negyvenhét

985 100 4
                                    

Az első dolog amit Faye meglátott amikor kinyitotta szemeit, az ablakon besütő nap és az azt tartó világoskék ég. Halvány mosoly szökött arcára és oldalára fordult az ágyban. Egy póló fedte lazán felsőtestét.


 Faye telefonjáért nyúlt, ami az éjjeliszekrényen volt, majd arca elé emelte. A képernyő kivilágosodott, és fehér betűkkel a következő szavak tűntek fel: 10:17, Augusztus 9, Vasárnap. Faye sóhajtott, két hónapja költözött a házba. Sok minden megváltozott. Már nem tudja elképzelni Harryt rossz emberként, teljesen lehetetlen ez a feladat számára a múlt heti első csókjuk óta. Olyan volt, mintha az első hetek beli félelem és horror csak rémálom lett volna, vagy hallucináció.

Faye az ágy másik felére nézett, ami üres volt. Azt kívánta bárcsak ott találná Harryt, pedig már tudta, hogy a fiú nem volt ott. Érezte belül, ha Harry jelen volt vagy nem. Pát héttel ezelőtt még a hideg miatt, most azonban már tudta, hogy akkor van ott, ha a hányingere eltűnik. Betegnek érezte magát nélküle, de sosem vallotta volna be.

Faye kezét a lepedőre helyezte maga mellett. Hideg volt, ami azt jelenti, hogy Harry már egy ideje elment. De az biztos, hogy órákkal ezelőtt még ott volt, vagy azok inkább percek voltak?

Faye kimászott az ágyból, majd felhúzott egy szürke melegítőnadrágot mielőtt elhagyta a szobát. Ásított egyet miközben lement a lépcsőn és kezeit a zsebeibe dugta. Csakúgy, mint mindegyik kamasz esetében, az ő teste is nehéz volt, és kimerültség homályosította el halványan elméjét. Mintha minden halványabb lenne, a jelen amiben élt, sokkal inkább álomszerűnek tűnt.

"Jó reggelt, szerelmem." Kuncogott Harry amikor Faye belépett a konyhába és álmosan dörgölte szemeit.

"Nincs olyan, hogy 'jó reggel'." Felelte Faye és a hűtőhöz sétált, hogy szerezzen valami ennivalót.

"Hát nem vagy elképesztően aranyos amikor fáradt és morcos vagy?" Nevetett Harry és intett Fayenek, hogy menjen oda.

Faye sóhajtott majd becsukta a hűtőt és lassan Harryhez csoszogott aki a konyhaszigeten ült egy könyvel maga előtt. Harry Faye dereka köré fonta karjait, majd közelebb húzta magához mielőtt ajkaival vállon csókolta a lányt ott ahol a pólója kissé lejjebb csúszott.

"Aha, és te nagyon idegesítő vagy amikor fáradt vagyok és morcos." Mondta Faye, majd rövid csókot nyomott a fiú ajkaira. "De attól függetlenül még mindig aranyos."

"Na és vannak mára terveid?" Kérdezte Harry miközben mutatóujjával köröket rajzol Faye bőrén.

"Arra gondoltam, hogy sétálhatnánk egyet a parkban mielőtt leautózunk a strandra és utána vacsorázhatnánk valami giccses étteremben?" Válaszolt Faye és sóhajtott.

"Túl vidám." Mondta Harry, megnevettetve ezzel Fayet.

"Azt kívánom, bárcsak megtehetnénk ezeket a dolgokat." Mondta Faye, nevetése elhalt.

"Tudom, szerelmem, tudom." Mondta Harry. "És azt kívánom, bárcsak elvihetnélek egy fényűző randira, mint ahogyan a 20-as években szoktuk. Tudom, hogy tetszene neked."

Faye sóhajtott majd leült a Harry melletti székre és kezébe vette a fiú egyik kezét mielőtt fejét a mellkasának döntötte.

"Te nem érted, hogy ez az egész milyen szomorúvá tesz engem. Nem számít, hogy mennyire akarom, hogy itt legyél velem, ez nem helyes. Hosszú és boldog életet kellett volna élned a 20-as években, és találnod egy aranyos lányt majd megházasodni és később lett volna egy gyereked vagy kettő. Ilyennek kellett volna lennie az életednek, és nem itt ragadni." Suttogta Faye. Éles fájdalom volt a torkában, majd szíve is fájni kezdett. Imádott mindent a lette lévő fiúban, de nem tudta nem sajnálni. Sokkal jobb élete lehetett volna, tele örömmel és boldogsággal, és Faye tudta, hogy nem adhat meg neki semmit, amit szerinte megérdemelne.

Harry elengedte Faye kezeit, helyette az arcát fogta körbe velük.

"Faye." Mondta Harry. Hangja ouha volt és lágy, és úgy jött ki a szájából, mintha csobogó patak lenne. Faye felnézett, tekintete találkozott a fiúéval. "Nem tudhatod, hogy milyen lett volna az életem, ha nem haltam volna meg 1924-ben. Senki sem tudja. Talán találtam volna egy lányt, talán nem. Talán harcoltam volna a háborúban, talán nem. Talán meghaltam volna harc közben a háborúban, talán nem. Nem tudod, és én sem tudom. De helyette kaptam ezt..." Mutatott kettőjükre. "Egy kitalált élet helyett ami lehet, hogy nem is úgy történt volna, ahogy kitaláltam. Boldog vagyok azzal amink van, még akkor is, ha korlátozva vagyunk. Nem cserélném el semmiért."

Harry pár másodpercig Faye ajkaira nyomta övéit mielőtt megtörte a csókot.

"És azért ami velem történt, mindig melletted lehetek, bármi is történik a jövőben." Suttogta Harry, majd homlokát Fayének döntötte.

"Mindig?" Suttogta Faye.

"Mindig."

Haunted || h.s au - hungarianWhere stories live. Discover now