt a padlót kezdte bámulni.

"Megijesztesz. De van valami ami nálad is jobban megrémít. A Sötétség." Fayet kirázta a hideg amikor kimondta a két utolsó szót. "Csak nem értem, hogy mi történik, Harry. Vért sírok." Faye végigsimított hideg kezeivel felkarjain. "Élek, de lassan, csendben haldoklom. Nem tudom, hogy kibírom-e nyár végéig, a sötétség fojtogat."

Harry csendben nézte Fayet. Meg akarta fogni a lány kezét és az övébe zárni, végigsimítani puha bőrén, de félt, hogy a lány megijedne és otthagyná, ezért kezeit térdére tette és kitekintett az ablakon. Elkezdett esni az eső, és a cseppek kopogtak az ablakon, majd egy villám fénye rövid ideig bevilágította a szobát amit pár pillanattal később dörgés követett.

"Meg akartalak kérni, hogy menj el." Mondta Faye halkan és Harryre nézett.

"Oh." Válaszolta Harry és felállt, mintha kifordította volna önmagát amikor megértette miért akarta a lány, hogy elmenjen.

"De sosem szerettem amikor dörög, szóval maradnál kérlek?" Mondta Faye és halványan elmosolyodott.

"Persze." Mondta Harry, és ismét leült Fayel szemben.

A csönd csak nőtt a szobában amikor a két kamasz, egy halott és egy élő, nem tudták mit mondjanak a másiknak. Helyette csak egymást nézték két barna és két zöld szemen keresztül. Faye azt kívánta bárcsak le tudná írni, milyen gyönyörűek is voltak Harry szemei. szebb volt, mint egy mező a legszebb virágokkal tarkítva, és szebbek voltak a legtökéletesebb naplementénél, mélyebbek a legmélyebb óceánoknál, és jobban csillogtak, mint a legnagyobb csillagok az égen. Olyan szót keresett ami nem is létezett.

"Faye..." Szólalt meg hirtelen Harry. "Talán jobban éreznéd magad, ha lemosnád a vért."

"Oh." Mondta Faye és felemelte a kezét arcához, oda ahol rászáradt a vér. Ezután ismét Harryre nézett, tekintete pólójára vándorolt. Ekkor jött rá, hogy Harry még mindig az a felsőt viseli, mint amikor megölték, vagyis egy fehér pólót ami a fiú vérével van tarkítva. A saját vérét viseli kilencven éve.

"Talán jobban éreznéd magad, ha lecserélnéd a pólódat." Mondta Faye felállva, lágyan Harryre mosolyogva.

"Nincs másik."

"Biztos vagyok benne, hogy találunk egyet." Mondta Faye és megugrott amikor a dörgés miatt az ablak remegni kezdett.

Amikor Faye megbizonyosodott róla, hogy még él, és a házba nem csapott villám, kinyújtotta kezét Harrynek, hogy fogja meg.

"Nem muszáj." Mondta Harry, és felállt magától majd követte Fayet ki a lány szobájából végig a folyosón.

Faye bement a szülei szobájába majd egy percig megállt amikor a hiányuk megcsapta őt. Eszébe jutott amikor azt mondták neki, hogy csak azért költöznek el, hogy többet lehessenek együtt. Mekkorát tévedtek. Még távolabbinak érezte őket magától, mint eddig bármikor.

"Faye, jól vagy?"

"Igen, igen." Mondta gyorsan Faye, majd a szülei ágyához ment, és kihúzott alóla egy dobozt. "Valamelyik biztos jó lesz rád ezek közül." Mondta, majd átkutatta a dobozt amíg talált egy pólót amire nem emlékezett, hogy az apja valaha hordta volna.

"Itt van." Mondta Faye, majd felállt és Harry kezébe adta a pólót, aki egyből áthúzta a feje felett a véres pólót.

Faye már éppen elfordult volna, meghagyva Harry magánszféráját amikor valami felkeltette a figyelmét. A hegei. Az egész felsőtestét beborították. Egyik részén csak pár darab volt, míg máshol olyan sok, hogy nem lehetett megmondani, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. De volt valami ami kilógott a legtöbb heg közül. Egy tisztán látható vörös csík volt látható a mellkasán, pont a szíve fölött, emlékeztetve Fayet a napra amikor Harry rezzenés nélkül saját mellkasába nyomta a kést mielőtt azt mondta, hogy ő jön.

Faye nem tudta megállítani magát Harry mellkasának bámulásában, valami fájni kezdett a belsejében amikor rájött Harry sokkal rosszabb dolgot élt át, mint először gondolta. Abban a pillanatban majdnem megbocsátott neki mindenért amit tett, mert megértette, hogy miért vált azzá az emberré aki volt.