tizenhat

1.2K 110 11
                                    

1924. augusztus 24.


Alig telt el két hónap a szörnyű Styles gyilkosságok óta. A gyilkos nem csak a Westbrook városát hozta rettegésbe, hanem az egész nemzetet. Két hónapja gyászolnak az emberek, és követik a nyomozást.

Viszont tegnap délután pontosan 17:10-kor a rendőrség lezárta a nyomozást, mivel nem találtak nyomravezető bizonyítékot.

"Nehéz szívvel állok itt ma önök előtt, hogy elmondjam, hogy a Styles gyilkosságok kapcsán indított nyomozást lezártuk. Reméljük, hogy a tettes vagy tettesek már nincsenek Westbrookban, és mivel nem volt szemtanú aki pontos leírást tudott volna adni a nőről vagy férfiről, a keresést abbahagytuk." Nyilatkozta a helyi rendőrőrs vezetője, Richard Davies egyéb kommentár nélkül.

Még ma is azt kérdezzük magunktól; ki tudott véghezvinni egy ilyen borzalmas tettet? 

Thomas Clark

Faye lassan letette az asztalra a kezében tartott cikket. Párat elolvasott már, de még így is nagyon sok maradt és mindegyik valami új információval szolgálhat. Nagyon érdekelte a dolog.

Szóval soha sem találták meg a gyilkosokat? Gondolkozott Faye, majd kis idő múlva talált egy rakás cikket ami arról szól, hogy hogyan zárták le a nyomozást két hónapnyi keresgélés után.

"Érdekes róla olvasni, nem igaz?" A hirtelen jövő hangtól Faye megijedt majd kezét mellkasához emelte. "Oh, bocsánat. Megijesztettelek?" Faye az ajtó felé nézett, ahol Chaset találta meg az ajtóban állva. Chase rámosolygott, majd leült Fayel szemben. 

"Emlékszem amikor én ültem itt és olvastam arról a házról." Mondta Chase miközben az asztalon heverő cikkekre nézett. "Órákig ültem itt és olvastam az újságcikkeket. Azt hiszem még ebédelni is elfelejtettem azon napon." Mondta és nevetni kezdett. Faye felnézett Chasere majd meggondolatlanul kérdezte meg: 

"Hiszel a szellemekben?" Chase homlokát ráncolta és furcsán nézett Fayere, mire Faye gyorsan azt mondta:

"Bocsánat, nem kell válaszolnod rá." 

"Nem, nem." Mondta Chase majd elhessegette a dolgot, majd csendben ült egy ideig, gondolkozott. Valami zavarta amikor a szellemekről kérdezték, Faye ezért próbálta gyorsítani a dolgokat, hogy minél előbb túl juthassanak a dolgon.

"Okay, uh... Mondd el mi az első dolog ami eszedbe jut amikor valaki azt mondja szellem?" Mondta Faye, majd Chase a szemeibe nézett. 

"Nos, egy valamilyen gonosz természetfeletti lényre gondolok." Felelt Chase majd Faye bólintott, hogy folytassa.

"Bár ugyanakkor ők normális emberek voltak, és valószínűleg jó emberek. Talán valami történik amikor az emberek meghalnak és szellemmé változnak, valami amit nem tudnak irányítani és gonosszá válnak." Faye Chaset bámulta, meglepődött azon amit az előbb mondott. 

Ekkor jött rá, hogy soha nem nézet rá úgy a fiúra, akinek a neve valószínűleg Harry volt, mint valaki aki egykor egy normális ember volt. Egyáltalán lehetséges, hogy Harry egyszer jó ember volt? Van valami a fiú gonoszsága mögött? De ez egyáltalán hogy lehetséges azzal a sok vérrel, az üres szemgödrökkel és a gonosz vigyorral?

"Faye?" Egy hang rángatta ki a gondolatai közül, tekintete Chasere vándorolt. "Percekig elnémultál."

"Oh." Ez volt az egyetlen dolog amit Faye mondott.

"Jól vagy? Mire gondoltál?" Kérdezte Chase, le nem véve a szemeit róla. Majd valamit észre vett ami miatt felállt és Faye mellé sétált, majd mellé kuporodott. "Remegsz." Mondta majd kezét Fayeére tette. Az érintés hatására Faye halványan elpirult.

Faye lehunyta szemeit és mélyet lélegzett. Chase meleg érintése szikrákat szórt végig a testén, kiűzve a hideget a csontjaiból és a szívéből.

"Köszönöm." Mondta Faye. Lassan különválasztotta ujjait, engedve Chasenek, hogy összefűzze övéivel. 

 "Mire gondolsz?"Kérdezte Chase, mire Faye ismét ránézett.

"Én-" Kezdte, beharapva alsó ajkát. "Talán túl sok cikket olvastam a házról?" Mondta bizonytalanul, majd elvette kezét Chasetől és lassan felállt továbbra is Chaset nézve.

"Szerintem, szerintem én most elmegyek." Mondta majd elkezdte visszatenni a cikkeket a dobozba, de Chase megállította. 

"Ne, engedd meg. Te elmehetsz." Mondta biztató mosollyal.

"Köszi." Mondta Faye, majd elhagyta a szobát.

Amikor Faye hazaért a nappali felé ment, de megállt az ajtóban. Nem igazán akart bemenni. Úgy érzte ha megtenné, vérben fekve végezni. Helyette az előszoba közepébe ment majd körülnézett. Nem tudta biztosan, hogy mit akar tenni.

Faye beharapta az ajkát miközben mélyet lélegzett. Szemeivel folyamatosan a szobát vizsgálta, a lámpa a feje felett halványan világította be a szobát. Majd egy fix pontra koncentrált maga előtt mielőtt erőteljes és hangos hangon mondta:

"Harry?" Faye hangja a falaknak csapódott, és kicsit viszhangzott.

"Harry?" Ismételte Faye. "Itt vagy?" Megfordult, azt hitte a fiú mögötte lesz, de nem volt.

Majd eszébe jutott amit a könyvtárban olvasott. Harryt a pincében találták meg, és a vér is ott volt. Talán a pince és Harry kapcsolatban állnak ezáltal.

Vonakodva attól ami a az ő családjával és a Styles családdal történt, Faye átsétált a nappalin, majd le a lépcsőn, ahol pár hete még menekült. Megállt a pincét rejtő ajtó mögött. 

Faye lassú mozdulattal emelte kezét a kilincsre és fordította el a gombot, kinyitva kissé ezzel az ajtót. Másik kezét felemelve teljesen kitárta azt, feltárva ezzel a sötétségbe vezető lépcsőket.

Az első dolog amit tett amikor az utolsó lépcsőfokhoz ért az volt, hogy felkapcsolta a villanyt, ami pár pislákolás után már teljesen bevilágította a pincét. A fény által láthatóvá vált a szoba közepén lévő sötét folt.

Faye lassan a vörös folthoz sétált, de nem lépett bele. Egy hideg fuvallat járta be a pincét, ami arra késztette, hogy megforduljon és szétnézzen a pincében.

"Harry?" Mondta. "T-tudom, hogy itt vagy." Ismét egy újabb jeges fuvallat járta át a pincét, ami miatt Fayet kirázta a hideg. Talán ez egy rossz ötlet volt, gondolta Faye és már fordult volna meg, hogy a lépcsőhöz menjen amikor egy meglepődött hang hagyta el száját.

"Honnan tudod a nevem?"

Gondolom most nagyon utáltok, de nem én döntöttem úgy, hogy itt legyen a vége:D


Haunted || h.s au - hungarianWhere stories live. Discover now