Harry félelmetes lépést tett Faye felé, sötét és üres szemgödrei egyenesen a lányt nézték. Sötét alakja eltakarta a fényt, nehezen láthatóvá téve a vérnyomokat a fehér pólóján.
"Azt kérdeztem," Kezdte Harry újabb lépést téve a lány felé, aki kezdett bepánikolni.
"honnan tudod a nevem?" Harry megragadta Faye állát és lehajolt hozzám. Az érintés miatt egy furcsa érzés árasztotta el Faye testét, szíve egy rövid pillanatig megfájdult. Az érzés végiglüktetett az erein keresztül, mellkasa gyorsan remegett és feje hátrahanyatlott miközben levegőért kapott. Faye szemeiből könnyek kezdtek folyni miközben a furcsa fájdalom átvette az irányítást teste felett.
"Akkor, elmondod nekem?" Kérdezte Harry és lassan oldalra döntötte a fejét.
"E-elmentem a könyvtárba." Motyogta Faye.
"Hogy mit csináltál?" Kiabálta Harry és a legközelebbi falhoz nyomta Fayet.
"Elmentem a könyvtárba." Ismételte Faye. "És sajnálom."
"Nem voltam számodra elég érthető?" Kiáltotta Harry mérgesen és megrázta Fayet, ezzel elérve, hogy feje a falnak csapódjon, újabb és újabb fájdalomhullámokat küldve a testébe. "Muszáj volt a saját hülye fejed után menned." Kiáltotta és még egyszer a falnak vágta Fayet, mielőtt elengedte volna.
Faye feje és felsőteste lüktetett miközben lerogyott a földre és nézte ahogy Harry felkap egy kartondobozt az egyik fal mellől és áthajítja a szobán.
"Nem tettem érthetővé számodra, hogy nem akarom, hogy bármit is tudj a házról? Ez nem a te házad!"
Harry felkapott egy lámpát az egyik doboz tetejéről és Faye felé dobta, aki még időben el tudott hajolni a felé repülő tárgy elől.
"Nem érdekel, ha sajnálod, hogy elmentél a könyvtárba." Mondta Harry majd az ülő Fayehez sétált és torkánál fogva állította talpra. "Mert most már van egy újabb okom, hogy megöljelek." Suttogta és arcén egy gonosz vigyor tűnt fel.
"Nem, nem." Sírta Faye. "Sajnálom ami veled és a családoddal történt. Tényleg nagyon sajnálom." A szavak hatására Faye torka körül lassan eltűnt a szorítás és Harry pár lépéssel hátrébb ment tőle. A fiú reakciója gondolkodásra késztette Fayet, próbált rájönni, hogy mi jár a fiú fejében, de elég nehéz volt az érzelmek leolvasnia az arcát, főleg mivel Harrynek nem voltak szemei.
"Őszintén sajnálom." Mondta Faye mire, mintha valaki felkapcsolt volna egy villanykapcsolót, úgy változott meg a kifejezés Harry arcán.
"Ne mond ezt." Mondta a fiú mérgesen és már azon volt, hogy ismét megragadja a lány torkát, de egy kopogás a bejárati ajtó felől megzavarta. A zaj hallatán Harry a lépcsőkre nézett, majd vissza Fayere. "Vársz valakit?" Faye fejét rázta miközben azon gondolkodott, hogy tényleg várt-e valakit. De senki sem jutott eszébe aki meglátogatná őt.
"Nos, mindenképpen meg kell tőlük szabadulnom, de jobb móka lett volna, ha ismernéd őket." Mondta Harry mielőtt lassan Fayehez hajolt volna. "Csak úgy, mint ahogy megszabadultam a barátodtól is." Majd a fiú eltűnt, egyedül hagyva Fayet összezavarodva mielőtt rájött volna, hogy meg kell állítani Harryt, hogy bántsa az illetőt aki az ajtó mögött van.
Faye a lépcsők felé futott, próbált minél gyorsabb lenni, hogy időben az ajtóhoz érjen. Nagyon jól tudta, hogy bárki is legyen a személy aki az ajtóban áll, máris hidegen és halottan fekhet a földön, és akkor már semmit sem tud tenni, de remélte, hogy Harry még nem tett semmit.
"Harry!" Kiáltotta Faye miközben a folyosón futott, hogy elérje a nappalit. "Harry! Ne bánts senkit!" Elérte a nappalit. "Ne tedd!" Az előszoba és a nappali elválasztó ajtóhoz ért. Már látta Harryt, a bejárati ajtó előtt állt. A nyitott ajtó előtt. Faye felemelte a kezét és száját takarta el vele., tekintete a fiún maradt. Teljesen nyugodtan állt, az egyetlen mozgás a vér csepegése volt a kezében tartott kés pengéjéről.
"Ne." Sóhajtott Faye miközben teste a földre rogyott, Harry tett egy lépést oldalra miatta.
Faye az élettelen testhez rohant és lassan hátára fordította a személyt. Zihálni kezdett. Inge már vérben ázott így lehetetlen volt megmondani, hogy mikor szúrták le.
"Chase." Suttogta Faye, karjával körbefonta felsőtestét, hátha megtudja állítani a vérzést, véressé téve kezét pár másodperc után.
Könnyek égették a szemét miközben válla fölött Harryre nézett.
"Menj el!" Kiáltotta Faye. "Menj el, te beteg állat!" Harry megtette amit a lány kért, elment, de előtte még egy ördögi kacaj hagyta el száját.
Faye visszafordult Chasehez és kezét a torkára vezette, hátha megtalálja a pulzusát. Nem találta.
"Chase, kérlek." Suttogta Faye és telefonját keresve ismét a mellkasához nyúlt. Egy kis asztalon találta meg, ahol a vezetékes telefon is volt.
Szemeit le nem véve Chaseről, lassan az asztalhoz kúszott majd felkapta a telefonját, és a 999-et hívta. Nem tartott sokáig amíg egy nő válaszolt.
"Segítségre van szükségem." Mondta Faye zihálásai közt és visszamászott Chasehez miközben beszélt. "Valaki leszúrta a barátomat. Szerintem- haldoklik, nem tudom mit csináljak."
A beszélgetés miatt Faye frusztrált lett, csak azt akarta, hogy küldjenek egy mentőt ahelyett, hogy egy rakás kérdést tesznek fel neki. De végül a nő elmondta, hogy egy mentő már úton, megnyugtatva ezzel kicsit Fayet, majd miután letette a telefont letette azt a földre maga mellé.
"Chase?" Suttogta Faye majd közelebb ment hozzá, szemi Chase arcán voltak. Sápadt volt, túl sápadt. Ajkai elvesztették színüket, csak az alsó ajkán lévő vérnek volt színe rajta. "Chase, kérlek. Nagyon sajnálom." Faye arcához emelte kezét és letörölte a könnyeket róla, elfelejtve, hogy keze véres volt.
Faye csendben ült, Chase kezei az övében voltak amikor egy köhögés töltötte be a szobát, elérve, hogy Faye könnyekkel teli szemekkel felnézzen. Friss vér fojt le Chase arcán mindkét oldalról szájától és szemeitől, de szemei kissé nyitva voltak.
"Chase?" Mondta Faye majd kezeit a fiú arcára tette és lehajolt hozzá, aggódó szemekkel nézve őt.
"Nem gondolod," Köhögés. "hogy kicsit gyorsan haladunk? Úgy értem, eléggé ismerjük egymást." Mondta Chase, majd nevetett, de gyorsan abbahagyta és egy fájdalmas grimasz tűnt fel arcán.
"Annyira nagyon sajnálom, hogy ez történt veled, Chase." Mondta Chase miközben a véres ingére nézett. Mellkasa egyenlőtlenül emelkedett és süllyedt.
"Mi tör-" Kezdte Chase, de nem tudta befejezni a mondatot. "Fáradt vagyok." Mondta majd szemei ismét lecsukódtak, ezért Faye ismét Chase arcára pillantott.
"Nem, Chase." Kiáltotta Faye és egyik kezét a fiú arcára tette. "Nyitva kell tartanod a szemeidet." De Chase egyáltalán nem reagált.
"Chase!" Mondta még hangosabban Faye. "Nézz rám! Nézz rám!" Chase viszont csak nyugodtan feküdt a földön, miközben szirénák hangja csapta meg Faye füleit.
Két mentős, egy férfi és egy nő sétált fel pár perccel később a veranda lépcsőin. A férfi a késői harmincas, míg a nő ötvenes éveiben járt. Mindketten mosolyogtak Fayere, amit a lány nem értett. Hogy tudnak mosolyogni amikor egy ember haldoklik a padlón?
"Szia, te jól vagy?" Kérdezte a nő és felsegítette Fayet a földről, eltávolítva ezzel Chase testétől. Faye kiáltani akart, hogy nem, nincs jól, de csak a fiatal férfit bámulta a földön aki a saját vérében ázott, abban a házban ahol ő él.
Pár percbe beletelt mire a mentősök kivitték a mentőautóba Chaset. Faye éppen szállt volna be a mentőautóba amikor a nő megállította.
"Elnézést, kisasszony. Csak családtagokat engedhetünk be a mentőautóba." Mondta a nő, majd végignézte Fayet tetőtől talpig, majd hozzátette: "De nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ilyen külsővel nyilvános helyen sétálni." utalt Faye véres kezeire, ruhájára és arcára.
A mentőben Faye nem tett mást, csak Chaset nézte. Eszébe jutott amikor egy könyvben a főszereplő barátja meghalt és a halál úgy lett beállítva mint valami békés és gyönyörű dolog, de ő nem talált semmi békéset és gyönyörűt Chase szétroncsolt és vérben ázó testében. Még az arca sem tűnt békésnek, hiába voltak csukva a szemei, emiatt Faye szíve csak megfájdult.