"A Styles gyilkosság" ezt olvasta. Ez tényleg a házban lévő fiúhoz kapcsolódna? De más valakinek is élnie kellett rajta kívül a házban. Talán valakit megöltek itt. De mélyen magában tudta, hogy ő volt az. Elgondolkodva azon, hogy miként nézett ki a fiú a véres ruháival és az üres szemgödreivel, Faye tudta, hogy nem normális halált halt. Mert ő halott volt, igaz? Igazi, de mégsem igazi.
Faye valahogy álomba merült, miközben a fiú barna, göndör hajára és véres testére gondolt. A teste és az elméje nem foglalkozott azzal, hogy kint süt a nap, a láz elvette minden erejét és a tüdeje még mindig fájt a fiúval való összetűzés után. Faye átaludta az egész napot. Nem kelt fel arra amikor az anyja bejött és kipakolta az utolsó holmijait is a megfelelő helyre, és arra sem, amikor Harry átszelte a szobát és hideg levegővel árasztotta el azt. Még mindig aludt amikor az anyja elment lefeküdni. Faye egész nap ott feküdt, amíg a nap eltűnt a horizont mögött és még az után is, miközben teste egész idő alatt a lázzal harcolt. Az egész teste ellazult, és a tüdeje sem fájt már többé.
A nap fénye ragyogóan sugárzott be Faye ablakán, felébresztette a lányt ezzel a következő reggelen. Faye halkan morgott és átfordult a másik oldalára amikor észrevette, hogy nem szédült már el tőle. Kiengedett egy rövid örömsikolyt és felült az ágyban. Bár még mindig fáradt volt és kevés energiával rendelkezett, a láz legalább már elmúlt. Kiszabadította magát a takaró alól és lábait a fa padlóra helyezte. Felállt majd a szekrényhez ment ahol kezébe kapott egy nadrágot, pólót és az alsóneműjét. Majd a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon, és lemossa magáról a betegséget.
Faye megengedte a vizet és egy jóleső sóhajt engedett ki amikor a víz a meztelen testéhez ért, majd eltűnt a lefolyóban, magával víve a betegséget. Hirtelen eszébe jutottak az előző napi események és lefagyott. A fiú hangja viszhangzott a fejében. "Nem számít mit csinálsz. Én mindig ott leszek." Faye jobbra fordított a fejét, majd elhúzta a zuhanyfüggönyt, hogy megnézze van-e rajta kívül valaki a szobában, de nem látott senkit. "Amikor zuhanyozol, a vizet vérré fogom változtani." Leengedte a zuhanyfüggönyt, ami így visszakerült a helyére, majd a zuhanyfejet kezdte vizsgálni, nézte, hogy hogyan folyik ki belőle a víz. Már szinte érezte ahogy a víz a csövekben vérré változik. Kezdett pánikba esne, és minél előbb ki akart szabadulni a tusolóból.
A víz nem változott vérré, helyette Faye talált valamit a párás tükörre írva. A szavak nem ijesztették meg őt, mint legutóbb, de nem is nyugtatták meg.
"Akkor fog történni amikor a legkevésbé számítasz rá." Olvasta Faye halkan magának. Gondolkodott rajta egy darabig mielőtt felöltözött. Egyáltalán a fiú képes a vizet vérré változtatni? Persze, szellemek léteznek, de ő nem egy varázsló. Magában ismételve amit a fiú mondott, egyre valószerűtlenebbnek hangzott. Ez az első alkalom mióta beköltöztek, hogy nem fél a fiútól. Legalábbis a vizet vérré változtatós dologtól. Gyorsan letörölte a tükörre írt szavakat, mivel a fiú üres szemgödreitől és gonosz vigyorától libabőrös lett a háta. Hirtelen valami felkeltette a figyelmét a tükörben. Faye közelebb lépett a tükörhöz és saját tükörképét kezdte nézni. Felemelte a kezét és hátra dobta a haját, így jobb rálátása lett a nyakára. Zihálni kezdett. Egy kék és zöld színekből álló zúzódás volt látható a torkán, emlékeztetve őt a tegnap esti találkozására a fiúval.
"Gyönyörű." A fiú hangja megijesztette Fayet, és balra kezdett bámulni. A fiú tükörképe szerint a fiú szorosan mögötte állt, lágyan a vállára dőlve. "Igazi művészet." a fiú hangja olyan rideg volt, hogy Faye azt hitte a pára a tükrön megfagy, de mindemellett büszkeség is volt a hangjában. Félt tőle, és elgondolkodott azon, hogy mire is képes, ha valaki bántalmazása büszkévé teszi.
"Most már ugyanolyanunk van." Mondta a fiú, és most először Faye észrevette a vonalat a fiú torkán is. Majd Harry Faye vállára tette a kezét és maga felé fordította. Az érintése szikrákat küldött végig a lány testében. Felvezette kezeit a lány torkához majd ujjait ráfonta. A félelemtől, hogy befejezi a munkáját és megfojtja őt, becsukta a szemeit. A következő pillanatban ismét érezte a levegő áramlását a tüdejében.
"Szereted ezt, édesem?" Suttogta Harry a lánynak, majd adott egy csókot a lány arcára mielőtt visszalépett. Faye szemei még mindig csukva voltak, és rózsaszín ajkai kissé szétváltak. Harry lassan végigfuttatta ujjait a lány kezén, ami miatt ismét remegni kezdett. Egy vigyor tűnt fel az arcán, nagyon sok energiát kapott abból, hogy látta a lány reakcióit. Majd Harry kezeit a lány állához vezette és feljebb emelte a fejét, így Faye felé nézett.
"Nézz rám!" Kiabálta Harry, ezért a lány hátrébb lépett tőle.
Meglepiii:D Sikerült ma befejezni ezt a részt is és gondoltam örülnétek neki, ha kitenném:) Nem ígérem, hogy minden nap, de egy-két alkalommal még lehet, hogy lesz egy nap több rész, mivel még a nyáron be szeretném fejezni. Hagyjatok nyomot magatok után, ha tetszett!:D (És köszönöm az eddigi sok-sok csillagot és kommentet, mindegyik iszonyat jól esik, és csak ezért nem válaszolok rájuk, hogy lássam hány komit írtok Ti! c:)