Mintha valami súly nyomta volna Fayet ahogy ott állt a fürdőszobában. Szemei még mindig csukva voltak. A súly a vállát és a tüdejét is mindkét oldalról nyomta. A súlytól nehezebben lélegzett, mintha a levegő nem akart volna kimenni a tüdejéből. Mintha nem kapna elég oxigént. A súly fullasztó volt. Faye szíve erősen, de lassan vert a mellkasában, feje lüktetett. Éles fájdalmat érzett a torkában miközben pár könnycsepp csordult ki csukott szemeiből és az egész teste reszketett a félelemtől.
Faye azon volt, hogy azt tegye amit a fiú kért tőle amikor már nem érezte a nyomást a vállain és vett egy mély levegőt. Majd lassan kinyitotta szemeit, hogy egyedül találja magát az üres fürdőszobában. Illetve nem volt teljesen üres. A fiú nevetése viszhangzott a kicsi, csempézett szobában. Tele volt sötétséggel ami lassan körbeölelte Fayet. A nevetés olyan valóságosnak hangzott, mintha a fiú még mindig előtte állna.
Faye kisietett a fürdőszobából, hangosan becsapva maga után az ajtót. Pár percig csak ott állt és az ajtót nézte. Majd lassan hátrálni kezdett tőle, de szemét nem vette le róla. Addig tartotta rajta a szemét amíg el nem érte a hálószobáját, majd ekkor megfordult és a földszintre rohant. Nem állt meg amíg el nem érte a konyhát, ahol a anyja a pultnál ült és a reggelijét ette.
"Sietünk valahova?" Kérdezte Catherine miközben a lányára nézett aki az ajtóküszöbön állt és zihált.
"I-igen." Mondta Faye lélegzetvételei közt. "Elmegyek a könyvtárba."
"Nos, én 10 perc múlva elmegyek dolgozni, ne felejtsd el bezárni magad után az ajtót." Mondta Catherine és figyelmét ismét az előtte heverő újságpapírra fordította.
"Őszintén, nem hinném, hogy bárki is betörne ebbe a házba." motyogta magának Faye.
"Bocsánat, mondtál valamit?" Kérdezte Catherine és kávésbögréjét a szájához emelte.
"Csak azt mondtam, hogy majd bezárom." Mondta Faye és a hűtőhöz ment ahonnan joghurtot és gyümölcslevet vett ki mielőtt az egyik polcról levette a gabonapelyhet.
Milo besétált a konyhában és hangosan elnyávogta magát. A macska átsétált a szobán és felugrott a Faye melletti székre.
"Szia Milo." Mondta Faye és végigfuttatta kezét Milo selymes és puha szőrén. "Úgy döntöttél, hogy most már szeretsz?" Nevetett halkan mire a macska visszanyávogott neki.
"Tudom, hogy szeretsz. Nos, én is szeretlek, te kis cuki."
Amikor Faye befejezte a reggelit az anyja már tíz perce elhagyta a házat, ezért a félelem egyre csak nőtt Faye szívében ami miatt szíve egyre gyorsabban kezdett verni. Kihagyta a fogmosást, próbálta mellőzni a fürdőszobát. Inkább kivette a táskájából a rágós csomagot és bevett egyet. Vetett egy gyors pillantást a tükörbe és zihálni kezdett amikor látta, hogy a zúzódás a nyakán még mindig látható. Nagyon megijedt amikor rájött, hogy elfelejtette eltakarni amikor kifutott a fürdőből. Az anyja megláthatta? De akkor mondott volna valamit, nem? Faye felkapott egy sálat és próbálta annyira elrejteni a zúzódást amennyire csak lehetséges. Pár percig még nézte magát a tükörben mielőtt lement az első emeltre és felkapta a ház kulcsait, majd kinyitott a az ajtót. Egy meglepett sikoly hagyta el a száját amikor megpillantotta Evant a ház előtt. A kezei úgy álltak, mintha csak most akart volna kopogni.
"Evan?" Lepődött meg Faye. "Mit csinálsz itt?"
"Mondtam, hogy meglátogatlak, nem?" Mondta Evan, majd tett egy lépést a lány felé és átölelte. Egy mosoly tűnt fel Faye arcán, majd fejét Evan nyakába rejtette, beszippantva ismerős illatát.
"Hiányoztál." Suttogta Faye és közelebb nyomta magát a fiújához.
"Te is hiányoztál nekem, babe." Mondta Evan, majd hátrébb húzódott mielőtt kezeit Faye arcára tette, rámosolygott és megcsókolta. Mintha minden megszűnt volna körülöttük. Minden félelem, és sötétség ami Fayeben bujkált, eltűnt, úgy folyt ki belőle, mint a víz egy törött vázából. Mióta odaköltöztek most először nem érzett mást csak boldogságot. Félelem helyett, most a boldogság futott a vérében az erein keresztül.
Harry távolabb állt, és nézte a lányt ahogy ölelkezik, majd csókolózik a fiúval az ajtóban. Akkor ezek szerint egy fiú is volt a képben? Utálta nézni, hogy milyen boldoggá teszi a lányt. Olyan jó munkát végzett, hogy rémültté tegye őt, és most minden munkája odaveszett, egy fiú miatt. Harry nem volt biztos benne, hogy melyiküket utálja jobban, a fiút vagy a lányt? Legszívesebben a fiút kidobná innen és Faye életét még rosszabbá tenné. Élő pokollá változtatná a lány életét.
"Hova mész?" Kérdezte a fiú.
"A könyvtárba tartottam." Mondta a lány egy mosollyal az arcán, amit Harry legszívesebben eltüntetett volna onnan. Utálta a boldogságot. "De azt hiszem az várhat. De jobban örülnék neki, ha nem maradnánk itthon egész nap. Most az egyszer süt a nap kint."
"Jól hangzik." Mondta a fiú majd ismét adott egy lánynak egy rövid csókot. Majd bezárták az ajtót és a zár kattanásának a hangja megcsapta Harry füleit. Most az egyszer teljesen egyedül van abban a házban amelyikben felnőtt.
Harry később ismét a nappaliban találta magát, megint ugyanazon a helyen térdelve ahol megölték. Csak most azt a pontot bámulta, ahol a férfi az apja koponyáját verte pisztollyal. Harry szíve fájni kezdett ahogy eszébe jutott az apja kiabált miközben ellenkezni próbált. Kezét lassan végigsimította a hideg fa padlón. Harry még mindig látta apja szürke szemeit ahogy rá bámult ahonnan feküdt.
Egy hangos nyávogás zökkentette ki Harryt a borzalmas emlékek közül. A szoba másik végében a család macskája bámult rá jeges kék szemivel, és pár pillanat múlva a fiú egész teste gyűlölettel telt meg.
Faye ujjai összekulcsolódtak Evanéival miközben az egyik utcán sétáltak a kisvárosban ahol most Faye lakik. Most látta először a várost, leszámítva azt amikor a kocsiból nézte amikor megérkeztek pár nappal ezelőtt.
"Miért nem mondtad, hogy jössz?" Kérdezte Faye és rámosolygott barátjára.
"Az nem lett volna olyan nagy meglepetés, nem igaz?" Válaszolta. "És el kellett menekülnöm egy személy elől otthonról." Majd az utca másik felére nézett, elkerülve Faye pillantását. Ekkor Faye visszaemlékezett a telefonhívásra, és a kuncogásra. Talán attól a személytől kellett elmenekülnie? Meg akarta kérdezni tőle, de a benne lévő boldogság arra ösztönözte, hogy inkább ne mondjon semmit. Helyette inkább csak mosolygott és azt mondta:
"Jó meglepi volt."
Faye és Evan a város valószínűleg egyetlen kávézójában kötöttek ki. Miközben ott ültek és beszélgettek Faye észrevette, hogy Evan milyen érdeklődéstelen és távolságtartó volt egész idő alatt. Ez egy kicsit idegesítette őt és nem tudott másra gondolni csak arra a lányos kuncogásra a hívásból, de még mindig nem kérdezett rá. Nem hagyták el a kávézót fél kettőig. Amíg ott voltak Faye észrevette, hogy milyen sokan nézték őket. Tudták, hogy hol lakik? Ez volt az ok amiért az emberek bámultak? Vagy csak egyszerűen azért, mert új volt a városban?
Tíz- tizenöt percbe telt míg hazaértek. Faye nem igazán akart bemenni, mivel elég jó oka volt arra, hogy kint maradjon, de Evan úgy nézett ki, hogy nagyon be akart menni.
"Én fogom kiválasztani a filmet amit megnézünk." Mondta Evan hirtelen, miközben Faye előkotorta a kulcsot a táskájából. Faye nevetett ahogy betette a kulcsot a zárba, majd kinyitotta az ajtót.
A benti jelenet sikításra késztette Fayet. Velük szemben Milo fel volt szögelve a lépcső alatti falra. A gyomrát felvágták és a világos bundáját vér borította. Faye lefagyott ahogy ott állt az ajtóban. A macska alatt az "Üdv a pokolban" felirat volt írva a falra nagy, vérrel írt betűkkel.
"Evan, szaladj át a szomszédokhoz." mondta lassan Faye. "Azt mondták, bármikor átmehetek, ha történik valami." Faye hallotta Evan lépteit ahogy lefutott a lépcsőkön. Tett pár lépést befelé a házba.Amikor elérte az előszoba felét az ajtó becsapódott mögötte és a lámpák villódzni kezdtek. Faye felnézett a lámpákra, és tudta, ennek nem lesz jó vége. A lámpák egyre jobban villództak amíg a villanykörte összetörött ami miatt Faye ismét sikított. Leguggolt és a fejét a kezeivel védte a villanykörte darabjaitól. Úgy maradt amíg elég bátorságot gyűjtött, hogy felálljon és elvegye arcától a kezeit.
"Üdv a pokolban, édesem. Élvezd az ittlétet." Mondta egy hang, ami miatt Faye megfordult. A nappali ajtajában ott állt a fiú. A kezei véresek voltak, és a pólója is véresebb volt, mint amire emlékezett. Faye zihálni kezdett és pár lépést hátrált. Majd hallotta, hogy valaki megpróbálja kinyitni az ajtót, de nem jött be senki.
"Faye!" Kiabálta Evan, az ajtó másik oldaláról, miközben dörömbölt rajta. "Nem tudok bemenni." Faye nagyra nyílt szemekkel rohant az ajtóhoz, de bármennyire is rángatta a kilincset, nem nyílt ki.
"Evan!" Kiabálta Faye, hátranézve a vállán. A fiú az előszoba közepén állt. "szabadíts ki innen!" Úgy dörömbölt az ajtón, hogy a szálkák felsértették a kezét amiből elkezdett folyni a vér. Hirtelen neki nyomták a testét az ajtóhoz miközben meg is fordították. Előtte állt a fiú akinek a kezei a lány vállán voltak. Harry végighúzta a lány véres kezén az ujjait, kényelmetlen helyzetbe hozva ezzel a lányt. Megpróbált kiszabadulni a fiú szorításából, de miután nem sikerült neki, B tervhez folyamodott és tökön rúgta. Faye vállairól lekerültek a kezek, így esélyt kapott a menekülésre. Olyan gyorsan futott el a fiútól a keskeny folyosóig a nappali mellett ahogy csak tudott. Pánikba esve, hogy a fiú elkapja gyorsan kinyitotta a folyosó végén lévő ajtót, majd becsukta maga mögött és megfordult. Az első dolog amit látott az a sötétség volt, majd észrevette a lépcsőket.
A lépcsők amik még nagyobb sötétségbe vezettek.