Faye letörölte kezével a párát a tükörről, és egy borzalmas látvánnyal találta szemben magát, a saját tükörképével. Haja élettelenül és színét vesztve lógott arca körül. Szemei fel voltak dagadva és üresek voltak, a körülöttük lévő karikák miatt úgy nézett ki, mintha valaki be vert volna neki, és pontosan így is érezte magát. Úgy érezte, mintha elütötte volna egy busz, de a jármű súlya még most is nyomná. Arcán kívül nem látott semmit a tükörben, aminek örült. Nem akarta látni, hogy még vékonyabbá vált amiatt, hogy a napokban szinte alig evett.
Faye morgott egyet majd eltemette arcát tenyereiben, utálta magát amiért hagyta, hogy valami veszélyeztesse az egészségét. Majd hirtelen egy zaj megzavarta Fayet, arra késztetve, hogy felnézzen. A zaj az előszobából jött. Kilépve a fürdőszobából a hang tisztább lett. Miközben a lépcsőn ment le, közelebb kerülve a hálószobájához , rájött, hogy egy csengőhangot hall. De ez nem az övé volt, valaki másé.
Amikor Faye elérte a szobáját, megállt az ajtóban és szétnézett a szobában a telefon után kutatva. Az asztalán találta meg, a képernyőt lefelé fordították. Faye vett egy nagy levegőt mielőtt az asztalhoz sétált és kezébe vette a telefont, megfordítva azt, hogy megtudja a hívó személyazonosságát. Amikor rájött, hogy ki az homlokát ráncolta, de ledöntötte, hogy mindenképp fog rá válaszolni.
"Hello?"
"Szia ba-" A hang elhalt, majd egy kis szünet következett mielőtt újra beszélni kezdett. "Várj, Faye?"
"Szia Lauren." Mondta Faye érzelemmentes hangon.
"Evan ott van?" Kérdezte Lauren olyan hangon, mintha nem akarna Fayel beszélni, bár Faye sem akart vele.
"Hogy érted? Evan már öt napja elment." Mondta Faye majd az ablakhoz ment és az előtte lévő kertet kezdte nézni. "Elmondta, hogy mi van veletek majd elment és én azóta nem láttam."
"Hogy mit csinált?" Lepődött meg Lauren. "Faye, ő - én..."
"Tartsd meg, Lauren." Mondta Faye. "Nem akarom hallani. Remélem minden jól megy közted és Evan közt." Mondta mielőtt megszakította a hívást és hagyta a telefont a földre esni.
Egy vigyor tűnt fel Harry arcán miközben a lány szobájának ajtaja mellett állt. A fiú még nem ért haza, ami azt jelenti, hogy sikerrel járt. Elégedetten a munkájával lesétált a lépcsőn hátul összekulcsolt kezekkel.
Miután öltözékét lecserélte rövidnadrágról és pántos felsőről egy egyberuhára, Faye az ajtóhoz ment, hogy felhúzza a cipőjét. Hétfő volt, így végre elmehetett a könyvtárba. Elment volna miután Evan távozott, de mivel borzalmasan érezte magát és a szülei is hazajöttek hétvégére, nem tette.
Félve attól, hogy megállítják, kisietett a házból és becsukta maga után az ajtót. Miután a kerítés másik oldalára ért körülnézett, azon gondolkodva, hogy melyik irányba menjen, hogy a könyvtárhoz jusson. Pár percig ezen agyalt, majd jobbra fordult, arra amerre Evannal mentek egy hete.
Faynek húsz percbe telt mire eltalált a könyvtárhoz, de amikor odaért ledöbbentette az előtte álló épület szépsége. Az épületet alkotó több ezer tégla halványszürke színű volt, és úgy nézett ki, mintha kézzel készítették volna őket.
A beltér sem lombozta le. falat gyönyörű, öreg, fából készül könyvespolcok borították.Az első szobában a polcokat főleg mai könyvek töltötték meg, olyanok amiket főleg a kamasz lányok olvasnak. Faye tovább sétált, nem vesztegetett rájuk még egy pillantást. A következő szobától egy lenyűgözött sóhaj hagyta el a száját.
A polcok tele voltak régi, bőrkötésű könyvekkel amiknek sötét borítójuk volt, mint például zöld, barna, piros és kék.
"Wow." Gyönyörködött Faye miközben ujjait végigvezette pár könyv gerincén.
"Gyönyörű, nem igaz?" Egy férfi hangja zavarta meg Fayet, és arra késztette, hogy megforduljon. Pár méterre mögötte egy húszas éveiben járó férfi mosolygott rá. Kicsit magas volt, kék szemei voltak és a barna haja lágyan hátra volt simítva. Kezei a fekete nadrágja zsebében pihentek. Az első szó ami eszébe jutott Fayenek, hogy jellemezze őt a 'gyönyörű' volt.
"Igen, az vagy." Válaszolta Faye. A következő pillanatban rájött, hogy mit is mondott és gyorsan korrigálta magát. "Azok! Úgy értettem, igen azok." Közben fejben átkozta magát. A vele szemben álló férfi kuncogott egy kicsit, majd pár lépést tette felé, kivéve kezeit a zsebeiből.
"Chase vagyok, itt dolgozom." Mondta a fiatal férfi. Biztos ő az akiről Faye anyja beszélt miután visszaért a könyvtárból.
"Faye vagyok." Mondta Faye majd rámosolygott miközben kezet fogott vele.
"Elnézést, ha tévedek, de még nem hallottam a Faye nevet a városban." Mondta Chase gondolkodó tekintettel.
"Valószínűleg nem is, mivel nem rég költöztem ide és még nem nagyon voltam házon kívül." Mondta Faye majd eszébe jutott, hogy milyen keveset tudott meg a városról mióta ideköltözött. Valami oknál fogva nem nagyon járt el otthonról még ha utálta is a házat. Ennek nincs nagyon értelme.
"Tényleg? Nem is tudtam, hogy volt a városban eladó ház." Mondta Chase.
"Uh, abban a házban lakok ami kb 100 évig állt üresen, nem tudom." Mondta lassan Faye.
"Oh." Mondta Chase.
"Igen, mindig ezt a reakciót kapom, és, hogy miért vagyok itt." Mondta Faye. "Tudni akarom, hogy mi történt abban a házban. Van itt valamilyen régi újságpapír vagy valami? Nagyon örülnék neki."
Faye követte Chaset egy kisebb szobába amiben a polcok dobozokkal voltak megpakolva, amik mappákat és papírokat tartalmaztak. Chase az egyik polchoz sétált, majd levett róla egy dobozt majd egy asztalhoz ment és rátette mielőtt visszament egy másik dobozért.
"Rendben, mindent megtalálsz ebben a két dobozban amire szükséged van." Mondta Chaise.
"Köszi." Mondta Faye és mosolygott.
"Csak szólj, ha bármire szükséged van." Mondta Chaise és az ajtó fele kezdett sétálni, de mielőtt elérte volna, megfordult. "Tudtad, hogy szerdán lesz 90 éve, hogy történt?" Mondta mielőtt elment, egyedül hagyva Fayet a kérdéssel 'Mi történt?'.
Faye tekintette az asztalon fekvő két dobozra vándorolt, ez az a pillanat amikor megtud mindent, hogy mi történt a fiúval? Faye lassan az asztalhoz ment majd felkapott egy adag újságot és mappát. Gyorsan átnézte őket mielőtt újakkal helyettesítette őket, és addig folytatta ezt amíg az újságok és a kivágott cikkek külön nem lettek válogatva az asztalon. Az újságok többsége 1924. június 19.-ére volt dátumozva és két héttel utánra, de pár darab három hónappal későbbre. A legtöbb cikk gyilkossággal kapcsolatos, pont mint az amit Faye kezdett el olvasni mielőtt Harry kikapta a kezéből.
'A család brutális módon lett meggyilkolva a saját otthonában', 'A Styles gyilkosság - Westbrook rettegésben', 'Helyi családot találtak meggyilkolva az otthonukban', 'A nemzet rettegésben a rettenetes gyilkosság után'. Olvasta Faye. Minden cikk említette a Styles családot, egy nő, egy férfi és a fiúk családját. Néhány cikk azt írja a fiú neve Harold volt, a többi szerint Harry. Talán ez egy becenév volt, gondolta Faye, valószínűleg az volt. Bár a Harry név többször szerepelt a cikkekben.
Faye felkapott egy cikket ezzel a címmel: 'Szeretett családot gyilkoltak meg az otthonukban'
1924. június 20.
A kora reggeli órákban történt június 19.-én. Egy nő, aki szeretne névtelen maradni, éppen útban volt, hogy meglátogassa a Styles családot. Viszont amikor elérte a kerítést, valami szokatlant vett észre, az ajtó tárva nyitva volt. Nagyon furcsának találta, de a nő eldöntötte, hogy bemegy. "Csak biztos akartam benne lenni, hogy jól vannak Mégis ki hagyja nyitva az ajtaját éjjel?" Mondta nekünk a nő.
A nő beérve a házba, brutális gyilkosság áldozataként találta meg a házaspárt. A halál oka úgy tűnt a férjnél az okozta, hogy több erős ütést mértek a koponyájára, míg a feleségnek az egész felsőtestét felvágva találta. A pár húsz éves fiát, Harryt később találták meg a rendőrök lelógatva a plafonról, arcán vágásokkal és kivájt szemekkel.
A rendőrök nyomozást kezdtek a Styles gyilkosság ügyében, és a helyiek segítségét kérki, ha láttak, vagy hallottak valamit június 19.-e éjjelén akkor azonnal vegyék fel a kapcsolatot a hatóságokkal.
Jonathan Smith.
Faye remegő kezekkel tette vissza a cikket az asztalra. Rosszabb volt, mint először gondolta. Brutális volt, szörnyű. Egyáltalán lehetséges, hogy ilyen szörnyűség történjen egy ilyen kis városban, mint ez? Ezek szerint...
Faye felvett egy újabb cikket. Ezúttal a cím 'A Westbrook gyilkosság - a végtelen keresés' volt.
1924. július 3.
Két hete történt, hogy egy terror által okozott horrorisztikus sikoly törte meg a csendes és idilli Westbrook városka békéjét, Londontól nem messze. Egy helyi család brutális gyilkosság áldozata lett a saját otthonában. A házaspárt a nappaliban találták meg, míg fiúkat a pincében.
A rendőrök napokon át kutatták a szeretett család gyilkosát, de úgy néz ki a nyomozás lassan halad, és időbe telik amíg a gyilkost elkapják.
"Ma még nem tudunk bármilyen részlettel szolgálni, mivel a nyomozás még folyik, de mindent megteszünk azért, hogy megtaláljuk a tettest, bárki is legyen az. Nem fogják megúszni." Mondta az egyik, a nyomozásban résztvevő rendőr.
Tényleg reméljük, hogy elkapják a gyilkost, és legőszintébb részvétünket küldjük a családnak. Lesz egy megemlékezés a helyi a templomban, július 5.-én, aki részvétet szeretne nyilvánítani, csatlakozzon.
Christopher Waltz